Először lapított az MSZP, aztán hihetetlen érvvel védte meg trafikmutyis képviselőjét

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 1.

Kis-Magyarország

Van a rossz trafikmutyis, meg a jó. A rossz fideszes, a jó szoci. Értékelvű politizálás, Tóbiás passzol, Gőgös belövi.

A két héttel ezelőtti Magyar Narancsban riportot közöltünk Törökszentmiklósról, ahol a Jobbik múlt ősszel óriási tarolást végzett. A legnagyobbat az országban, Ózdon se nyertek ennyire Vona Gáborék. Kíváncsiak voltunk az okokra, így a helyszínre siettünk. (Az eredményt már olvashatta nyomtatott lapszámunkban.)

false

 

Fotó: MTI

A városba érve egyik tapasztalatunk az volt, hogy párhuzamosan a Jobbik megerősödésével, az MSZP egyre jobban csúszott le, és ma már nem is lehet tudni, mekkora a támogatottságuk, mert ősszel már nem is indultak el egyedül. Hogy miért kapott léket a szocialista párt, és ezzel összefüggésbe hozható-e a Jobbik erősödése, gondoltuk, megtudjuk a helyi baloldal prominensétől, Serfőző Istvántól, ám tőle túl sok magyarázatot nem kaptunk a felvetésre.

Az mondjuk meglepő volt, hogy Serfőző két trafikot is futtat a városban. Rá is kérdeztünk nála, szerinte ez nem gond, hogy higgyenek így a szavazók neki, ha azt látják, ennyire szereti őt a Fidesz, vagy az, aki a trafikokat osztotta a környéken?! Igyekeztünk Serfőzőnél arra célozni, hogy a jól jövedelmező vállalkozása és a baloldal lerobbanása között – legalábbis Törökszentmiklóson – összefüggés is lehet, de a képviselő nem hallotta meg kérdésünket, helyette ezt mondta nekünk: „üzlet és politika közt nincs kapcsolat, majd kifejti, ha egy dolog 99 százalékban rossz és 1 százalékban jó, attól még lehet a jó részét használni, úgyhogy mi itt a gond", ő csak használja a jót. A jó az ő esetében azt jelentette: 2013-ban 124 millió forint, idén már 327 millió forint árbevétele volt a trafiknak, azaz a két év alatt a sikeres trafikbiznisz 451 millió forint árbevételt termelt. Mindez 2013-ban kettő, tavaly csaknem 17 millió forint üzemi eredményt jelentett Serfőzőéknek.

Egy aktív MSZP-s érintettsége a trafikmutyiban: ez azért is érdekes, mert Mesterházy Attila még MSZP-elnökként megüzente az újdonsült trafikosoknak, hogy pártja választási győzelme esetén új pályázatot írnak ki a dohányboltok üzemeltetésére. Serfőző István ügyével kapcsolatban megkerestük az MSZP-t is, tőlük azt kérdeztük, hogy „Összeegyeztethető-e az MSZP számára, hogy egyik képviselője a trafikmutyi haszonélvezője legyen, és így képviselje a baloldalt helyben?”, illetve, ha nem összeegyeztethető, „lép-e az ügyben a párt?”.

Az MSZP azonban nem válaszolt kérdésünkre, amelyet kétszer is elküldtünk nekik. (Megvan ennek már két hete is.) Megkerestük Tóbiás Józsefet, de ő sem reagált. Megkerestük Kunhalmi Ágnest is, aki készséges volt ugyan, de sajnos nem hallott az ügyről, és nem akart tájékozatlanul nyilatkozni. Aztán beszéltünk olyan szocialistával is, aki nem akart névvel nyilatkozni, de annyi bátorsága volt, hogy jelezze: van neki az ügyről magánvéleménye, bár azt csak sejtette, hogy mi az, de nem akart részletekbe bocsátkozni.

Végül már teljesen elkeseredtünk, hogy nem fog itt senki a szocpártból szóba állni velünk, és nem mondja el, hogy mit gondol minderről a PÁRT, hogy nagy tanácstalanságunkban felhívtuk Gőgös Zoltánt. És ez volt a nyerő ötlet! Az MSZP alelnöke – aki semmiféle ellentmondást nem érzett amiatt, hogy párttársa érintett a trafikmutyiban – tisztába tett mindent. „Ezzel az üggyel egyébként nem kívánunk politikai ügyként foglalkozni, mert nem az (sic!). Tagjainknak gazdasági tevékenységükről nem kell beszámolniuk, semmilyen bűncselekmény nem merül fel, nem is kell tőle elhatárolódnunk.” Mintha csak egy Fidesz-szóvivőt hallanánk! Folytatta még Gőgös, aki nyilván akkor sem keveri össze a politikát és a pénzt akkor, ha az Orbán család gyarapodásáról van szó. Azt mondta: „Serfőzőék 1992 óta kereskedelemmel foglalkoznak, régebben is árultak már dohányt. Mi mindig azt mondtuk, hogy akik korábban árultak dohányt, azoknak most is legyen meg erre a lehetősége, hiszen durva kisemmizni azt a 40 ezer szereplőt, akik ezen a területen tevékenykedtek. Serfőzőék ugyan újra kaptak lehetőséget, de nagyon sokan nem. Nekem sokkal kevésbé van bajom azokkal a trafikosokkal, akik előtte is árultak már dohányt, de a fideszes kör nem ilyen, ők egy jól behatárolható cégkapcsolatrendszerrel rendelkeznek.”

Hol van itt már Mesterházy Attila!? De ne nosztalgiázzunk, olvassák csak: „Ha mi jövünk (Gőgös úgy érti, hogy kormányon, a Fideszt leváltva – a szerk.), akkor nem lesz újrapályáztatás, hanem eltöröljük ezt a rendszert úgy, ahogy van és visszahozzuk, ami volt: azaz bárki bárhol árulhasson dohányt, benzinkúton és falusi kocsmában is, ne legyen kiválasztásos a játék, mert abban alapvetően benne van a mutyi lehetősége.”

Tóbiás József MSZP-elnök tavasszal sok minden mellett azt is mondta, hogy nem lehet az MSZP és a Jobbik közt együttműködés. Serfőző István bizottsági elnökként segíti amúgy Törökszentmiklóson a jobbikos önkormányzat munkáját.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.