Miskolc–Budapest: riport az éhségmenetről

„Ez minden politikus ellen szól”

  • Matkovich Ilona
  • 2012. február 13.

Kis-Magyarország

Az éhségmenet szervezője először a Jobbiktól kért segítséget, ám a sikertelen próba után a szocialisták karolták fel a kezdeményezést. Az ötletgazda mégis állítja: az akció mentes a politikától. Munkatársunk Hatvannál csatlakozott a Borsodból indult menethez.

Hatvan határában, a benzinkútnál csatlakozom a figyelemfelhívó túra résztvevőihez. A városon kívül a hőmérséklet délutánra is mínusz tíz fok alatt maradt, mégis sok szimpatizáns álldogál az út szélén, hogy valamennyit a hol negyven, hol hatvan főre duzzadó csoporttal gyalogoljon. A benzinkutas morog, csak feltartják, és nem fogyasztanak. Egy tankoló kamionos a januártól megemelkedett terheket vágja a szemükbe. A menet tagjai meghallgatják őket, de pár korty tea bevitele után máris indulnak tovább.

A „Munkát, kenyeret!” táblával az élen haladó Tóth Imre először egy jobbikos barátjától kért segítséget az éhségmenet megszervezéséhez. A vidék pártjának vélt miskolci irodában azonban elhangzott egy kérdés: cigányok is részt vesznek-e a menetben? „Mondtam, természetesen, és hülyeséget ne kérdezzenek tőlem. Nem tilthatom meg, de nem is akarom megtiltani senkinek, hogy velünk gyalogoljon” – válaszolta, és nem is kapott segítséget a Jobbiktól. Ezután kereste meg a miskolci MSZP-t, amely aztán támogatta. Tóth mindezek ellenére igyekszik távol tartani magát a politikától. „Ez a menet minden politikus ellen szól, még akkor is, ha MSZP-s politikusok segítettek a szervezésben. Nyakó úrék csatlakozását és segítségét köszönöm, nélkülük nem tudnánk feljutni Pestre, de ez akkor is egy civil kezdeményezés! Nem is engedem, hogy ebbe bármilyen politikai párt beleavatkozzon, igaz, bármelyik pártból gyalogolhatnak velünk, jött is az LMP-s Vágó Gábor, és itt vannak a Szolidaritás képviselői” – jelenti ki Tóth Imre.


Fotó: MTI

 

Polgármesterek és magánszemélyek
Tóth Imre és két társa, Komjáthi Imre edelényi munkás, valamint Takács László, Alsógagy polgármestere kezdte szervezni az éhségmenetet. Takács Lászlónak négy nap után dolga adódott, és visszament a falujába. Ő telefonon annyit mondott a narancs.hu-nak, tisztában van vele, hogy sorsuk rosszabbra fordulása nem másfél évvel ezelőtt kezdődött, hanem már húsz éve tart, de Abaújban egyre gyakrabban hangzott el, hogy „gyerünk Pestre!”. Mivel a falvakban a polgármesterek tehetetlenek az elkeseredéssel szemben, úgy gondolta, fel kell hívni a kormány figyelmét, hogy Kelet-Magyarország is létezik. „Hiába állítanak meg, nem tudok munkát, fát és gyógyszert szerezni. Szégyellem, hogy folyton azt kell mondanom, nem tudok” – magyarázza Takács.

A Felsőzsolcáról érkezett Csorba József Attila a helyi kocsmában hallott a menetről, és mivel a környezetében januárban kapcsolták ki a villanyt három, iskoláskorú gyermeket nevelő családnál, úgy gondolta, munkanélküliként Gina nevű kutyájával együtt csatlakozik. A nővérével és annak két gyermekével élő fiatalember három és fél évet dolgozott biztonsági őrként Budapesten, de miután felszámolták a céget, visszaköltözött Felsőzsolcára. „Nem könnyű tisztességes munkaadót találni. A legutóbbi helyemen, amikor elküldtek, kiderült, hogy papíron már három hónappal azelőtt megszűnt a munkaviszonyom, és az utolsó hónapot sem fizették ki” – mondja. A nővérének még van munkája, szakács egy szociális otthonban. A két gyerek után járó családi pótlékkal együtt – az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése után – 85 ezer forintot kap kézhez.

