| ||
Ekkora vereséget még nem szenvedett a Fidesz Szegeden, mint most október 12-én. Míg ugyanis 2006–ban 12 ezer, 2010-ben 4 ezer, az idén már 14 ezer szavazattal kapott többet Botka, mint éppen aktuális fideszes kihívója. A jobboldali képviselők közül mindössze hárman jutottak be egyéniben a közgyűlésbe, hatan listáról. Több jobboldali forrásunk szerint annyira megrázta a „régi” fideszeseket a nyár eleji, felülről vezényelt csere, hogy sokan Botkára ikszeltek a szavazófülkében, hogy bebizonyítsák, az új gárda alkalmatlanabb a helyi szervezetben bizalmat kapott jelölteknél.
| ||
A július eleji bejelentést helybeli forrásaink valódi hidegzuhanyként élték meg: ekkor a korábbi, a helyi szervezet által bejelentett polgármesterjelölt helyett (aki a városi Fidesz elnöke volt) inkább Kothencz Jánost kívánja indítani az országos vezetés Botka László ellenében, ráadásul az új jelölt még a képviselőjelöltek listájának összeállításában is szabad kezet kapott. (Hogy ez mekkora bonyodalmakat okozott, és hogy ki is Kothencz János, arról olvassa el korábbi riportunkat.) Most úgy tűnik, továbbra is Kothencz élvez bizalmat, és annak ellenére, hogy nem párttag, azt a feladatot kapta, hogy építse fel a szegedi jobboldali közösséget. Szemmel láthatóan a fideszesek nélkül.
Botka humora
A fejetlenség egyből a választás után elkezdődött. A választás éjszakáján Kothencz még úgy nyilatkozott, hogy ő fogja vezetni a Fidesz-frakciót a közgyűlésben, majd később bejelentették: Bródi János lesz ezen a poszton. A hétfő délelőtti alakuló ülésen azonban váratlanul lemondott még a képviselői mandátumáról is az egyébként alig ismert Bródi. Így végül Kothenczé lett a frakció vezetése, bár nem tagja a pártnak, s ahogy azt korábban többször is hangsúlyozta, soha nem is lesz az.
Az első ülésen – most hétfőn– aztán Botka szórakozott is egyet Kothenczcel. A polgármester ugyanis „gálánsan” felajánlotta a köztudomásúan magát szociális szakembernek tartó Kothencznek a legfajsúlyosabb pénzügyi és tulajdonosi bizottság elnöki posztját, ami már ennek bejelentésekor is derültséget váltott ki a polgármester sajtótájékoztatóján megjelentek körében. Kothencz ezt természetesen visszautasította – amivel együtt saját kompetenciáinak hiányát is elismerte. (Az új önkormányzati törvény a polgármestert ruházza fel azzal a jogkörrel, hogy a bizottságok megalakítására, a tisztségekre javaslatot tegyen, így a most többségben levő baloldaliak ezt csont nélkül megszavazzák.) Jelenleg Kothencz vezeti az 5 fős Fidesz-frakciót, 4-en viszont a Haág Zalán városi KDNP-elnök vezetésével alakult frakcióban ülnek. A szegedi közgyűlésben a DK, az Együtt–PM is alakított önálló frakciót, így összesen a szocialistákkal együtt öt frakció fog dolgozni, s továbbra is magányos farkasként küzdhet a Jobbik és az LMP képviselője.
Kothencz azzal vigasztalta magát a vereség után, hogy neki pár hónap alatt nem sikerült az elmúlt 12 év hagyatékát felszámolni. Sokan ugyanis még mindig Bartha Lászlóra mutogatnak. A Fidesz 1998–2002 közötti regnálása valóban megbolygatta a várost: túl azon, hogy az egészségügyi intézmények magánosítása a ciklus második felében folyamatosan porondon volt, a városi cégeket is alaposan átalakították, gazdasági társaságokba szerveztek ki számos funkciót, feldarabolták a cégeket. Tímár László akkori gazdasági alpolgármester tevékenysége is nagy terhet jelentett, de éppen abban az időben zárt be két nagy múltú szegedi cég, a Ruhagyár és a Konzervgyár is.
Ezek után valóban nem csoda, ha nagy zakót kapott a jobboldal 2002-ben. Ugyanakkor a 2006-os választási bukást már nehéz Barthára kenni, főként úgy, hogy ekkor országosan is megrendült a baloldal az állampolgársági népszavazással, a vizitdíjjal, és nem utolsósorban az őszödi beszéddel. 2006-ban és 2010-ben, ha az országos trendeket vesszük alapul, igen jó eséllyel indulhattak voltak a szegedi jobboldaliak, hogy leváltsák Botkát.
Lázár mellett nagyra nőni?
