„Egy hónap kellett, hogy helyrerázódjak” – Szívesebben árul kolbászt, mint hogy kormánypárti sajtónál dolgozzon

  • Katus Eszter
  • 2017. május 10.

Kis-Magyarország

Póré Lászlót biztonsági őrökkel kísérték ki a Mészáros Lőrinchez került újság szerkesztőségéből. A korábbi vezető ma kolbászt árul, és nem bánja a váltást.

Kolbászt, pontosabban kolbice-t árul Pécsett a Dunántúli Napló egykori kiadóvezetője. Póré László tavaly december elsején reggel kilenckor még vezető beosztásban dolgozott, tíz órakor már az e-mail-fiókjába sem tudott belépni. Megérkezett ugyanis a lap – és ezzel együtt az egész Mediaworks – új tulajdonosa, az Opimus Nyrt., amely azóta már bevallottan is Mészáros Lőrinchez köthető.

Szinte lehetetlen két percig megszakítások nélkül beszélgetni Póré Lászlóval új munkahelyén, ahol a napokban látogattuk meg őt. A vásárlók folyamatosan jönnek bódéjához, mindenki az újdonságra kíváncsi. Egyelőre úgy tűnik, jó ötlet volt Pécsre vinni a „kolbice”-t, pedig igazából csak kicsin múlt, hogy nem autómosót nyitott az egykori médiaszakember.

false

 

Fotó: Katus Eszter

„Két választásom volt. Vagy maradok a szakmában, vagy saját vállalkozásba kezdek – magyarázza Póré László. – A családom szeretett volna Pécsen maradni, itt viszont a médiában nem tudtam volna elhelyezkedni. Így maradt a második opció. Többféle dolgot néztünk, majdnem autómosót nyitottunk, de végül a kolbice mellett döntöttünk.”

És jól tették: a volt kiadóvezető eddigi tapasztalatai alapján ugyanis akkora a forgalom, hogy lassan egy alkalmazott bérét is ki tudják gazdálkodni. „Tizennyolc évig dolgoztam a médiában, voltam hirdetés- és kiadóvezető is. Ha valamihez, ahhoz talán értek, hogy kikalkuláljam, mikor lesz rentábilis egy üzlet. Itt ugyan nem újságot adunk el, de az elvek ugyanazok” – véli.

Bár a franchise-rendszerben működtetett vállalkozás egyelőre bizakodásra ad okot, a váltás nem volt egyszerű. A Dunántúli Napló szerkesztőségéből biztonsági őrrel kísértették ki, és 18 év után egyik napról a másikra az utcán találta magát. „Nem szeretnék ezekről a dolgokról beszélni, mert azt hinnék, a sértettség szól belőlem – hangsúlyozza. – De annyit azért elmondhatok, milyen indokkal küldtek el. Behívattak a budapesti irodába, majd közölték, hogy a cég strukturális átalakítása folytatódik, és a mi munkánkra már nem tartanak igényt. A következő percben kiküldtek egy kör-e-mailt, hogy elbocsátottak minket, amit mi már nem is láthattunk, hiszen azonnal kizártak a céges levelezésből.  Egy hónapig tartott, hogy helyrerázódjak, de most már jól vagyok. Sőt, meglehet, még köszönettel is tartozom az új cégvezetésnek.”  (A megyei média kormányzati elfoglalásáról itt írtunk hosszabb cikket.)

false

A volt kiadóvezető szerint a jelenlegi körülmények között nem is tudna dolgozni a médiában. Mint mondja, elfogyott a levegő a szakmában, és azok, akiket nem támogat az állam, egyre nehezebben fognak megélni. „A nyomtatott sajtó sokba kerül, az online médiában pedig nehéz pénzt keresni. A reklámpiac is eltorzult, a hangsúly az állami hirdetéseken van, az új reklámadó pedig a kisebb szereplőket fogja sújtani. Ezzel a lehetőségek tovább szűkülhetnek, és egyre nehezebb lesz azoknak, akik ellensúlyozni próbálják a propagandát. Pedig a lapkiadás nem halott dolog” – véli. „Amíg adott a két szegmens: a hirdetők és az olvasók, addig a nyomtatott sajtónak is van jövője. Én úgy látom, még olvasnak az emberek. Persze, mindez csak akkor tartható, ha a kiadó megfelelő kezekben van, és gazdaságosan működtetik. Én úgy látom, jelenleg nem feltétlenül ebben az irányba haladnak a dolgok.”

Felmerül, vajon ezzel a tudással, vezető beosztásból milyen egy egészen más pozícióba kerülni, irodai munka helyett fizikait végezni. „Az első egy hét nem volt egyszerű – ismeri el Póré. – Meg kellett szoknom, hogy állni, figyelni kell. De mostanra belejöttem, és legalább a magam ura vagyok, nem ugráltat senki. Sokkal szívesebben csinálom ezt, mint hogy a jelenlegi viszonyok között az újságnál dolgozzam. Persze, ha változnának a feltételek, és hívnának, talán visszamennék, mert azt a munkát is szerettem. De azt be kell látni, ma már egy megyei lap vezetői, újságírói nem olyan meghatározó szereplői a közéletnek, mint régen. Kisebb a súlyuk, kevesebben ismerik őket. Sokan engem sem ismertek arcról, csak a napokban megjelent cikkekből értesültek arról, ki vagyok. Többen mondták, hogy drukkolnak, egy-két volt kolléga is meglátogatott… Felesleges lenne keseregni. Van három gyerekem, egy működő vállalkozásom, most már csak előretekintek.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.