Deli László, az idén 88 éves gyulai orvos 30 évig volt osztályvezető a belgyógyászaton, két évtizeden át pedig helyettes igazgatója volt a gyulai központtal működő Békés megyei kórháznak.
1996-ben ment nyugdíjba, majd 14 évvel később 2010. február 10-én írt levelet a Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház akkori fenntartójának, a megyei önkormányzatnak. A kérését az akkori megyei elnöknek, Domokos László fideszes politikusnak címezte, de megkereste a térség országgyűlési képviselőjét, Kovács Józsefet, aki akkoriban történetesen a megyei kórház főigazgatója is volt. Emellett írt a Magyar Orvosi Kamara elnökének.
Levelében Deli részletesen kifejtette, hogy megítélése szerint azok a nyugállományban vonult kórházi és klinikai osztályvezető főorvosok, akik hosszú évtizedeken át magas színvonalú munkát végeztek megérdemelnének méltányos, egyben járadékszerű nyugdíj-kiegészítést akkor, ha aktív éveiket befejezik.
„Ha a kiváló művészek is kapnak…”
A gyulai főorvos szerint a teljesítmény jól mérhető. Egyrészt azok kaphatnának a nyugdíj-kiegészítést, akik megkapták az egészségügyi tárcától a legmagasabb szakmai elismerés egyikét, a Batthyány-Strattmann-díjat vagy a Pro Sanitate elismerést.
Emellett fontos, hogy több szakvizsgájuk legyen, tudományos közleményeik száma meghaladja az átlagost és az sem elhanyagolható szempont, hogy beosztott orvosaik hány szakvizsgát szereztek meg, és később főorvosként hány osztályt vagy részleget vezettek, vezetnek.
| ||
„Ha a kiváló művészek részesülnek nyugdíj-kiegészítésben, ha a Magyar Tudományos Akadémia rendes és levelező tagjai, valamint az akadémiai doktorok kiemelkedő havi juttatásban részesülnek, akkor a nyugállományba vonult és jól dokumentálhatóan hosszú időn keresztül magas színvonalon dolgozó főorvosok is megérdemelnének valamit” – mondta a Narancs.hu-nak a Deli László.
Félezer tudományos közlemény
A kilencvenedik életévéhez közeledő nyugalmazott főorvos szomorúságában kereste meg portálunkat. Ennek egyik oka, hogy a fentebb említett tisztségviselők és politikusok az elmúlt 9 évben válaszra sem méltatták a felvetést.
„Itt nem rólam van szó, noha ebbe a kategóriába én is beleférnék, hanem olyan nagy tudású szaktekintélyekről, mint környezetemben Pintér Miklós, Iványi János, Márkus Vera és Jakubecz Sándor volt. Közülük már csak kevesen élnek. De a lehetségesen szóba jöhető emberek száma nagyon is véges, azaz nemzetgazdasági szinten a költségvetés meg sem érezné ennek a kiegészítésnek a roppant szerény anyagi vonzatát” – mondta.
| ||
Neki három, belorvostani, radiológiai és kardiológiai szakvizsgája van, és 60 tudományos közleménye mellett még 1983-ban címzetes egyetemi docensi címet kapott a szegedi orvosegyetemtől. Legalább ilyen fontosnak tartja, hogy nemzetközi tudományos konferenciák sokaságán vett részt és több cikluson keresztül a Magyar Kardiológus Társaság országos vezetőségének tagja volt.
Beszélgetőpartnerünk kiemelte egykori kollégáját, Iványi Jánost, akinek elképesztően sok, közel 500 tudományos közleménye jelent meg, amelyek többségében a diabétesszel és a cukorbetegek ellátásával foglalkoztak.
A válasz elemi gesztusa is elmaradt
Elkeseríti, hogy senki még csak válaszra sem méltatta, és úgy véli, már nincs is remény arra, hogy több mint kilenc év után erre sor kerüljön. Azt látja, hogy a hatalmat semmi, legkevésbé a tudás és a teljesítmény érdekli. Szerinte az is sokat elmond a hazai kormányzati viszonyokról, hogy a rossz mutatók és a megállíthatatlanul fogyó népesség ellenére nincs önálló Egészségügyi Minisztérium.
„Az egészségügyi minisztertől annak idején megkaptam a Pro Sanitate-díjat. Ezt a negyedkilós bronzplakettet sokszor el-elnézegettem, és már többször elhatároztam, hogy visszaküldöm. Aztán nem tettem meg, hanem 2010 év elején elküldtem felvetésemet, javaslatomat a már említett uraknak. Úgy érzem, kör most zárult be. Válasz nélküli és visszhangtalan lett kezdeményezésem. Ez is elmond egyet és mást viszonyainkról” – zárta mondandóját Deli László.
(Nyitóképünk illusztráció, nem a cikkben szereplő személyeket ábrázolja.)