„Mindenki szeretett volna a mézesbödönbe nyúlkálni” – idézi vissza a 2006-os választásokat egy jobboldali forrásunk. Ebben az évben Botka kihívója Oláh János volt, aki 2005-ben városi elnök is lett. Ám a választások stratégiájáért a kerületi elnökök feleltek, a tiszaszigeti Bodó Imre, Mórahalom polgármestere, és a KDNP-s Kalmár Ferenc. Ekkor lett a párt megyei elnöke az akkoriban már feltörekvő Lázár János. A kerületi elnökök gyakran egymással is vitában álltak, míg Lázár ugyan az asztalra csapott, elcsendesítette a viszályt, de valójában a jelölt béna kacsa maradt: nem sok beleszólása volt abba, milyen csapattal megy neki a választásoknak. Többekben felvetődött már akkor is, hogy a Szegedtől 24 kilométerre levő, szintén megyei jogú város polgármesterének az egyéni karrierjét nem segítette volna egy erős szegedi politikus, egy karizmatikus jobboldali polgármester ronthatta volna az ifjú Lázár esélyeit, de legalábbis riválisa is lehetett volna a későbbiekben.
Botka második és harmadik ciklusa után a jobboldal minden erőfeszítése csupán kapálózásnak tűnik. 2010-ben ugyan már csak 4000 körüli szavazat választotta el a Fidesz jelöltjét a győzelemtől, de még az országosan is kormányváltó hangulatot sem tudta kihasználni B. Nagy László. Többen vannak azon a véleményen, hogy addigra már a helyi Fidesz is elkényelmesedett, olyan üzleti összefonódások is létrejöttek, amelyek mellett kevésbé voltak motiváltak a győzelemre a szegedi fideszesek. (A HírTv gyalogolt bele Célpont című műsorában az egyik helyi képviselő érdekeltségébe, amikor 2010-ben az önkormányzati választások után leleplezni kívánták az egyik önkormányzati cég vezetőjét, de kiderült, hogy a feltárt „beszámlázási ügyben” éppen az átvilágító bizottság egyik fideszes tagja is érintett.) A Fidesz 2010-ben ugyan felállította az átvilágító bizottságot, ám ez átütő ügyekkel nem tudott előrukkolni, ráadásul a többségük révén megszerzett cégvezetői posztok saját embereikkel való feltöltése sem hozta meg a várt sikereket, egyre csak nyelték a pénzt, amit Botka folyamatosan kommunikált.
Botka azonban mindig is tudott kompromisszumokat kötni. Az egyik nagy horderejű szegedi árvízvédelmi beruházást például egy olyan konzorcium nyerte, amelyben az egyik tag tulajdonosai között a Közgép is szerepelt, ráadásul a tervezettnél 500 millió forinttal nagyobb összegre tett javaslatot a konzorcium.
| ||
A hamarosan a Szeged-Csanádi Egyházmegye „megrendelésére” megépülő stadion sem verte ki a biztosítékot a baloldali Botkánál: ő azon az állásponton van, hogy amit ingyen kap a város, azt el kell fogadni. Arról nem is beszélve, hogy a fővárosiak által nehezményezett tram-train, még ha Lázár nevéhez is fűződik a beruházás, mégis Botkával, illetve Szegeddel közös projekt.
A helyiek nem akarták
„Nem szégyen, ha nyerni akar valaki – mondta Kövér László Kothencz János kampánynyitó rendezvényén –, s valljuk be, Szegedet is szeretnék a fejlődés útjára állítani.”
Azt viszont talán kevéssé gondolta végig Kövér és a párt országos vezetése, hogy egy megalázott sereggel nehéz diadalt aratni. Hiszen a helyi Fidesz előbb kiállt egy csapattal, amit nem sokkal később a központból írtak felül. Kothencz, a „fentről” diktált jelölt beleállt abba a nyomvonalba, amelyet – szerintük – nem taposott ki eléggé a baloldal: a lakótelepet akarták meghódítani. Azzal kevésbé számoltak, hogy bár majd 50-60 ezren élnek szegediek panelekben, azért a jobboldali szavazók többsége, akikre megbízhatóan számíthattak volna a Fideszesek, mégsem annyira érzékenyek, hogy meggyőzte volna őket a folyamatosan a szociális gondok megoldásával kampányoló Kothencz. De a helyi fideszesek maguk ellen hívták ki a sorsot, mivel az elmúlt négy évben több botrányt írhattak az ő számlájukra, mint Botkáéra, ezért ha későn is, de talán valós félelmek miatt cserélte le a „főnökség” a demokratikusan kiválasztott jelölteket.
Megtudtuk: a Fidesz helyi szervezete nem oszlatja fel magát paksi kollégáikhoz hasonlóan, akik keményen levonták a következtetést az ottani vereségből. Kerényi János regionális pártigazgató nem gondolkodik azon, hogy feloszlassák a szegedi szervezetet, pedig Makón volt erre példa, igaz, 2009–ben, még a választások előtt. Nagyon úgy tűnik: marad a sértettség, a marakodás.
