Túl sokat így sem: a választási elemzések néhány bevett közhelyére például egyaránt találunk "bizonyítékot" és "cáfolatot" az eddigi eredmények adatai között. Vegyük például azt a makacs meggyőződést, miszerint a várható részvételi arány előrevetíti a végeredményt. Ha magas, akkor az, ugye, baloldali győzelmet sejtet, míg az alacsony jobboldalit - elsősorban is azért, mert a jobboldali választók elkötelezettsége összehasonlíthatatlanul erősebb, mint túloldali kollégáiké. Ehhez képest a két időközi országgyűlési választáson akár relatíve magas (Szarvas, 2010. október), akár alacsony (Budapest, 2. egyéni választókörzet, 2011. november) volt a részvétel, a fideszes jelölt toronymagasan nyert - a nagyobb aktivitású Békés megyei voksoláson ráadásul jóval nagyobb arányban, mint a csekélyebb érdeklődés mellett rendezett fővárosin. Vagy: az idén szeptember 1-jei szigetszentmiklósi önkormányzati egyéni képviselői választás átlagos részvétel mellett zajlott (31 százalék), a baloldal közös jelöltje mégis utcahosszal megelőzte fideszes ellenfelét (százalékosan: 52-29).
Bizonytalan tudás
Egy-egy időközi választás eredményéből merészen következtetni a majdani országos választás várható kimenetelére, illetve mindezek alapján vérmes reményeket táplálni azért sem érdemes, mert az arra hajlamosak, mindenekelőtt a hivatalból lelkes pártszóvivők mindig egymással nem összemérhető eredményekkel bűvészkednek: az időközi választások túlnyomórészt helyi szavazások polgármesterről vagy egyéni önkormányzati képviselőről, és ilyenkor többnyire mindössze néhány száz szavazatról, valamint a legkevésbé sem általánosítható választói preferenciákról van szó. Kommunikációs szempontból persze érthető, amikor például egy évvel ezelőtt a hosszú idő óta szívóágon versenyző szocialisták már-már döntő fordulatról beszéltek, miután gyors egymásutánban megnyertek egy polgármester- és egy egyéni önkormányzati választást (Dunaföldváron, illetve Sopronban). Az előbbi jelentőségét az adta volna, hogy az átlagnál nagyobb számú polgárt megmozgató szavazás volt, az utóbbiét pedig az, hogy a baloldal jelöltje egy masszívan jobboldali városban diadalmaskodott - holott mind Sopron érintett önkormányzati egyéni választási körzete, mind Dunaföldvár jellemzően inkább balra húzott; még a 2010-es fideszes földindulás idején is az országos átlagánál jóval erősebb maradt e helyeken az MSZP. (Lásd: Gyenge jelek, Magyar Narancs, 2012. október 11.)
| ||
A 2010-es kormányváltás óta megtartott összesen 361 időközi választás azonban már számos település- és szavazókörtípust (baloldalit, jobboldalit, ingadozót) lefed, és ezek adataiból néhány jellegzetesség csak kihüvelyezhető. A legnyilvánvalóbb tanulság a baloldalra (főleg az MSZP-re) vonatkozik: azok a választások, amelyekre a lokális jelentőségen túl országos pártpolitikai tétet is pakolnak - a két országgyűlési egyéni választáson kívül a nagyobb települések helyhatósági választásainál fordult ez elő -, a baloldal (jellemzően az MSZP) többnyire jóval sikeresebben szerepel, mint arra a közvélemény-kutatások alapján számítani lehet. Legyen szó akár inkább baloldali körzetekről (Dunaföldvár, Szigetszentmikós és Sopron adott választókerületei), akár inkább jobbra húzó részekről (Szolnok, vagy éppen most Baja), a baloldali jelölt még veresége esetén is túlszárnyalja a pártjának mért országos átlagot. (Még olyankor is, amikor pedig tekintélyes zakó az osztályrésze, mint idén márciusban Szentendrén.) Mi több, baloldali jelölt esetenként jobboldalinak elkönyvelt körzetekben is győzhet - ez történt tavaly decemberben Szolnokon. (Az aktuális, igen szoros bajai szavazáson pedig a közös MSZP-E14-DK-jelölt felettébb gyanús körülmények között maradt alul; lapzártánk idején úgy tudni, hogy az Együtt 2014 választási csalás gyanúja miatt megfellebbezte az eredményt.) Az adatok alapján az is megkockáztatható, hogy ez a trend 2010 óta ha enyhén is, de erősödik - ám hogy ez a kormányellenes bizonytalan szavazók egyre kisebb bizonytalanságával, a legendás rejtőzködő szavazók erősödő aktivitásával, vagy a 2010-ben elbitangolt MSZP-választók megtérésével magyarázható-e, arra épkézláb válasz aligha adható.
Biztos tudás
Ha valaki arra volna kíváncsi, hogy az ellenzéki szavazók büntetik-e a baloldali pártok külön indulását és díjazzák-e a közösködést, egyértelmű választ a rendelkezésre álló adatokból nem kapna. Bár formálisan három hete létezik MSZP- Együtt 2014-PM választási szövetség, közös indulóra azért volt előtte is példa (Szigetszentmiklós). Ami viszont egészen biztos - és amivel az új választási törvény elfogadása óta mindenki tisztában van az időközi voksolások analízise nélkül is -: a baloldalnak semmi esélye nincs a Fidesz legyőzésére, ha egymás ellenében indít jelölteket. Ez esett meg idén márciusban Dunakeszi egyik egyéni önkormányzati választókörzetében, ahol a szocialista, illetve az E14 támogatta független jelölt rontotta egymás esélyeit igen nagy sikerrel - a győztes fideszes alaposan rávert mindkettejükre.
