Hivatalos és sokkoló: Nem lesz több szélerőmű Magyarországon

  • - ngm -
  • 2016. augusztus 31.

Kis-Magyarország

A fejlesztési minisztérium arról tájékoztatta a Narancsot, hogy nem tartják indokoltnak új szélerőművek létesítését. A kormány súlyos döntésének háttérét feltárjuk a friss Narancsban.

„Idén tíz éve adtak ki engedélyeket szélerőművek létesítésére Magyarországon, a kerek évforduló ellenére a szeles szektor szereplői mégis távol állnak attól, hogy pezsgőt bontsanak. 2006 volt ugyanis az első ilyen alkalom, és egyben az utolsó is” – így kezdődik a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható friss cikkünk, amelyben a hazai szélenergia politikai vonatkozásaival foglalkozunk elsősorban. Egész pontosan azzal, hogy bár világszerte szaporodnak a szélerőművek, Magyarországon 2006 óta nem adnak ki újabb engedélyeket, azaz nálunk 10 éve megállt az idő, e tekintetben biztosan.

Sőt, a helyzet még ennél is rosszabb a hazai szélenergia-szektor szempontjából, mert minden jel szerint hiába vártak új tender kiírására.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ugyanis arról tájékoztatta a Magyar Narancsot, hogy 2020-ra Magyarországnak a villamosenergia-termelésben el kell érnie a 13 százalékos megújuló arányt (ez uniós előírás, a megújuló arány nálunk jelenleg 10 százalék körül mozog – N.G.M.), erre viszont – hangsúlyozták – az ország további szeles kapacitás nélkül is képes lesz. Továbbá, hogy amagyar villamosenergia-rendszer adottságai és a nemzetközi – elsősorban német – példák alapján a tárca nem tartja indokoltnak további szélerőművek létesítését Magyarországon”.

Ha pedig az állam nem akarja, hogy legyenek új szélerőművek, akkor nem is lesznek, hiszen azokat csakis állami engedéllyel lehet telepíteni.

A kormány döntésének hátterében politikai és energetikai okok is állnak, ezt részletesen feltárjuk a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban. Ahogy arra is választ adunk, hogy a szélenergia miért nem passzol bele abba a megújulóenergia-koncepcióba, amelyet az Orbán-kormány mértékkel, de támogathatónak tart.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.