"Minden reggel ötkor indulunk, a kocsmánál van a találkozó, ám inni senki nem iszik: azonnal kirúgnának minket, ha italosan találnának munkában. Hatkor már a patakparton vagyunk, két falu között. Gyors cigi, aztán gumicsizmában be a jéghideg vízbe. Egész nap ott tisztítjuk az árkot, hidegben, melegben" - összegzi jelenlegi munkáját Tamás. (Valódi nevét és lakhelyét - félve a retorziótól - egyetlen közmunkaprogramban részt vevő riportalanyunk sem merte vállalni.) "Eddig, ha láttad, hogy esik az eső, nem kellett kimenni a terepre. Most viszont előírták, hogy reggel tízig akkor is ott kell lenni, hátha eláll. Addig húzódjunk fedett helyre. De hová húzódjunk a mező közepén? Ha kilenc ötvenkor vége az esőnek, akkor átázva mehetünk be a patakba. Mint a munkatábor!" Tamás 24 éves, egy gyerek apja, évek óta munkanélküli egy kis Heves megyei faluban. Önként jelentkezett a közmunkaprogramba, holott addig sem segélyen élt. Ilyen-olyan feketemunkákkal élték túl az elmúlt éveket családjával. Most vonzotta a heti kifizetés és a bejelentett munka ígérete.
"Én a rendszerváltás előtt kohász voltam Borsodban - mondja az 55 éves János. - Hat éve nem találok normális munkát, azóta az önkormányzat alkalmaz, amikor tud. Munkalehetőség sincs a környéken, meg ha lenne is, ki akarna már egy ötven fölöttit alkalmazni? Tavaly volt egy gyűlés az önkormányzatnál, ahol vázolták ezt a lehetőséget. Nagyon más választásom nem volt: vagy elvállalom, vagy ugrik az összes állami segély. Én, hülye, még örültem is, hogy mégis kicsit több pénz, mint ha otthon ülnék. Kohászként ezerfokos kemencéknél dolgoztunk, de még ott se tapasztaltam, hogy ennyire palira vegyék az embert, hogy nekünk kelljen telefonálgatni a fizetésünkért!"
A jelenség
Forrnak az indulatok az általunk megkérdezett emberekben, akik az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság (ÉM-Vízig) keretein belül végeznek közmunkát idén február óta. Elmondásuk szerint a problémák gyakorlatilag azonnal elkezdődtek, ahogy munkába álltak. Bár a Narancs által is látott egyéni munkaszerződésekben az állam nevében a foglalkoztató világosan vállalta a 47 ezres bér heti ütemezésű kifizetését, az első hetekben az érintettek csak ígéreteket és nyugtatgató gyűléseket kaptak pénz helyett. Nyakó István szocialista parlamenti képviselő a borsodi helyzet miatt már március 13-án nyílt levélben fordult Pintér Sándorhoz, amelyben "azonnali intézkedést és bocsánatkérést" várt el a belügyminisztertől. A minisztérium válaszában kiemelte, hogy "adminisztrációs okok miatt" teljesít késve munkabér-kifizetést néhány esetben, továbbá a február 28. után fölvetteknél az év 13. hetében (vagyis több mint egy hónappal a munkakezdés után) történő kifizetés "a jogszabályoknak és a munkaszerződéseknek mindenben megfelel".
