Így vertek át egy ingatlanvásárló rokkantnyugdíjas házaspárt

  • Sárközi Gábor (RSK)
  • 2015.11.30 08:01

Kis-Magyarország

Egy szívtranszplantációra váró férfi és gerincbeteg felesége vált földönfutóvá egy szövevényes ingatlanszélhámosság miatt. A kicsalt pénzt – valószínűleg nem függetlenül az újságírói érdeklődéstől – végül visszakapták a károsultak, és a nyomozás is beindult fél év huzavona után. A megkárosított házaspár állapota azonban az elmúlt fél év szenvedései miatt tovább romlott.

„Végtelenül el vagyok keseredve. Hétvégén a karikagyűrűnktől is meg kellett válnunk, és a férjem mobiltelefonjától, hogy ki tudjuk fizetni a burkolót. A férjem gyógyszereit pedig a református szeretetszolgálat egyik munkatársa váltotta ki. Rémálom az életünk, minden nap arra várok, hogy felébredjünk belőle” – ezekkel a mondatokkal kereste meg a Roma Sajtóközpontot (RSK) Rákóczi Zója, aki a férjével idén tavasszal eladta debreceni otthonukat, hogy vidékre költözzenek. Azt tervezték, hogy a vételár különbözetét a súlyosan szívbeteg férj kezelésére költik. Lakásuk eladása után egy online hirdetésben meg is találták a megfelelő ingatlant a közeli Nyírábrányban. A vásárlást megelőzően kétszer is voltak a háznál, alaposan szemrevételezték kívül-belül. A földhivatalban is ellenőrizték, hogy a ház és a telek tehermentes.

Rákócziék összes vagyona az ingatlanjuk és némi ingóság volt. A nyírábrányi házért kétmilliót fizettek ki a meghirdetett 3,2 millió helyett, mivel kiderült, hogy minden közmű ki volt kapcsolva. A maradék pénzből fedezték volna a felújítást és a férj kezelését, aki közben arra várt, hogy felkerüljön a szívtranszplantációs listára.

A ház tulajdonosa egy fiatal létavértesi asszony, K-B. Edit volt, akinek a testvére, B. Gábor, és egy másik férfi, S. János mutatta meg a házat Rákócziéknak. A lakás hirdetője egyébként nem a nő, hanem S. János volt – ennek a történetben később lesz jelentősége. Az ügyvédnél történt adásvétel nyélbe ütése után a házaspár meg is kapta a kulcsokat, és még aznap, április 20-án mesteremberekkel együtt ki is mentek leendő otthonukhoz. Az első meglepetés itt érte őket: a kulcsok egyetlen zárat sem nyitottak, így a kapu és a bejárat felfeszítésével tudtak csak bejutni a lakásba.

Van másik

A házaspárt másnap újabb meglepetés várta: a ház kapujában egy ismeretlen férfi szorgoskodott, aki elmondta, hogy a tulajdonos megbízásából végez kertészeti munkákat, aki nem azonos sem Rákócziékkal, sem S. Jánossal és B. Gáborral. Azonnal hívták az eladó nevében eljáró két férfit, akik biztosították őket arról, hogy az öreg téved, nem beszámítható. Ennek ellenére személyesen is felkeresték a kertész által tulajdonosnak mondott embert Debrecenben. Reménykedtek, hogy a kertész téved – de nem tévedett.

A megtekintett és a valójában megvásárolt ház ugyanis nem ugyanaz – adta tudtukra fényképek alapján az igazi tulajdonos. (A tulajdoni lap alapján a feleségé az ingatlan, szereplőink azonban csak a férjjel találkoztak.) A sokkolt házaspár ekkor szembesült azzal, hogy egy ugyanazon házszám alatt található, de a megtekintettnél sokkal rosszabb állapotú házat sóztak rájuk – az azonos házszám az adásvételt lebonyolító ügyvédet is megtévesztette.

false

Ellátogatottunk a helyszínre, így mi is meggyőződtünk róla, hogy nincs könnyű dolga annak, aki tájékozódni akar a területen. A nyírábrányi vasútállomás főbejáratával szemközti házak köztéri elnevezés szerint a MÁV-telepen fekszenek. A vasútállomás előtti aszfaltos úttól egy széles, füves sáv választja el a házakat, melyek mögött utcai kapcsolat nélkül közvetlen telekhatáros további porták sejlenek fel. Járda nincs, utcának inkább csak túlzott jóhiszeműségből hívhatjuk ezt a részt; igaz, az első sorban ( az „utcafronton”) elhelyezkedő porták homlokzatán megtalálható a számozás. A megszokottól eltérő módon, a sorszámok egymást követik, nincs páratlan vagy páros oldal. És majd’ minden házon kinn van az „ELADÓ” tábla.