A mezőkövesdi csel
Később szóba kerül a médiában is visszhangot kapott alkoholos teatrükk – ezzel ügyeskedett a mezőkövesdi Fidesz is az éhségmenet második napján. A menet végén bandukoló, „Egymillióan a demokráciáért” zászlót lobogtató Megyaszai Sándor budapesti informatikus elmondja, Mezőkövesden sátrat állítottak, és kenyérrel, hólapáttal várták őket. „A Fidesz-logó alatti két nyíllal jelezték, hogy itt a munka, és itt a kenyér. Négyen jelentkeztünk munkára, mert nem volt ott mindenkinél az adókártyája. A munkavédelmi oktatás után megfújatták velünk az alkoholszondát. Az első három személynél nem volt semmi probléma, de nálam igen. Csodálkoztam rajta, ez hogy a csudába lehet, én nem ittam alkoholt, mondtam, nézzük meg még egyszer. Öt perc múlva még magasabb alkoholszintet mutatott. Ezek után csak arra gondolhattunk, hogy az a tea lehet a dolog mögött, amit az érkezésünk után negyedórával kínáltak nekünk, és amelyből a munkára jelentkezők közül csak én ittam. Így aztán a munkaszerződésemet el kellett tépni.” Megyaszai Sándor az együtt vonulással szolidaritását szeretné kifejezni az elszegényedett vidéken élőkkel. Hozzáteszi, hogy (a többek szerint akkor éppen ittas állapotban lévő) Tállai András államtitkár azt állította: Mezőkövesden amíg hó van, munka is van, de a helyiek hiába mentek másnap a városháza elé, hogy hol van az a munka, amit emlegetett, az bizony, nem volt.

„Aki nem éhezett, nem értheti”
Eközben megérkezünk a hatvani MSZP pártirodájába (az épület másik felében a Jobbik-alapszervezet székhelye található). Az éhségmenet résztvevőit alkoholmentes meleg teával, hagymás zsíros kenyérrel, házi süteménnyel fogadják a helyi aktivisták és szimpatizánsok. Megtudom, este meleg vacsorát kapnak a szálláson, reggelire zsemlét, felvágottat, napközben általában egy levest esznek, amit az őket kísérő kocsi hoz ki valamelyik közeli szociális konyháról. Kápolnán beültették őket ebédelni a városháza tanácstermébe, Ludasban először tárt karokkal várták őket, majd mire odaértek, a polgármester elzárkózott, és ígérete ellenére nem engedte be őket meleg helyre – ekkor a benzinkútnál ebédeltek. Az éjszakákat egy légtérben tölti a társaság valamelyik pártirodában, matracokon, hálózsákban.

Kérdezem Tóth Imrét, mit vár az egyhetes meneteléstől? A szervező azt mondja, átadják majd a petíciót a miniszterelnöknek, aztán megvárják, történik-e változás a munkahelyteremtésben, a szegények megadóztatásában és a közmunkáért kapható 47 ezer forintos bérrel. „Ha nem történik semmi, három hónap múlva visszajövünk. Szeretnék olyan hozzáértő embereket beszervezni, akik még nem mocskolták be magukat.” Megjegyzi: útközben sokan integettek nekik, és sikert kívántak, de voltak, akik nem szimpátiából dudáltak, hanem azt kiabálták, hogy munkakerülők és csavargók. Szerinte ez azért butaság, mert bárki sorra kerülhet. „Aki még nem éhezett, nem értheti az éhes ember baját.”

A menet hétfőn három órakor ért a fővárosi Kossuth térre.


Fotó: MTI

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.