„Cseppet sem érzem, hogy jó volna most hazamenni”

  • Szlavkovits Rita
  • 2015. augusztus 4.

Kis-Magyarország

Éva 2011-ig dolgozott a közmédiában, de elbocsátották. Takarított Londonban szállodát, télen beszéltünk vele, akkor nem érezte túl jól magát. De ez már a múlté, újra vannak tervei.

„Az nagyon jó, hogy újra vannak terveim, álmaim” – mondja Éva a magyarnarancs.hu-nak.

Az asszonyról fél évvel ezelőtt írtunk, azok után, hogy 2011-ben elbocsátották a közmédiától, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de majd húsz éven keresztül dolgozott. Ezt követően egyik baj jött a másik után: közel hatvanéves férje is munkanélküli lett, miközben nyögték a vidéki házukra és autójukra felvett devizahitelt. Pontosabban nyögték volna, ha tudták volna, de elfogyott a pénzük. Ezért döntöttek úgy – mivel az asszony nem tudott erőt venni magán, hogy kormánypropagandát folytató médiumhoz szegődjék (vidéki városokban nincs is nagyon másra lehetőség) –, hogy Éva kiutazik Floridába, ahol egyik rokona már „megvetette a lábát”.

A tengerentúli „kirándulásnak” a család szétszakítottságától való félelem vetett véget. Egy rövid itthoni tervezgetés után aztán Éva Londonnak vette az irányt, huszonéves fiával együtt. A férj, aki nem beszél nyelveket, végül nem ment velük. A tavaly novemberi beszélgetés, amely a londoni útkeresés egy keserves fázisát mutatta meg, azzal ért véget, hogy Éva újabb állást keresett.

London

London

Fotó: MTI

Most ismét egy londoni szállodában dolgozik szobalányként, úgy érzi, egyelőre ezen a területen képes mozogni, de egyre jobb helyeken, több pénzért tud munkát vállalni. Még ha keveset is, de valamennyit még meg is tud takarítani, amely már reményt ad arra, hogy tervezgetni is tudjon. Ráadásul sikerült a korábbi tömegszállást maga mögött hagynia, most hatodmagával bérel lakást. Ez már jóval élhetőbb, mint az előző szállás, ahol lényegében tucatnyian éltek egy térben.

Ha nem is vidítják fel Évát azok a brit nyilatkozatok, amelyek a bevándorlók lehetőségeinek a jövőbeni korlátozásairól szólnak, mégis úgy látja: ha a bevándorlók sztrájkot hirdetnének az őket fenyegető szigorítások miatt, akkor London leállna. Az asszony ugyanis úgy látja, a szolgáltatószektorban épp ők, főleg a bevándorlók dolgoznak.

De Éva nem kel és fekszik ezekkel a gondolatokkal, inkább kiélvezi a világváros minden előnyét. Egy családi kapcsolat révén sikerült nemrég elutaznia Lisszabonba egy rövidebb időre. „Ez is elég volt ahhoz, hogy lepattanjanak rólam azok a béklyók, amelyek rám tekeredtek az évek során. Szabad örülni, szabad boldognak lenni, szabad szabadnak lenni” – magyarázza Éva, miközben hozzáteszi, hogy tudja, hogy ez igen giccsesen hangzik, de mégis ezt érzi a valóságban. „Bajok mindenütt vannak, még Portugáliában is, de jó volt látni, hogy ez nem szivárog be a teljes életükbe. Lehet mosolyogni és örülni hétköznapi dolgoknak.”

Éva arról is beszélt, hogy ez sok energiát adott neki ahhoz, hogy a sarkára álljon. Most éppen azon dolgoznak, hogy az ugyancsak Angliában, de egy Londontól 100 kilométerre levő kisvárosban élő fiát a közelében tudhassa – a napokban költözik a srác. A vidéki házukat terhelő devizaadósság ügyében is van némi haladás. Bár nem szabadultak meg tőle, némileg azért csökkent a jóváírás miatt, s éppen most költözik be a szomszéd házaspár gyermeke, albérletbe adják ki nekik egykori otthonukat. „Egyelőre élvezem a multikultit, nagyon sokfelől ideérkező emberrel ismerkedtünk meg, különös, de sokkal több dolog köt össze bennünket, mint amennyi elválaszt. Ezért különösen nehéz megérteni azt, ami otthon történik. Azt pedig végképp nehéz felfogni, hogy honnan és miért ömlik ki az a rengeteg gyűlölet, ami sugárzik most Magyarország felől. Cseppet nem érzem, hogy jó volna most hazamenni. Még akkor sem, ha otthon minden feltétele megvalósulna az ottani életünknek. A fiam után már csak a férjemet kellene valahogy kimozdítani az édesanyja mellől. Majd hatvanévesen nem kap munkát, ráadásul az anyukája beteg lett, így ápolásra is szorul. Azt kellene megoldani, hogy az anyukája se maradjon magára, de Zoli se süppedjen bele abba, hogy otthon ül, és a gondoskodásba menekül. Egy férjnek a felesége mellett a helye, nem?”

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.