„Egy hónap kellett, hogy helyrerázódjak” – Szívesebben árul kolbászt, mint hogy kormánypárti sajtónál dolgozzon

  • Katus Eszter
  • 2017. május 10.

Kis-Magyarország

Póré Lászlót biztonsági őrökkel kísérték ki a Mészáros Lőrinchez került újság szerkesztőségéből. A korábbi vezető ma kolbászt árul, és nem bánja a váltást.

Kolbászt, pontosabban kolbice-t árul Pécsett a Dunántúli Napló egykori kiadóvezetője. Póré László tavaly december elsején reggel kilenckor még vezető beosztásban dolgozott, tíz órakor már az e-mail-fiókjába sem tudott belépni. Megérkezett ugyanis a lap – és ezzel együtt az egész Mediaworks – új tulajdonosa, az Opimus Nyrt., amely azóta már bevallottan is Mészáros Lőrinchez köthető.

Szinte lehetetlen két percig megszakítások nélkül beszélgetni Póré Lászlóval új munkahelyén, ahol a napokban látogattuk meg őt. A vásárlók folyamatosan jönnek bódéjához, mindenki az újdonságra kíváncsi. Egyelőre úgy tűnik, jó ötlet volt Pécsre vinni a „kolbice”-t, pedig igazából csak kicsin múlt, hogy nem autómosót nyitott az egykori médiaszakember.

false

 

Fotó: Katus Eszter

„Két választásom volt. Vagy maradok a szakmában, vagy saját vállalkozásba kezdek – magyarázza Póré László. – A családom szeretett volna Pécsen maradni, itt viszont a médiában nem tudtam volna elhelyezkedni. Így maradt a második opció. Többféle dolgot néztünk, majdnem autómosót nyitottunk, de végül a kolbice mellett döntöttünk.”

És jól tették: a volt kiadóvezető eddigi tapasztalatai alapján ugyanis akkora a forgalom, hogy lassan egy alkalmazott bérét is ki tudják gazdálkodni. „Tizennyolc évig dolgoztam a médiában, voltam hirdetés- és kiadóvezető is. Ha valamihez, ahhoz talán értek, hogy kikalkuláljam, mikor lesz rentábilis egy üzlet. Itt ugyan nem újságot adunk el, de az elvek ugyanazok” – véli.

Bár a franchise-rendszerben működtetett vállalkozás egyelőre bizakodásra ad okot, a váltás nem volt egyszerű. A Dunántúli Napló szerkesztőségéből biztonsági őrrel kísértették ki, és 18 év után egyik napról a másikra az utcán találta magát. „Nem szeretnék ezekről a dolgokról beszélni, mert azt hinnék, a sértettség szól belőlem – hangsúlyozza. – De annyit azért elmondhatok, milyen indokkal küldtek el. Behívattak a budapesti irodába, majd közölték, hogy a cég strukturális átalakítása folytatódik, és a mi munkánkra már nem tartanak igényt. A következő percben kiküldtek egy kör-e-mailt, hogy elbocsátottak minket, amit mi már nem is láthattunk, hiszen azonnal kizártak a céges levelezésből.  Egy hónapig tartott, hogy helyrerázódjak, de most már jól vagyok. Sőt, meglehet, még köszönettel is tartozom az új cégvezetésnek.”  (A megyei média kormányzati elfoglalásáról itt írtunk hosszabb cikket.)

false

A volt kiadóvezető szerint a jelenlegi körülmények között nem is tudna dolgozni a médiában. Mint mondja, elfogyott a levegő a szakmában, és azok, akiket nem támogat az állam, egyre nehezebben fognak megélni. „A nyomtatott sajtó sokba kerül, az online médiában pedig nehéz pénzt keresni. A reklámpiac is eltorzult, a hangsúly az állami hirdetéseken van, az új reklámadó pedig a kisebb szereplőket fogja sújtani. Ezzel a lehetőségek tovább szűkülhetnek, és egyre nehezebb lesz azoknak, akik ellensúlyozni próbálják a propagandát. Pedig a lapkiadás nem halott dolog” – véli. „Amíg adott a két szegmens: a hirdetők és az olvasók, addig a nyomtatott sajtónak is van jövője. Én úgy látom, még olvasnak az emberek. Persze, mindez csak akkor tartható, ha a kiadó megfelelő kezekben van, és gazdaságosan működtetik. Én úgy látom, jelenleg nem feltétlenül ebben az irányba haladnak a dolgok.”

Felmerül, vajon ezzel a tudással, vezető beosztásból milyen egy egészen más pozícióba kerülni, irodai munka helyett fizikait végezni. „Az első egy hét nem volt egyszerű – ismeri el Póré. – Meg kellett szoknom, hogy állni, figyelni kell. De mostanra belejöttem, és legalább a magam ura vagyok, nem ugráltat senki. Sokkal szívesebben csinálom ezt, mint hogy a jelenlegi viszonyok között az újságnál dolgozzam. Persze, ha változnának a feltételek, és hívnának, talán visszamennék, mert azt a munkát is szerettem. De azt be kell látni, ma már egy megyei lap vezetői, újságírói nem olyan meghatározó szereplői a közéletnek, mint régen. Kisebb a súlyuk, kevesebben ismerik őket. Sokan engem sem ismertek arcról, csak a napokban megjelent cikkekből értesültek arról, ki vagyok. Többen mondták, hogy drukkolnak, egy-két volt kolléga is meglátogatott… Felesleges lenne keseregni. Van három gyerekem, egy működő vállalkozásom, most már csak előretekintek.”

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.