„Egy hónap kellett, hogy helyrerázódjak” – Szívesebben árul kolbászt, mint hogy kormánypárti sajtónál dolgozzon

Póré Lászlót biztonsági őrökkel kísérték ki a Mészáros Lőrinchez került újság szerkesztőségéből. A korábbi vezető ma kolbászt árul, és nem bánja a váltást.

Kolbászt, pontosabban kolbice-t árul Pécsett a Dunántúli Napló egykori kiadóvezetője. Póré László tavaly december elsején reggel kilenckor még vezető beosztásban dolgozott, tíz órakor már az e-mail-fiókjába sem tudott belépni. Megérkezett ugyanis a lap – és ezzel együtt az egész Mediaworks – új tulajdonosa, az Opimus Nyrt., amely azóta már bevallottan is Mészáros Lőrinchez köthető.

Szinte lehetetlen két percig megszakítások nélkül beszélgetni Póré Lászlóval új munkahelyén, ahol a napokban látogattuk meg őt. A vásárlók folyamatosan jönnek bódéjához, mindenki az újdonságra kíváncsi. Egyelőre úgy tűnik, jó ötlet volt Pécsre vinni a „kolbice”-t, pedig igazából csak kicsin múlt, hogy nem autómosót nyitott az egykori médiaszakember.

 

Fotó: Katus Eszter

„Két választásom volt. Vagy maradok a szakmában, vagy saját vállalkozásba kezdek – magyarázza Póré László. – A családom szeretett volna Pécsen maradni, itt viszont a médiában nem tudtam volna elhelyezkedni. Így maradt a második opció. Többféle dolgot néztünk, majdnem autómosót nyitottunk, de végül a kolbice mellett döntöttünk.”

És jól tették: a volt kiadóvezető eddigi tapasztalatai alapján ugyanis akkora a forgalom, hogy lassan egy alkalmazott bérét is ki tudják gazdálkodni. „Tizennyolc évig dolgoztam a médiában, voltam hirdetés- és kiadóvezető is. Ha valamihez, ahhoz talán értek, hogy kikalkuláljam, mikor lesz rentábilis egy üzlet. Itt ugyan nem újságot adunk el, de az elvek ugyanazok” – véli.

Bár a franchise-rendszerben működtetett vállalkozás egyelőre bizakodásra ad okot, a váltás nem volt egyszerű. A Dunántúli Napló szerkesztőségéből biztonsági őrrel kísértették ki, és 18 év után egyik napról a másikra az utcán találta magát. „Nem szeretnék ezekről a dolgokról beszélni, mert azt hinnék, a sértettség szól belőlem – hangsúlyozza. – De annyit azért elmondhatok, milyen indokkal küldtek el. Behívattak a budapesti irodába, majd közölték, hogy a cég strukturális átalakítása folytatódik, és a mi munkánkra már nem tartanak igényt. A következő percben kiküldtek egy kör-e-mailt, hogy elbocsátottak minket, amit mi már nem is láthattunk, hiszen azonnal kizártak a céges levelezésből.  Egy hónapig tartott, hogy helyrerázódjak, de most már jól vagyok. Sőt, meglehet, még köszönettel is tartozom az új cégvezetésnek.”  (A megyei média kormányzati elfoglalásáról itt írtunk hosszabb cikket.)

A volt kiadóvezető szerint a jelenlegi körülmények között nem is tudna dolgozni a médiában. Mint mondja, elfogyott a levegő a szakmában, és azok, akiket nem támogat az állam, egyre nehezebben fognak megélni. „A nyomtatott sajtó sokba kerül, az online médiában pedig nehéz pénzt keresni. A reklámpiac is eltorzult, a hangsúly az állami hirdetéseken van, az új reklámadó pedig a kisebb szereplőket fogja sújtani. Ezzel a lehetőségek tovább szűkülhetnek, és egyre nehezebb lesz azoknak, akik ellensúlyozni próbálják a propagandát. Pedig a lapkiadás nem halott dolog” – véli. „Amíg adott a két szegmens: a hirdetők és az olvasók, addig a nyomtatott sajtónak is van jövője. Én úgy látom, még olvasnak az emberek. Persze, mindez csak akkor tartható, ha a kiadó megfelelő kezekben van, és gazdaságosan működtetik. Én úgy látom, jelenleg nem feltétlenül ebben az irányba haladnak a dolgok.”

Felmerül, vajon ezzel a tudással, vezető beosztásból milyen egy egészen más pozícióba kerülni, irodai munka helyett fizikait végezni. „Az első egy hét nem volt egyszerű – ismeri el Póré. – Meg kellett szoknom, hogy állni, figyelni kell. De mostanra belejöttem, és legalább a magam ura vagyok, nem ugráltat senki. Sokkal szívesebben csinálom ezt, mint hogy a jelenlegi viszonyok között az újságnál dolgozzam. Persze, ha változnának a feltételek, és hívnának, talán visszamennék, mert azt a munkát is szerettem. De azt be kell látni, ma már egy megyei lap vezetői, újságírói nem olyan meghatározó szereplői a közéletnek, mint régen. Kisebb a súlyuk, kevesebben ismerik őket. Sokan engem sem ismertek arcról, csak a napokban megjelent cikkekből értesültek arról, ki vagyok. Többen mondták, hogy drukkolnak, egy-két volt kolléga is meglátogatott… Felesleges lenne keseregni. Van három gyerekem, egy működő vállalkozásom, most már csak előretekintek.”