Erdélyi István 1975-től tart birkát a Heves megyei Bélapátfalva közelében. Az állatokat korábban magyar felvásárlóknak adta el, nemrég azonban belépett egy szövetkezetbe, ahol biztosítják számára az értékesítést. A juhokat tartó nyugdíjas neve akkor vált ismertté, amikor néhány éve a hazánkba visszatelepülő farkasok egyike az ő nyájából ölt meg 14 példányt – kecskét és birkát egyaránt.
Biztosra akart menni
Most a földpályázattal gyűlt meg a baja a bélapátfalvi juhásznak. A Bél-kő hegy északi nyúlványán Erdélyi már korábban a termelőszövetkezettől bérelte a legelőt (mely később került a Bükki Nemzeti Parkhoz), és ezért – állítja – mindig határidőn belül fizette be a bérleti díjat. Az általa használt területek egyikét, egy hathektáros gyepterületet – Bélapátfalva határában – nemrég pályáztatta meg a nemzeti park.
| ||
Erdélyi Istvánnak a földpályázatokról hallott hírek miatt azonban rossz előérzete volt (erről szóló összeállításunkat itt olvashatja), ezért biztosra szeretett volna menni, hogy a jövőben is ő hasznosíthassa ezt a legelőterületet. Háromszor is elutazott Egerbe a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságára (BNPI), ahol – mivel nem jártas a papírmunkában – segítséget kért a dokumentumok kitöltéséhez és a szükséges igazolások beszerzéséhez. (Befizette a kiírás szerinti 60 ezer forint pályázati díjat is.) Mivel a juhász meg akart bizonyosodni arról, rendben van-e a pályázata, bekopogott az ügyben illetékes osztály vezetőjéhez is, aki megnyugtatta, hogy minden szükséges papírt leadott, tehát megfelel a pályázati kiírás feltételeinek, és nyugodtan várhatja az eredményhirdetést.
A meglepetés
Így jött el 2013. augusztus 16-a: ekkor hallotta, hogy a szóban forgó területre egyetlen pályázat érkezett. Erdélyi akkor döbbent le, amikor győztesként végül nem az ő nevét olvasták fel, sőt mint kiderült, még a bizottság elé sem került a pályázata, mert abból hiányzott egy adóigazolás. Nem értette, mindez hogyan történhetett meg, amikor ő a nemzeti park szakembereitől kért több alkalommal is segítséget a beadás előtt, és ők mindent rendben találtak. Ezek után ismét beszélt az osztályvezetővel, aki Erdélyi szerint annyit válaszolt, hogy „akkor adóbevallás is kellett volna”. A 875/2013. számú pályázaton a meghirdetett hathektáros területet a két településsel arrébb, Balaton községben élő D. Imre nyerte el, aki a kihirdetés napjától öt évre lett bérlője a Bükki Nemzeti Parkban másik két, Mónosbél határában fekvő földterületnek is.
| Jogsértő eset? Visszaélés? Ha ön vidéken él, és környezetében visszaélést vagy jogsértést tapasztalt, kérjük, írja meg nekünk a címre, és mi utánajárnunk. |
A pályázat kiíróját megkerestük kérdéseinkkel. A Bükki Nemzeti Park közelmúltban kinevezett igazgatójától, Horváth Andrástól ezt a választ kaptuk: „Tájékoztatásul közlöm Önnel, hogy a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól a 262/2010. (XI.17.) Korm. Rendelet rendelkezik. Ennek betartása Igazgatóságunk számára is kötelező. A földhasználati pályázatok kiírását, bírálatát, nyertesekkel történő szerződéskötéseket ennek megfelelően végeztük.”
Érzékeny veszteség
Erdélyi István így elbukta az eljárásra befizetett 60 ezer forintot, és az évtizedeken át használt legelőt is. Különösen az utóbbiba nem akar belenyugodni, ezért egy egri ügyvédtől kért segítséget, aki vállalta képviseletét a bíróságon. Erdélyi eddig 22 hektáron legeltetett és kaszált, ez csökkent most 16 hektárra. Az elbérelt terület nem érinti a legeltetésben, nem kell rajta áthajtani az állatokat, a kieső hat hektár mégis érzékeny veszteség, mert így kevesebb legelő marad és kevesebb lesz a takarmánya is, hiszen kevesebbet tud kaszálni. Ha meghagyja az állatdarabszámot, takarmányt kell vásárolnia.
Balaton község Borsodnádasd felé eső utolsó házában, a „Pannon tanyán” tart őshonos állatokat a néhány éve Budapestről vidékre költözött D. Imre, akit a honlapján szereplő telefonszámon nem tudtunk elérni, elektronikus úton feltett kérdéseinkre pedig több napon át nem érkezett válasz. Érdeklődésünkre a BNPI területkezelési osztályának vezetője, Molnár Tibor viszont azt mondta, ő nem hibázott. Hozzátette: a pályázati kiírásban szerepel az a kitétel, hogy bármilyen kétes kérdésre az ott megadott e-mail címen lehetett információt kérni, amire a válasz is írásban érkezik. Másik lehetőségként kínálkozott a kijelölt közreműködő ügyvéddel történő kapcsolatfelvétel, aki szintén tudott volna segíteni. Állítja: ő a konkrét ügyre már nem emlékszik, hiszen az elmúlt évben ezernél is több pályázatot írtak ki a Bükki Nemzeti Park területén.
Sem Erdélyi, sem lapunk nem állítja, hogy politikai alapon történt az említett földdarab bérbeadása. A történet ugyanakkor jól példázza, hogy sokszor mennyire átláthatatlanul és a józan ész számára fel nem fogható módon születik döntés egyes földügyekben.
