„Egy hónap kellett, hogy helyrerázódjak” – Szívesebben árul kolbászt, mint hogy kormánypárti sajtónál dolgozzon

  • Katus Eszter
  • 2017. május 10.

Kis-Magyarország

Póré Lászlót biztonsági őrökkel kísérték ki a Mészáros Lőrinchez került újság szerkesztőségéből. A korábbi vezető ma kolbászt árul, és nem bánja a váltást.

Kolbászt, pontosabban kolbice-t árul Pécsett a Dunántúli Napló egykori kiadóvezetője. Póré László tavaly december elsején reggel kilenckor még vezető beosztásban dolgozott, tíz órakor már az e-mail-fiókjába sem tudott belépni. Megérkezett ugyanis a lap – és ezzel együtt az egész Mediaworks – új tulajdonosa, az Opimus Nyrt., amely azóta már bevallottan is Mészáros Lőrinchez köthető.

Szinte lehetetlen két percig megszakítások nélkül beszélgetni Póré Lászlóval új munkahelyén, ahol a napokban látogattuk meg őt. A vásárlók folyamatosan jönnek bódéjához, mindenki az újdonságra kíváncsi. Egyelőre úgy tűnik, jó ötlet volt Pécsre vinni a „kolbice”-t, pedig igazából csak kicsin múlt, hogy nem autómosót nyitott az egykori médiaszakember.

false

 

Fotó: Katus Eszter

„Két választásom volt. Vagy maradok a szakmában, vagy saját vállalkozásba kezdek – magyarázza Póré László. – A családom szeretett volna Pécsen maradni, itt viszont a médiában nem tudtam volna elhelyezkedni. Így maradt a második opció. Többféle dolgot néztünk, majdnem autómosót nyitottunk, de végül a kolbice mellett döntöttünk.”

És jól tették: a volt kiadóvezető eddigi tapasztalatai alapján ugyanis akkora a forgalom, hogy lassan egy alkalmazott bérét is ki tudják gazdálkodni. „Tizennyolc évig dolgoztam a médiában, voltam hirdetés- és kiadóvezető is. Ha valamihez, ahhoz talán értek, hogy kikalkuláljam, mikor lesz rentábilis egy üzlet. Itt ugyan nem újságot adunk el, de az elvek ugyanazok” – véli.

Bár a franchise-rendszerben működtetett vállalkozás egyelőre bizakodásra ad okot, a váltás nem volt egyszerű. A Dunántúli Napló szerkesztőségéből biztonsági őrrel kísértették ki, és 18 év után egyik napról a másikra az utcán találta magát. „Nem szeretnék ezekről a dolgokról beszélni, mert azt hinnék, a sértettség szól belőlem – hangsúlyozza. – De annyit azért elmondhatok, milyen indokkal küldtek el. Behívattak a budapesti irodába, majd közölték, hogy a cég strukturális átalakítása folytatódik, és a mi munkánkra már nem tartanak igényt. A következő percben kiküldtek egy kör-e-mailt, hogy elbocsátottak minket, amit mi már nem is láthattunk, hiszen azonnal kizártak a céges levelezésből.  Egy hónapig tartott, hogy helyrerázódjak, de most már jól vagyok. Sőt, meglehet, még köszönettel is tartozom az új cégvezetésnek.”  (A megyei média kormányzati elfoglalásáról itt írtunk hosszabb cikket.)

false

A volt kiadóvezető szerint a jelenlegi körülmények között nem is tudna dolgozni a médiában. Mint mondja, elfogyott a levegő a szakmában, és azok, akiket nem támogat az állam, egyre nehezebben fognak megélni. „A nyomtatott sajtó sokba kerül, az online médiában pedig nehéz pénzt keresni. A reklámpiac is eltorzult, a hangsúly az állami hirdetéseken van, az új reklámadó pedig a kisebb szereplőket fogja sújtani. Ezzel a lehetőségek tovább szűkülhetnek, és egyre nehezebb lesz azoknak, akik ellensúlyozni próbálják a propagandát. Pedig a lapkiadás nem halott dolog” – véli. „Amíg adott a két szegmens: a hirdetők és az olvasók, addig a nyomtatott sajtónak is van jövője. Én úgy látom, még olvasnak az emberek. Persze, mindez csak akkor tartható, ha a kiadó megfelelő kezekben van, és gazdaságosan működtetik. Én úgy látom, jelenleg nem feltétlenül ebben az irányba haladnak a dolgok.”

Felmerül, vajon ezzel a tudással, vezető beosztásból milyen egy egészen más pozícióba kerülni, irodai munka helyett fizikait végezni. „Az első egy hét nem volt egyszerű – ismeri el Póré. – Meg kellett szoknom, hogy állni, figyelni kell. De mostanra belejöttem, és legalább a magam ura vagyok, nem ugráltat senki. Sokkal szívesebben csinálom ezt, mint hogy a jelenlegi viszonyok között az újságnál dolgozzam. Persze, ha változnának a feltételek, és hívnának, talán visszamennék, mert azt a munkát is szerettem. De azt be kell látni, ma már egy megyei lap vezetői, újságírói nem olyan meghatározó szereplői a közéletnek, mint régen. Kisebb a súlyuk, kevesebben ismerik őket. Sokan engem sem ismertek arcról, csak a napokban megjelent cikkekből értesültek arról, ki vagyok. Többen mondták, hogy drukkolnak, egy-két volt kolléga is meglátogatott… Felesleges lenne keseregni. Van három gyerekem, egy működő vállalkozásom, most már csak előretekintek.”

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.