Túl azon, hogy mi nem találtunk ilyen kitételt az említett szerződésekben, helyszíni tapasztalataink szerint továbbra is akadozik a kifizetés. Van olyan munkavállaló, akinek a családi kedvezményét nem tudták érvényesíteni adathiányra hivatkozva (vigaszként közölték vele, hogy a jövő évi adóbevallásnál igényelje vissza), másoknál több hétig tartott, amíg a postai kifizetést átállították banki átutalásra, addig az érintett kénytelen volt alacsony béréből még a postának is fizetni a tranzakciókért. Az érintettek szerint az elmaradt bérek kiegyenlítésére nincs konkrét időpont, ráadásul teljesen rendszertelenül érkeznek a pénzek - az érintettek számára ez a legnagyobb baj. Heti fizetésnek nyoma sincs, van, amikor hetekig nem kapnak semmit, aztán több apró részletben "valamikor jön egy kis pénz". De például egyszer az egri szakaszmérnökség területén "kihozták egy terepjáróval" a bért. A tartalékok híján többnyire "felírással" vásároló emberek elkeseredettek - aki viszont reklamál, az könnyen azt a választ kapja, mint a cikk elején említett Tamás, akit elmondása szerint telefonon azzal utasítottak rendre: "Álljon vigyázzba, hogy munkát kapott, különben minden állami támogatástól eleshet a családja." Többen azt is sérelmezik, hogy a szintén szerződésben rögzített utazási támogatásokat (benzinköltség, kerékpár-használati díj) is csak részben vagy egyáltalán nem kapják meg.
Képünk nem a helyszínen készült, csak illusztráció
Fotó: MTI / MTI
Az ügyben megkerestük Bodolai Márkot, a vízügyi igazgatóság egri szakaszvezetőjét és Rácz Miklóst, az ÉM-Vízig igazgatóját is, ám mindketten hárítottak. Ahogyan Bodolai fogalmazott, bár "lenne véleményük", a kommunikáció "belső utasítás szerint" egységesen a Belügyminisztériumhoz tartozik. Ezt megerősítette Samu Attila, a Belügyminisztérium miniszteri kabinetjének miniszteri főtanácsadója, aki készséggel állt rendelkezésünkre.
A jelenség értelmezése
Samu szerint bár tény, hogy az "igazgatóság egy alkalommal, a közfoglalkoztatottak akkori létszámának 0,8 százaléka, 27 fő esetében teljesített késve munkabér-kifizetést 2012. március 14. napján (a közfoglalkoztatottak iratanyagának hiányossága és a bérszámfejtők betegállományba kerülése miatt)", a jelenlegi kifizetési rendszer megfelel a törvényi előírásoknak, úgy zajlik, ahogy azt a 170/2011-es számú kormányrendelet szabályozza. Eszerint "abban az esetben, ha a közfoglalkoztatotti jogviszony tört héten kezdődik, az első heti bérfizetés leghamarabb a munkakezdéstől számított harmadik héten történhet bankszámlára történő kifizetés esetében". Bankszámla hiányában a postai kifizetés további öt nap pluszt jelent. Mindez Samu szerint "nem minősíthető késedelmes kifizetésnek, téves jogszabály-értelmezés vagy jogszabályismeret hiányában, valamint tájékozatlanság miatt azonban tényleges késedelemként kezelik" az érintettek. Különösen igaz lehet ez akkor, amikor a "kincstári rendszer sajátos működéséből adódó egyenetlenség" is érvényesül: ilyen lehet például a hó végi számfejtési időszaknál, az ünnepek miatti átrendeződéseknél és a munkavállalókat terhelő esetleges letiltásoknál. Ráadásul a heti kifizetések és a tényleges havibér között lehetnek eltérések, amit különutalással fizetnek. Az ÉM-Vízig például március hónapban 427 fő részére fizetett ki 1000 forint alatti különbözetet összesen 11 123 forint összegben, amely 1 (!) és 95 forint közötti tételekből állt össze. (Könnyen elképzelhető a munkavállalók reakciója, amikor a számukra amúgy is nehezen követhető kifizetések után érkezik egy kétforintos utalási tétel a számlájukra.)
Samu szerint március óta nincs elmaradás a bérekben. Bár minden szabályos, azért persze "érzékelik a problémát" a minisztériumban, és az egyedi esetek következetes vizsgálatán túl arra is kérik a közfoglalkoztatókat, hogy a jövőben fordítsanak kiemelt figyelmet a közfoglalkoztatottak tájékoztatására és a bérfizetés rendjének ismertetésére. A bérszámfejtést egyébként központosítottan a Magyar Államkincstár Zala Megyei Igazgatóság Illetmény-számfejtési Irodája végzi a közfoglalkoztatottak esetében. Azon kérdésünk, hogy mi alapján lett kiválasztva egyedüliként ez a szerv a bérszámfejtésre, Samu Attila szerint értelmezhetetlen, mivel "tekintettel a központosított rendszerre", "állami feladatot állami rendszer lát el".