A Rákócziék által megvásárolni kívánt ingatlan utcafrontján egy üres, málladozó falú bolt áll. Az ettől jobbra lévő szolgalmi úton lehet bemenni a bolt mögötti házhoz egy lánccal-lakattal lezárt vaskapun keresztül. Ezt fűrészelték le anno, de valaki helyreállította azóta. Ez a hirdetésben szereplő családi ház mintegy harminc méterre fekszik az utcafronttól, mögötte áll egy szemre sokkal rosszabb állapotú épület is. Később derült ki, hogy ez utóbbi képezte az adásvétel tárgyát, és a szerződésben szerepel is a szolgalmi út, valamint mindkét ingatlan helyrajzi száma, ami persze nincs ráírva a falakra.

Az eladó tényleges tulajdonában lévő házat sosem nézték meg Rákócziék, fel sem tűnt nekik. Ők egyetlen, a kapott címen található házat tekintettek meg alaposan, ahova az eladók vitték be őket, lakatokat, zárakat nyitva, részletesen bemutatva az építményt. Hivatalosan, papírforma szerint viszont a másikat vették meg. Rákócziék szerint – és az RSK helyszíni szemléje ezt meg tudja erősíteni – az eladó valódi tulajdonához még bejárat sincs, a szolgalmi útról se, talán csak helikopterrel lehet bemenni legálisan.

false

Vissza a vételárat!

A sokkból felocsúdva a házaspár azonnal visszakövetelte a pénzt. A kiszemelt ház igazi tulajdonosa (illetve annak férje), K. Gábor szokatlanul készséges volt Rákócziékkal: az ő debreceni lakásában találkoztak a felek, ahol a házaspár szerint B. Gábor és S. János azt ígérték, két napon belül visszaadják a vételárat. Védekezésül egy zavaros történettel álltak elő, hogy őket is rászedték, amikor a házhoz tartozás fejében jutottak. Később kiderült, hogy az általuk említett eredeti tulajdonos évekkel ezelőtt öngyilkos lett, ráadásul a neve nem is szerepel a tulajdoni lapokon. Egyik házén sem. A pénz persze nem került meg, jöttek az ígérgetések és az egyre hiteltelenebb magyarázkodások, végül már a telefont sem vették fel a hoppon maradt házaspárnak, akik ekkor besétáltak a debreceni rendőrségre, és feljelentést tettek.

A hatóság ügyintéz

Sima ügynek tűnt, a rendőrök is így látták – mondta az RSK-nak Rákóczi Zója, ám az elkövetkező két hónapban az ügyet ide-oda tologatták Debrecen, Hajdúhadház és Vámospércs között, hogy végül megint Debrecenbe kerüljön a nyomozás.

Addigra Rákócziéknak rémálommá vált az életük, a férfi kórházba került a szívével, lakniuk pedig nem volt hol. A két rokkant ember rokonok, ismerősök soránál, majd albérletben húzta meg magát ideig-óráig, de aludtak az utcán is. Utolsó pénzükből egy romos házat tudtak venni távol a lakhelyüktől, egy borsodi kis faluban.

Aztán újabb krízissel kellett szembenézniük. A férj szeptemberben felkerült az országos szívtranszplantációs lista 15. helyére. Súlyos egészségi állapotában ez jó hírnek számítana, de a műtétre csak akkor kerülhet sor, ha a beteg környezete a higiéniai előírásoknak megfelel – Rákócziék lerobbant házában viszont még fürdőszoba sem volt. (Egy facebookos csoport adományának köszönhetően azóta nekikezdtek a fürdőszoba kialakításának – cikkünk megjelenésekor már talán készen is van.) Persze, az is kérdés, hogyan tovább a műtét után. A gerinc- és izombetegsége miatt leszázalékolt feleség és a szívátültetésre váró férj például azért nem jogosult újdonsült lakóhelyén a települési támogatásra, mert „a kérelem és a csatolt dokumentumok alapján megállapításra került, hogy a rendkívüli élethelyzet nem áll fenn”.

