Megérdemelt nemzetközi hírnevet szerzett magának a Kaposvári Egyetem: a BBC, a Der Spiegel, a The Washington Post, a The Independent, a USA Today, a Fox News, a Euronews, valamint a tajvani, görög és ausztrál média is a somogyi intézménnyel foglalkozik. Igaz, érdemei hangsúlyozása helyett a rektor múlt szerdai rendeletéről számolnak be, amelyben dr. Szávai Ferenc elegáns és szolid ruhadarabokban, zárt cipőben és mérsékelt parfümhasználatban határozta meg az egyetemi kötelező viseletet. És főleg a tiltakozó akcióról, amelyen Kocsis Pál harmadéves színészosztálya kosztümben és öltönyben vonult be Csapó Virág csütörtöki mesterségórájára, majd a tanárral együtt mindnyájan levetkőztek, és meztelenül ülték végig az órát.
Színész szakon elképzelhetetlen
„Teljességgel nevetséges az, hogy egy felsőoktatási intézmény korlátozhatja a hallgatók öltözködését. A rendelet megfogalmazása emellett nem veszi figyelembe a különböző képzések sajátosságait: nálunk, a színész szakon elképzelhetetlen, hogy ezek szerint a szabályok szerint végezzük a munkánkat. Az óráink nagy része gyakorlati; például egy mozgásórát igazán abszurd lenne öltönyben végigcsinálni” – magyarázza a Narancsnak Gelányi Bence, a meztelenül demonstráló osztály tagja, hogy miért háborodtak fel az öltözködési rendeleten. „Egyszerűen nem értem a rendeletet” – teszi hozzá egy másik, színészként Kaposváron idén végzett hallgató. – „Azért van rá szükség, mert ugye csóró falusi gyerekek járnak az egyetemre, akiknek így akarnak ízlést tanítani? Vagy ez az iskolai erkölcstanórák egyetemi változata?”
| ||
A rektori rendelet előzményeként minden forrásunk egyetlen konkrét, jelentéktelen esetet tud megnevezni: egy elsős hallgató papucsban jelent meg az évnyitón; őt megkérték, hogy álljon a hátsó sorba. Ezen kívül a neve elhallgatását kérő végzett hallgató csak olyan kirívó esetekre tud visszaemlékezni, mint az egyetemi farsang. „A barátnőm Barbie babának öltözött, és elég szexi volt, de azt hiszem, voltak zombik és más hasonlók is. Különös szagokra nem emlékszem, de amikor Rusznyák Gábor tanár úrral még lehetett szalonnát sütni, volt, hogy faszénszagúak voltunk” – sorolja a hallgató.
„Tényleg meglepődtem a rendeleten” – mondja a magyarnarancs.hu-nak Kocsis Pál osztályfőnök. „Én mindig pont azon csodálkoztam, hogy milyen konszolidáltak ezek a mai művészpalánták, pláne ahhoz képest, hogy mi annak idején az egyetemen milyen festett tornacipőkkel és hajviseletekkel próbáltuk felhívni magunkra és a művészetünkre a figyelmet. Egyetlen strandpapucs miatt nem tudom, miért kell azt gondolni, hogy ezen az egyetemen mindenki síkhülye, hátulgombolós pisis.” Kocsis két valódi okot tud elképzelni a rendelet megalkotására: „A rektor úr tanácsadói talán meg akarják határozni az egyetemi polgárok életének minden percét; tőlük származhat a kezdeményezés, a rektor úr pedig lehet, hogy azt sem tudta, mit ír alá – legalábbis az ügyre reagáló meglepett nyilatkozatai alapján még ezt is el tudom képzelni. Vagy ha nem erről van szó, talán arról, hogy a gazdasági csőd szélén álló egyetemen legalább valahogyan megpróbálnak rendet tenni, ha már azt a helyzetet nem sikerül megoldani, hogy egy színészvizsgán a meghívott rendező a saját gázsiját költi arra, hogy a színésznőknek legyen harisnyája” – véli Kocsis.
Megszakadt az ív
Gelányi Bence szerint a meztelen tiltakozás elsősorban a dresszkód rendeletnek szólt, de „emellett számos olyan probléma, megoldatlan helyzet van jelen a szakunkon, amik sokkal súlyosabbak ennél a rendeletnél. Úgy érzem, hogy egy ilyen megnyilvánulással magunkra tudtuk fordítani a figyelmet; a kérdés az, hogy az elhallgatott gondok mikor kerülnek a középpontba”. A hallgató szerint a legsúlyosabb jelenlegi nehézség az egyetemi munkát is nagyban megnehezítő anyagi helyzet mellett az, hogy a Vidnyánszky Attila színházi intézetigazgatói (és később rektorhelyettesi) kinevezése óta eltelt időben több olyan tanárnak – köztük Csáki Juditnak, Mohácsi Jánosnak, Jászay Tamásnak, Réthly Attilának – szüntették meg a munkaviszonyát, akik ezt az osztályt felvételiztették, és éveken át tanították is. „Ezzel megszakad az az ív, ahogyan ők felépítették a munkamenetünket” – mondja.
„Nem lepődnék meg, ha a megmozdulásunknak lennének következményei, hiszen volt már erre precedens a Művészeti Kar életében” – mondja Gelányi Bence. „Két éve, amikor a mostani negyedévesek nyílt levélben szólaltak fel az Új Színház ügyében, az egyetemi vezetés fegyelmi tárgyalásra hívott be hallgatókat arra hivatkozva, hogy az egyetemi polgárok nem nyilváníthatnak véleményt az egyetem engedélye nélkül.” Mások felemlegetik azt az esetet is, amikor Móga Piroska akkor végzős hallgató a HVG-nek adott interjújában őszintén beszélt az egyetemen uralkodó viszonyokról – az egyetemi vezetés ezt sem hagyta szó nélkül.
„A hallgatók humorral és a művészet világából merítve tudták jelezni a problémát; jó érzés lenne, ha lehetne közöm az akcióhoz, de az csak Csapó Virág kollégámat dicséri” – sajnálkozik Kocsis Pál. – „A demonstráció a diákok számára nem járhat számonkéréssel, vagy ha igen, akkor nagyon nagy a baj. Ha valakinek, akkor a rektor úrnak kéne tartania attól, hogy számára következményekkel járhatnak a mostani események. Én magam nem félek, de nem vagyok naiv, tudom, hogy minden benne van a pakliban, hiszen láttam, hogy hogyan kerültek ki az egyetemről mellőlem és fölülem a kollégáim. Nem gondolom, hogy ne lehetne bajom belőle, de azt sem, hogy ezért aztán azt kellene mondanom a diákoknak, hogy ejnye-bejnye, igenis ugráljatok csak kiskosztümben és öltönyben. Ellenkezőleg: büszke vagyok rájuk.”