Kérdés, hogy a Belügyminisztérium a jogszabályok mögé bújva nem a szervezetlenséget takargatja-e. A munkakörülmények is erre utalnak: a legritkább esetben jut minden embernek munkaeszköz, általános jelenség, hogy 5-6 fős brigádoknál összesen 3-4 ásó, balta, bozótvágó található. (Azok is a 2011-es közmunkákból visszamaradt, használt szerszámok. Újak beszerzése folyamatban van, az eszközellátás teljes megoldását későbbre ígérik.) A többiek "csak hordják" a gazt az árokból. Komikusan érzékelteti az ellátási gondokat, hogy egy észak-hevesi faluban a nádvágáshoz fűrészt és baltát adtak, mondván: ezzel oldják meg a feladatot. Ennél komolyabb gond, hogy munkaruhát a kezdéskor kiosztott gumicsizmákon és kesztyűkön kívül a legritkább esetben kapnak a dolgozók. Mi is láttunk olyan gumicsizmát, ami szándékosan lyukasztottnak tűnt, egyesek szerint a lefoglalt és leselejtezett pénzügyőri készletekhez hasonló módon. A brigádvezetők és munkafelügyelők maguk is közfoglalkoztatottak, vízügyi szakembert a legritkább esetben látni a terepen, ami nem is csoda a kifizetések jelenlegi rendje és az emiatti közhangulat ismeretében.
Mi lesz a vége?
"A problémák igenis valósak, bár szakszervezeti tagjaink nincsenek a Start programban részt vevők között, kötelességünknek érezzük, hogy figyelemmel kísérjük a nálunk alkalmazottak ügyeit" - mondta Derzsényi István, az ÉM-Vízig szakszervezeti bizottságának titkára. A vízügyes szakszervezetek már országos szinten foglalkoznak az üggyel, hiszen a közmunkaprogramosok jelentős részét a vízügy alkalmazza - állította a titkár. Terveik szerint Tarró Péter, a Környezetvédelmi és Vízügyi Országos Szakszervezet (KÖVIOSZ) elnöke kíván lépéseket tenni a közeljövőben a belügyminiszternél a helyzet rendezéséért. Ám költségvetésük szűkössége miatt és mert az érintettek nem szakszervezeti tagok, közvetlenül nem nagyon tudnak segíteni.
De meddig tart a közfoglalkoztatottak türelme? Ahogyan György fogalmazott (aki éppen hitelre kapott alapanyagokból készített háromtagú családjának lecsót ottjártunkkor): "Semmi, de semmi tartalékuk nincs az embereknek. Évek óta napról napra élni felőrli az embert. Tökéletesen kiszolgáltatottak vagyunk: ha nem dolgozunk, akkor minden állami segélytől eleshetünk, ha meg az ember ezért az alamizsnáért is dolgozik becsületesen, összevissza fizetnek. Az összegnél is megalázóbb a bizonytalanság: vagy lesz jövő hétre pénze a családnak, vagy nem. Telefonra rég nincs pénzünk, hogy reklamáljunk, de ha lenne is, csak ígéretet vagy fenyegetést kapunk válaszként. Az önkormányzatok sem segítenek, mondván, ez nem az ő hatáskörük. Vágjuk a gazt az árokban, és közben egymással veszekedve vezetjük le az ideget, ami gyűlik bennünk. Mással nem is tudnánk veszekedni, mert sokszor napokig felénk se néz senki. Ennyit érünk."
