Pomáz

Csalás miatt nyomoznak

  • Zimre Zsuzsa
  • 2012. március 23.

Kis-Magyarország

Csaknem félezer pomázi ingatlantulajdonos szembesült minden nagyobb esőzés alkalmával azzal, hogy telkeiket, pincéjüket és az utat elönti a hegyoldalról lezúduló eső. Ezen próbáltak meg évekkel ezelőtt változtatni a vízelvezetés kiépítésével. Az eredmény kiábrándító, ráadásul sokba is került.

2006 őszén Golub Athanász, a város akkori polgármestere egy levélben arról tájékoztatta Orlovác, illetve a város másik felén elhelyezkedő Szelistye városrész lakóit, hogy a képviselő-testület rendeletet hozott az utak szilárd burkolattal történő ellátásáról. Ehhez azonban néhány feltételt teljesíteni kellett az ott élőknek: egyrészt a tulajdonosoknak ingatlanonként 80 ezer forinttal kellett hozzájárulni az útépítés költségeihez, másrészt pedig az útépítéssel egyidejűleg gondoskodni kell a csapadékvíz elvezetésének műszaki megoldásáról. Ami ingatlanonként további 200 ezer forint hozzájárulást jelentett. A képviselő-testület azt is előírta, hogy a csapadékvíz-elvezetési beruházásnak társulati formában kell megvalósulnia – így jött létre a Vízközmű társulás. Az ingatlanonként összesen 280 ezer forintos tétel 450 családot érintett.

Az önkormányzat közbeszerzési pályázatára öten jelentkeztek, a kivitelezést a Pomáz 2006 konzorcium nyerte, amelyet a Hídépítő Zrt., illetve a Schumann-Fischer Építőipari Kft. alkotott. (A vállalási ár információink szerint 599 millió forint lett. A Hídépítő alvállalkozóként bevonta a Strabagot, amely szintén indult a pályázaton.) Az eredeti tervek szerint a munkálatok során szikkasztóárkokat építettek volna, az aszfaltborításra pedig kiemelt (ún. K-)szegély került volna. A munka közben derült ki, hogy a csapadékvíz befogadására kijelölt terület magántulajdon, és hogy a csapadék elvezetését is magánterületeken keresztül tervezték megoldani. Ám mindez nem akadályozta meg, hogy 2007-re megépüljön az út, amit a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) át is vett az építőktől.

A szomszédhoz is átfolyik
Az árkok azonban az eredeti megállapodás ellenére nem készültek el. Egyes helyeken kocsival nem lehetett ki- és behajtani, máshol pedig ha esett, több pince is víz alá került. „Ha nagy az eső, nemcsak az én ingatlanomba folyik be a víz, de tőlem átfolyik a szomszédhoz is” – mondja a narancs.hu-nak egy helyi lakos. „Hatodik éve tart a huzavona, és nem látszik a vége. Közülünk sokan becsapva érzik magukat, mert olyan valamiért adtak pénzt, ami nem valósult meg. Nincs megemelt szegély, se elvezetőárok, holott mindez elvileg ki lett fizetve” – teszi hozzá. Arról, hogy mekkora kár érte az orlováci pomáziakat, egyelőre nincs pontos adat, noha a károsultak kérték ennek megállapítását az önkormányzattól.

Ilyen lett: ezen nem áll meg a víz


Ilyen lett: ezen nem áll meg a víz


A lakosok türelme 2010-ben fogyott el végleg: ekkor két magánszemély a Budakörnyéki Ügyészséghez fordult panasszal, amelyet később a Pest Megyei Főügyészség magánjogi és közigazgatási jogi osztálya utasított el többek között azért, mert közben a Vízközmű társulás megszüntette magát. Megszűnésének okaként a beruházás befejezését jelölték meg, amelyet azonban az Orlovác városrész lakói nem ismertek el, hiszen itt nem épült ki a vízelvezető árokrendszer.

Az egyik ingatlan tulajdonosa, Varga István még korábban megkereste az Nemzeti Közlekedési Hatóságot (NKH), és helyszíni szemlét kért ennek bizonyítására. Akkor azt ígérték, hogy a „Nemzeti Közlekedési Hatóság fokozottan vizsgálni fogja, hogy a megvalósult út vízelvezetése a záradékolt tervdokumentáció szerint valósult-e meg”. Egy évvel később Polcz Kornélia, az NKH kommunikációs főosztályvezetője a Népszabadságnak már mást nyilatkozott: „Az engedély kiadásakor egyetlen szakhatóság sem emelt kifogást, a közlekedési hatóság pedig csak azt vizsgálhatja, hogy az utak megfelelnek-e a forgalombiztonsági szempontoknak.”
Ők tehát nem voltak illetékesek az ügyben.

Megfelel? Nem felel?
Vajon a K-szegély betölti-e ugyanazt a funkciót, amit a vízelvezető árok? – ezen vitáztak sokat az érintettek. A Vízközmű társulás vezetője szerint igen, csakhogy ő – vélik a panaszosok – nem képviselte megfelelően a lakók érdekeit. (Egyikőjük azt mondja, hogy az út átadására a társulás vezetője nélkül került sor.) A társulás vezetőjének pozitív véleménye alapján döntöttek a megszüntetésről, és 2010. január elején fel is számolták a Vízközműt. Csakhogy a szegély az útépítés része volt, így felmerül, mire fizettek a lakosok a 80 ezres útépítési hozzájárulás mellett 200 ezer forintot ingatlanonként? (A pénzt nem fizette be minden ingatlantulajdonos, az önkormányzat ezért először fizetési felszólítást küldött, később végrehajtási eljárásokat indított a „mulasztók” ellen.)  

A helyzet tisztázására felkért önkormányzati pénzügyi és ellenőrző bizottság 2010 kora őszén megállapította, hogy „a panaszosok bejelentésében megjelölt utcákban az ún. K-szegélyen és kiemelt szegélyen kívül semmiféle társulati beruházás nem történt, (…) a panaszosok (…) kimerítő és érdemi választ nem kaptak sem a társulattól, sem az önkormányzattól”.  A bizottság ezért további vizsgálatot tanácsolt, továbbá azt, hogy a képviselő-testület döntsön az ügyben.

A bizottsági jelentésnek azóta sincs következménye.

Újra nyomoznak
2010 októberében ismét feljelentésre került sor, ezt a vizsgálatot a Dunakeszi Rendőrkapitányság végezte. Ebben megállapították, hogy a „társulat tagjai által ismert (…) szerződésben foglaltaktól eltérő minőségű és mennyiségű csapadékvíz-elvezetési rendszer kiépítése történt. A vállalkozói szerződés módosításáról – mely a módosítások vonatkozásában felmerülő költségeket is tartalmazta – a társulat tagjait nem tájékoztatták, és a költség változásáról sem volt tudomásuk.” Ennek ellenére bűncselekmény a vizsgálat alapján nem volt megállapítható.

A határozat ellen fellebbezéssel éltek a panaszosok, aminek a Szentendrei Városi Ügyészség helyt adott, és a panasz alaposságára hivatkozva a nyomozás folytatását rendelte el 2011 szeptemberében. A Pest Megyei Rendőrkapitányság tájékoztatása szerint az ügyben a Dunakeszi Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya csalás miatt folytat eljárást, egyelőre ismeretlen tettes ellen. Jelenleg szakértői véleményekre várnak az eljáró nyomozók.
Az ügyben megkerestük a pomázi polgármestert is, de Vicsi László nem reagált az érdeklődésünkre.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.