Téltemető hóvirágos tanösvény a Séd-patak völgyében, erdős hegyoldal, füves rétek, karámokban legelésző tehenek, lovak, védett karsztvízbázis. Másfél kilométer a Balaton, gyarapodó lélekszámú, de még mindig 500 fő alatti kisközség, valóságos gyöngyszem a Balaton-felvidéken.
Napi ötven-száz, betonkeverő és sittszállító kamion szeli át a faluközpont szűk utcáját, vagy porolja fel a még szűkeb erdei utat. Betonüzem és sittlerakó, húsfeldolgozó és mulcsozó.
Ez is, az is Aszófő. Az északi parti település az utóbbi időben indult „fejlődésnek”, csakhogy ezt a típusú fejlődést sokan nem nézik jó szemmel a helyiek közül. A faluban tartott decemberi közmeghallgatás előtt helyi lakosok egy csoportja egy egyszámosra tervezett, általuk írt újságot, az Aszófő Hangját szórta be a postaládákba, hogy mindenki tisztában legyen vele, mi zajlik és mit terveznek a település határában, az önkormányzat tudtával és jóváhagyásával. Kicsinek is bizonyult a terem a közmeghallgatásra.
Szemét szemetet vonz
„2019-ben azt vettük észre, hogy az erdő megcsonkításával, az erdei út kiszélesítésével és lemurvázásával gyakorlatlag új utat épített egy cég, a polgármester személyes engedélyével” – idézte fel a kezdeteket a Narancs.hu kérdésére Schmidt Attila, az ipari tevékenységek ellen fellépő helybéliek szószólója. – „Ez a Séd-patak mentén egy erdő mellett vezet, egy Magyarországon egyedülálló természeti csoda, a Téltemető tanösvény közelében (a helyiek hóvirágosként emlegetik). Január vége-február közepe körül ez a téltemető nevű virág sárgára festi az aljnövényzetet a Séd-patak völgyében, majd ezt követően bújik elő a hóvirág. Hamarosan az is kiderült, mi szükség volt az út megerősítésére: betonüzem települt ide, a falu fölé és azóta 40 tonnás kamionok tucatjai hozzák-viszik az anyagot, van olyan, amelyik ezen a szűk úton el se fér és így a falun átvezető, ugyancsak szűk keresztmetszetű utat használja. És a szemét szemetet vonz: egy sittlerakó is odatelepült a közelbe, ahová sok helyről hordják a főleg építési hulladékot, természetesen újabb napi néhány tucat kamion. Ház magasságú már a sitt, van ott minden, vécékagylótól a betontörmelékig. Arrafelé nemrég még karámok voltak, legelésző állatokkal.”
A betonüzem és a sittlerakó már most is keseríti a helybéliek mindennapjait, a húsfeldolgozó és a mulcsozó azonban még meg sem kezdte a működését. Akkor telt be a pohár – állította Schmidt Attila –, amikor megtudták hogy nincs vége, újabb és újabb ipari üzemek veszik majd körbe azt a falut, ahová éppen a csendje, a békéje, a tiszta levegője miatt költöztek. Nem véletlen, hogy a nyilvántartások szerint az elmúlt néhány évben mintegy száz fővel nőtt Aszófő állandó lakossága, mely azonban így sem éri még el a félezret sem. „A tavalyi nyáron már-már elviselhetetlen állapotok alakultak ki az óriási kamionforgalom, a zaj, a por miatt. A Séd föltötti hidakon beszakadt az úttest. Mi lesz itt még, ha újabb üzemek kezdik meg a működésüket?” – tette fel a kérdést a szószóló. – „Hiába mentünk a hatóságokhoz,a jegyzőhöz, a polgármesterhez, mindenhol azt a választ kaptuk, hogy nem tudnak segíteni. Az említett terület valóban gazdasági övezet, de a helyi képviselő-testület jelölte ki annak, így ugyanaz meg is változtathatja. Azt szeretnénk elérni, hogy nyilvánítsák védettnek a falut körülölelő területeket és módosítsák a helyi építési szabályzatot. Az önkormányzati képviselők a lakosság bizalmából lettek megválasztva, nem fogadható el az a válasz, hogy »senkit sem zavar«, meg hogy »nem a mi dolgunk«.”
Schmidt Attila szerint a polgármester reagálásaiból arra lehet következtetni, hogy nem érti, vagy nem akarja érteni a problémát. A helyiek képviselője elmondta, a települést vezető Keller Vendel azt írta a tiltakozókról újévi levelében, hogy nem is őslakosok; ez egyébként igaz, ugyanakkor, tette hozzá Schmidt Attila, nem értik, ez hogy függ össze azzal, hogy az elmúlt egy-két évben a polgármester „eliparosítja” azt a települést, ahová éppen azért költöztek tömegével az emberek az elmúlt években, mert valóságos gyöngyszem, kőhajításnyira a Balatontól. „Azt is írta a polgármester rólunk, hogy rossz hírét keltjük Aszófőnek. Szerintünk meg az kelti rossz hírét, aki semmit nem tesz semmit és behunyt szemmel nézi a tájrombolást, életünk ellehetetlenülését” - mondta Schmidt Attila.