Mindeközben a nyomozás sem akart előrehaladni. Az asszony elmondása szerint semmilyen írásos határozatot nem kapott a nyomozási idő meghosszabbításáról, holott ez kötelessége lett volna a rendőrségnek. Szeptember elején az ügy kezelőtisztje azt mondta telefonon, hogy ők szeretnék már lezárni ezt az ügyet, és szeptember 17-én lesz a szembesítés, de ez végül elmaradt; ezt sem indokolta meg a rendőrség.

Az asszony ekkor panasszal élt az ügyészségen. Az ügyész válaszából tudták meg, hogy újra meghosszabbítják a nyomozást, december 23-ig, és hogy a hatóság nem felelős az elhúzódó eljárásért – persze, előtte még egy másik ügyészségre került a panasz, újfent illetékesség miatt. „Sajnálatos tény ugyanakkor, hogy az illetékességi vita valóban a nyomozás kezdeti elhúzódását eredményezte, ez azonban a nyomozó hatóságnak fel nem róható” – áll az ügyész október 14-i elutasító válaszában. Rákóczi Zója szerint roma származása is szerepet játszhat abban, hogy az igazságszolgáltatás legalábbis nem kapkod az ügyében.

A büntetőügy a nyomozati szak meghosszabbítása miatt várhatóan csak 2016-ban indul meg. Az RSK-t arról tájékoztatta a Debreceni Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztálya, hogy nagyobb kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytatnak nyomozást. Az ügynek jelenleg egy gyanúsítottja van, a 28 éves létavértesi K-B. Edit. Nem kaptunk választ arra, hogy a károsultak kifejezett kérésére megtörtént-e a gyanúsított vagyonának zár alá vétele.

Csalást egyébként csak szándékosan lehet elkövetni, és az eladók, legalábbis a magukat annak kiadók érveit, miszerint őket is megtévesztették, több dolog gyengíti. Az egyik, hogy a K-B. Edit tulajdonában álló ház az eladás pillanatában már másfél éve a nevén volt, illett volna ismernie neki és az eladásban közreműködő két képviselőjének a nehezen megközelíthető ingatlan pontos fekvését. A másik, hogy milyen úton kerültek hozzájuk a bemutatott ház zárainak kulcsai? Erre a ház valódi tulajdonosa sem adott magyarázatot Rákócziéknak. A harmadik, hogy az adásvétel után miért adtak mégis teljesen más kulcsokat a vevőknek? És bár a sértettekkel való kommunikáció nem volt erőssége a hatóságoknak, a számos vallomástétel során megtudták a rendőrségtől, hogy a házat bemutató két férfinak volt már dolga a törvénnyel: egyikük halált okozó testi sértés, másikuk lőszerrel való visszaélés és csalás miatt állt bíróság előtt. A házaspár szerint a tulajdoni lapon szereplő nő voltaképpen stróman, aki persze legkésőbb akkor tisztában lehetett vele, mi folyik valójában, amikor Rákócziék feljelentést tettek.

Két rossz közül a kisebbiket

A házaspár közben polgári pert indított, a kitűzött első tárgyalási nap előtt egy héttel, november 12-én azonban – napokkal azután, hogy az RSK a rendőrségnél érdeklődött a nyomozás állásáról – Rákócziék ügyvédjénél jelentkezett a gyanúsított jogi képviselője, hogy ügyfele kész peren kívül megegyezni, és visszafizetni a teljes vételárat, amennyiben minden további követelésükről lemondanak.

A 22-es csapdája – jellemezte a fordulatot a feleség. A polgári per évekig is elhúzódhat, és még ha nyernek is, megtörténhet, hogy az eladó fizetéséből tiltják majd le a tartozás összegét, ami további évekkel hosszabbítaná meg pénzük visszaszerzését. Ha pedig elfogadják az ajánlatot, úgy bár visszakapják a vételárat, azonban az eltelt közel egy év kiadásairól, legalább másfél millió forintról mondanak le – a lelki, egészségügyi károk megtérítéséről nem is beszélve.

A szükség nagy úr. Rákócziék elfogadták a peren kívüli ajánlatot, november 18-án visszakapták a kétmillió forintjukat. Abban bíznak, hogy a büntetőügyben majd elítélik az életüket rémálommá változtatókat. De nincs sok idejük ezzel foglalkozni: Attila már a tizenharmadik a transzplantációs listán, hamarosan műtik. Ez az, ami mindkettejüket megerősíti, „mert ezt a borzalmas ügyet, ami pokollá tette az életünket, soha nem lehet elfelejteni!” – mondja Zója.

Neked ajánljuk