„Cseppet sem érzem, hogy jó volna most hazamenni”

  • Szlavkovits Rita
  • 2015. augusztus 4.

Kis-Magyarország

Éva 2011-ig dolgozott a közmédiában, de elbocsátották. Takarított Londonban szállodát, télen beszéltünk vele, akkor nem érezte túl jól magát. De ez már a múlté, újra vannak tervei.

„Az nagyon jó, hogy újra vannak terveim, álmaim” – mondja Éva a magyarnarancs.hu-nak.

Az asszonyról fél évvel ezelőtt írtunk, azok után, hogy 2011-ben elbocsátották a közmédiától, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de majd húsz éven keresztül dolgozott. Ezt követően egyik baj jött a másik után: közel hatvanéves férje is munkanélküli lett, miközben nyögték a vidéki házukra és autójukra felvett devizahitelt. Pontosabban nyögték volna, ha tudták volna, de elfogyott a pénzük. Ezért döntöttek úgy – mivel az asszony nem tudott erőt venni magán, hogy kormánypropagandát folytató médiumhoz szegődjék (vidéki városokban nincs is nagyon másra lehetőség) –, hogy Éva kiutazik Floridába, ahol egyik rokona már „megvetette a lábát”.

A tengerentúli „kirándulásnak” a család szétszakítottságától való félelem vetett véget. Egy rövid itthoni tervezgetés után aztán Éva Londonnak vette az irányt, huszonéves fiával együtt. A férj, aki nem beszél nyelveket, végül nem ment velük. A tavaly novemberi beszélgetés, amely a londoni útkeresés egy keserves fázisát mutatta meg, azzal ért véget, hogy Éva újabb állást keresett.

London

London

Fotó: MTI

Most ismét egy londoni szállodában dolgozik szobalányként, úgy érzi, egyelőre ezen a területen képes mozogni, de egyre jobb helyeken, több pénzért tud munkát vállalni. Még ha keveset is, de valamennyit még meg is tud takarítani, amely már reményt ad arra, hogy tervezgetni is tudjon. Ráadásul sikerült a korábbi tömegszállást maga mögött hagynia, most hatodmagával bérel lakást. Ez már jóval élhetőbb, mint az előző szállás, ahol lényegében tucatnyian éltek egy térben.

Ha nem is vidítják fel Évát azok a brit nyilatkozatok, amelyek a bevándorlók lehetőségeinek a jövőbeni korlátozásairól szólnak, mégis úgy látja: ha a bevándorlók sztrájkot hirdetnének az őket fenyegető szigorítások miatt, akkor London leállna. Az asszony ugyanis úgy látja, a szolgáltatószektorban épp ők, főleg a bevándorlók dolgoznak.

De Éva nem kel és fekszik ezekkel a gondolatokkal, inkább kiélvezi a világváros minden előnyét. Egy családi kapcsolat révén sikerült nemrég elutaznia Lisszabonba egy rövidebb időre. „Ez is elég volt ahhoz, hogy lepattanjanak rólam azok a béklyók, amelyek rám tekeredtek az évek során. Szabad örülni, szabad boldognak lenni, szabad szabadnak lenni” – magyarázza Éva, miközben hozzáteszi, hogy tudja, hogy ez igen giccsesen hangzik, de mégis ezt érzi a valóságban. „Bajok mindenütt vannak, még Portugáliában is, de jó volt látni, hogy ez nem szivárog be a teljes életükbe. Lehet mosolyogni és örülni hétköznapi dolgoknak.”

Éva arról is beszélt, hogy ez sok energiát adott neki ahhoz, hogy a sarkára álljon. Most éppen azon dolgoznak, hogy az ugyancsak Angliában, de egy Londontól 100 kilométerre levő kisvárosban élő fiát a közelében tudhassa – a napokban költözik a srác. A vidéki házukat terhelő devizaadósság ügyében is van némi haladás. Bár nem szabadultak meg tőle, némileg azért csökkent a jóváírás miatt, s éppen most költözik be a szomszéd házaspár gyermeke, albérletbe adják ki nekik egykori otthonukat. „Egyelőre élvezem a multikultit, nagyon sokfelől ideérkező emberrel ismerkedtünk meg, különös, de sokkal több dolog köt össze bennünket, mint amennyi elválaszt. Ezért különösen nehéz megérteni azt, ami otthon történik. Azt pedig végképp nehéz felfogni, hogy honnan és miért ömlik ki az a rengeteg gyűlölet, ami sugárzik most Magyarország felől. Cseppet nem érzem, hogy jó volna most hazamenni. Még akkor sem, ha otthon minden feltétele megvalósulna az ottani életünknek. A fiam után már csak a férjemet kellene valahogy kimozdítani az édesanyja mellől. Majd hatvanévesen nem kap munkát, ráadásul az anyukája beteg lett, így ápolásra is szorul. Azt kellene megoldani, hogy az anyukája se maradjon magára, de Zoli se süppedjen bele abba, hogy otthon ül, és a gondoskodásba menekül. Egy férjnek a felesége mellett a helye, nem?”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.