Oda a csend, a nyugalom
Szerinte az „őslakosok” közül is sokan éppen a decemberi közmeghallgatás előtt az Aszófő Hangjából értesültek a problémákról. „Nem akarunk sem sittlerakó, sem betontemető lenni – írták. – Nem akarunk egy 71-es főút melletti jellegtelen, sivár települést. Szeretjük Aszófőt! Talán most van az utolsó esélyünk megvédeni azt a sok-sok értéket, amit itt találunk. A természeti értékek rombolása nagyon rövid idő alatt nagyon megváltoztatja majd, milyen lesz itt élni. Búcsút mondhatunk a nyugalomnak, a természethez közeli létnek. Nem látunk más kiutat, csak ha a falu lakossága összefog és megköveteli a környezet- és lakóhelyvédelmi alapelvek megóvását saját maga és a következő generációk számára. Határozott lépéseket várunk az önkormányzattól: aki engedte, most küldje is el őket! Aszófőnek nem lehet a jövője az ilyen jellegű ipari tevékenységek kiszolgálása!”
Az épülő húsfeldolgozóval kapcsolatban azt tudták meg: egy szlovák cég projektje, megvalósítását a magyar állam 467 millió forinttal támogatja.
„Igény van járható utakra”
Miért tartja szükségesnek a képviselő-testület ipari tevékenységek Aszófőre telepítését? Az üzemek által fizetett iparűzési adó elengedhetetlen a település működtetéséhez? Tervezik-e megváltoztatni a közeljövőben a jelenlegi gazdasági övezet besorolását? Ezeket a kérdéseket is feltettük Keller Vendel aszófői polgármesternek. Választ cikkünk megjelenéséig nem kaptunk, de ha később megérkezik, mindenképpen beszámolunk róla.
A polgármester válaszolt viszont nemrég az ipari üzemek ellen tiltakozó helyi civilek kérdéseire. Egyebek közt azt írta: „a 21. században igény van járható utakra”. S azt is, hogy
a falu körüli gazdasági övezet 2006 óta ipari besorolású terület.
A civilek által kifogásolt tevékenységeket a hatályos helyi építési szabályzat nem tiltja. A betonüzem csak bejelentés-köteles tevékenységet folytat, nem is kellett azt engedélyeztetni. A sittlerakó pedig – így szól Keller Vendel válasza – nem veszélyes anyagok gyűjtését, hasznosítását végezheti, amihez a szakhatóságok hozzájárultak. A húsfeldolgozó (és nem pedig vágóhíd, jegyzi meg a polgármester) működési engedélyét is a szakhatóságok adják ki, „amibe az önkormányzatnak sem beleszólása, sem vétójoga”.
Sérülékeny területek
"Aszófő környezeti szempontból érzékeny település. Nyílt karsztterületen fekszik, védett vízbázis területtel, fokozottan érzékeny felszíni és felszín alatti vizekkel. Levegőminőségre érzékeny üdülőtelepülés, ökológiailag sérülékeny természetvédelmi területekkel. Környezetvédelmi szempontból zavaró területfelhasználás a településen nem valósulhat meg" – ez olvasható a helyi képviselő-testület egy 2018-as határozatában.
A helyi civilek azt tervezik: az idei téltemető-virágzást meghirdetik a nyilvánosság számára, és vezetett túra formájában megmutatják annak, aki kíváncsi rá, hogy mi is az az egyik értékük a sok közül, amit annyira féltenek.
A lőporgyár is tájba illett volna
Néhány éve nagy port vert fel, amikor Balatonfűzfőn lőporgyárat terveztek üzembe helyezni (végül a mai napig sem történt ez meg, de például Szántódon megkezdte dübörgését egy fémsajtoló üzem). Civilek és a térség ellenzéki országgyűlési képviselője is arra hivatkozott akkor: ilyen jellegű ipari létesítményeket elméletileg tilt az azóta már hatályát veszített Balaton-törvény. Tállai András államtitkár érdekes választ adott a parlamentben. Azt mondta: a lőporgyártás újraélesztése nem áll ellentétben a balatoni turizmusfejlesztési koncepció céljaival.
Idézet a balatoni kiemelt üdülőkörzet területfejlesztési koncepciójából (2008-2020): „Ösztönözni kell a környezetbarát technológiák alkalmazását, törekedni kell az innovatív megújuló energia technológiák letelepítésére. Magas tudástartalmú és alacsony nyersanyagigényő vállalkozások indítása, kutató-fejlesztő intézmények megtelepedése.” Egy másik idézet egy másik koncepcióból, a Balaton Fejlesztési Tanács hosszú távú területfejlesztési tervéből: „Nem szabad a Balaton térségbe környezetkárosító ipari bázisokat telepíteni. A nagytömegű ipari termelő tevékenységek lehetőleg a part menti sávtól távolabb valósuljanak meg, az ipari parkok esetében irányadó szempontok legyenek: tudásigényes kis- és középvállalkozások telepítésének ösztönzése, környezetkímélő ipari tevékenységek, összeszerelő üzemek, bemutatótermek, regionális kereskedelmi alközpontok, disztribúciós elosztó központok, raktárbázisok, agro-ipari parkok, környezetkímélő és értékmentő tevékenységek. ”
Az rendben van, hogy gazdasági övezet, de miért nem a tájba illő, például ökogazdaság? – teszik fel a kérdést az aszófői civilek is. Akik szerint ritka pech, hogy ezt az övezeti besorolást „örökölte” az ominózus terület, mert így az nem része a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett és országosan védett aszófői területeinek. Faramuci helyzetet mutat a térkép: az ipari övezetet védett és védendő természeti értékek ölelik körbe.
Kedves Olvasónk!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