Közfoglalkoztatás a vízügyben"Magyarország 2012. évi költségvetése 132,2 milliárd forintot irányzott elő a közfoglalkoztatásokra" - emelte ki Papp Károly közfoglalkoztatási helyettes államtitkár januári sajtótájékoztatóján. A tervek szerint 2012-ben a 200 ezer főre duzzasztott, hat és nyolc órában foglalkoztatott embereket alapvetően három területen vetik be: kistérségi mintaprogramokban, hagyományos önkormányzati programokban és országos közfoglalkoztatási programokban. Ez utóbbiak a vízügyi, erdészeti, közlekedési, továbbá rendőrségi és katasztrófavédelmi területeken évek óta meglévő lemaradásokat kívánják pótolni. (Például a vízelvezető árkok, patakok megtisztítását.) Ebbe kapcsolódott be a 12 magyarországi vízügyi igazgatóság, így a cikkben példaként szereplő Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság is február elsejétől. A Belügyminisztérium tájékoztatása szerint április végéig közel 3800 fővel létesítettek jogviszonyt az ÉM-Vízig területén, amiből közel 300 fő jogviszonya szűnt meg a határozott időtartam lejárta előtt; közülük csak 18 fő volt, akit rendkívüli felmondással (fegyelmivel) kellett elküldeni. Értesüléseink szerint jogorvoslati lehetőséggel egyikük sem élt. A vízügyi területen történő jelenlegi közfoglalkoztatást a Narancsnak több vízügyi szakember is féloldalasnak nevezte. Egyrészt valóban hiánypótló és néhány kisközségben katasztrófamegelőzést is szolgáló, fontos munkának vélik a vízelvezetők, patakmedrek tisztítását, másrészt viszont mindez akkor lehetne igazán hatékony, ha ez a program összekapcsolódna az egyéb gátvédelmi, gátőrzési, létesítményfelújítási programokkal. Ez utóbbiakra azonban alig van pénz, hiszen 2011-ben a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságoknál 44 százalékos kiadási zárolás volt: ez a gyakorlatban az ár-, bel- és vízminőségi védekezési beruházások leállítását jelentette. Ilyen szakmai háttérrel vízügyi szempontból sokan idén is csak ideiglenes részeredményeket hozó vagy egyenesen kidobott pénznek tekintik a sokszor hiányos szakmai felügyelettel ügyködő közfoglalkoztatott brigádok ténykedését. |
47 ezerMatolcsy György januárban kijelentette, hogy a havi 47 ezer forintos közfoglalkoztatási bérből "jól meg lehet élni". A nemzetgazdasági miniszter arra hivatkozott, hogy azoknak az embereknek, akik eddig 28 500 forintos ellátásban részesültek, ez az összeg is előrelépés. Az összehasonlítás azonban pontatlan volt, ugyanis a közmunkát végzők bérezése valójában kedvezőtlen irányban változott 2011-ben. Ketté kell ugyanis választani az aktívan foglalkoztatottakat és a nem alkalmazottakat. Az előbbiek korábban a nettó minimálbért, mintegy 60 ezer forintot kapták: ez most csökkent 21 százalékkal, elérve az ominózus 47 ezres értéket. A 28 ezer forint a közmunkát nem végzők támogatására vonatkozott, ami egyébként szintén jelentősen csökkent, 22 800 forintra. Az érintettek szerint "bicskanyitogató" 47 ezres összegnél csak némileg magasabb a legalább középiskolai végzettséggel rendelkezők keresete, akik az új rendszerben döntően közvetlen "munkafelügyelők". Bár elvileg mindenki maga dönti el, hogy részt vesz-e a programban, információink szerint az önkormányzatok "jóindulatúan" figyelmeztették az embereket a toborzáskor, hogy a visszautasítás hosszú távon visszaüthet az egyéb segélyek folyósításánál. A Narancs által megkérdezett valamennyi közfoglalkoztatott megerősítette, hogy ebből az összegből egy vidéki kistelepülésen egyedülállóként is lehetetlen megélni, beleszámítva a konyhakert - néha életmentő - terméseit is. A riportban szereplők mindegyike családos ember, és kisebb-nagyobb idénymunkákkal igyekszik kiegészíteni az általa megalázónak tartott összeget. |
