Szakály Sándornak, a Fidesz-kurzus ünnepelt, kitüntetett és nem utolsósorban közpénzekkel kipárnázott házi történészének – ahogy Somogyban mondani szokás – a kutyája sem sántított.
Aláraktak egy egész intézetet, amely szerényen az „Igazság” nevet viseli, akkor lehetett egyetemi tanár, rektorhelyettes, tanszék- és doktori iskolavezető, amikor és ahányszor csak akart. Mégis a nyakába vette 2014-ben a valaha országos kultúrtényezőnek számító Berzsenyi Társaságot és a Somogy folyóiratot.
| ||
Lássuk, mire is mentek együtt!
A pénzosztók ultimátuma
Az előzmények kissé szövevényesek: Takáts Gyula 2008-as haláláig az agg költő-elnök terebélyes árnyékában működött a társaság. Takáts örökébe Pomogáts Béla irodalomtörténész lépett, s ebben az évben a folyóirat főszerkesztői posztján is váltás történt. Előléptek helyi Fidesz pénzosztó hatalmasságai.
Méghozzá Szita Károly kaposvári polgármester és a Somogy megyei önkormányzat, s csak akkor voltak hajlandóak támogatni a folyóirat további megjelenését, ha a baloldalinak bélyegzett Varga István szerkesztő, irodalomtörténész, a Kaposvári Egyetem oktatója távozik.
Az ultimátumról, melyet a megyei közgyűlés tisztviselője adott át a társaság elnökségének, hangfelvétel tanúskodik.A társaság elnöksége persze igazi „mérsékelt jobboldali” módjára keményen meghunyászkodott: Pomogátscsal, a mellé előlépő Ujkéry Csaba társelnökkel és a Varga helyét átvevő Kósa Csabával állt fel az új vezérkar, no meg a helyzetbe kódolt konfliktussal. Itt (is) az volt a magyarázat, hogy nem kívánták kockára tenni a Somogy megjelenését.
„Helyiek” és „pestiek”
Pomogátsék alatt viszont – Takáts Gyula kiegyensúlyozó szerepét immár nélkülözve – kiéleződött az ellentét a „helyiek” és a „pestiek” között.
Előbbieket Ujkéry Csaba, a Somogy Megyei Törvényszék nyugalmazott elnöke képviselte, szemben az elnökkel és a főszerkesztővel. Az „író-bíró”, a szigetvári születésű Gárdonyi-epigon, Ujkéry már 2010 után ambicionálta volna az elnökséget, ám terveiben akadályozta közismert botránya: Handó Tünde, az OBH elnöke jelentette fel, mondván: munkahelyével, a bírósággal fizettette ki fonyódi vitorláskikötő-bérletét tíz éven át.
Ujkéryt öt év után végül teljeskörűen felmentette a törvényszék. Habár ma is ő az ügyvezető alelnök, előrelépésre vajmi kevés az esélye: Handó Tündével folytatott fél évtizedes küzdelme nemrég odáig fajult, hogy – a HVG tudósítása szerint – az Európai Bírói Egyesületnél vádolta be az OBH-t a magyar bírók helyzete miatt. Ezzel valószínűleg magasabb fideszes körökben is elvágta magát.
Mindeközben Pomogátsék fúrásával töltötte az időt, s elérte, hogy az elnök és Kósa Csaba főszerkesztő 2014-ben távozzon. A Fidesz városi és megyei pénzosztó hatalmasai immár másodszor is ellehetetlenítették a lapot. Pomogáts Élet és Irodalomban megjelent elköszönő szavait idézve „részben az országos politika fórumairól, részben kaposvári körökből kiinduló „intrikák” nyomán az utolsó évben már a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) folyóirat-kollégiuma sem támogatta a Somogyot.
Ledorongoló kiáltvány és Hóman Bálint
Ebbe a megszűnéssel fenyegető helyzetbe érkezett a Somogyot kiadó Berzsenyi Társaság elnöki székébe, egyben a hős megmentő szerepében Szakály Sándor: Törökkoppányban született, és Kaposváron járt gimnáziumba. Számos helyi elismerés, így a kaposvári díszpolgári cím birtokosa, atyai barátja, mentora, Boross Péter egykori miniszterelnök.
Nem kell túl élénk fantázia a sejtéshez: Szakály személye nem a Pomogátsék távozásán szorgoskodók fejéből pattant ki.
Persze az új elnök mérsékelt, középen álló jobboldalinak tekinti magát – bár a zsidóüldözéssel kapcsolatban tett, nagy vihart kavart korábbi nyilatkozatai nem ezt mutatják.
Csak azért is idegenrendészet! – Fenntartja botrányos állításait Szakály Sándor
A Veritas Intézet főigazgatója Ungváry Krisztián történésszel folytatott nyilvános vitát, ahol alkalma nyílt kifejteni: ma is mindent úgy gondol az 1941-es „idegenrendészeti eljárásról”, mint ominózus kijelentései idején.
Ennek jegyében kiváló érzékkel vette maga mellé alelnöknek Kondor Katalin volt rádióelnököt, nyilván azért, hogy a másik, a külügytől akkoriban távozott Bába Iván főszerkesztő ne érezze egyedül magát.
Ütősre sikerült az első általuk összerakott szám 2015-ben: Szakály egy, a megye döntően fideszes polgármestereit, politikusait ledorongoló kiáltvánnyal kezdett, felpanaszolva, hogy a támogatást kérő levelére a túlnyomó többség nem is válaszolt. Ami viszont igazán sokkoló volt, az Szakály beosztottjának, Ujváry Gábor történésznek Hóman Bálintról és népbírósági peréről szóló harmincoldalas értekezése – épp, amikor a magyar közbeszédben is fellángolt a Hóman-vita.
Döntött az MTA: Hóman Bálint méltatlan arra, hogy közterület viselje a nevét
A Magyar Tudományos Akadémia nyilvánosságra került állásfoglalása szerint az ismert történész, egyetemi tanár a zsidótörvények és a zsidóság elleni bűntettek lelkes támogatójaként méltatlan arra, hogy alapítványt vagy utcát nevezzenek el róla Magyarországon. Hóman felelőssége megkerülhetetlen. A Tett és Védelem Alapítvány (TEV) üdvözli a Magyar Tudományos Akadémia döntését.
Megváltozott tematika, öntömjénező portréinterjúk
Bába 2015 és 2017 között volt a Somogy főszerkesztője. Az elfogultság nélkül megállapítható, hogy a korábban irodalom-központú folyóirat tematikája megváltozott: nem tisztünk a terjedelmes történeti munkák tudományos értékét megítélni, de hogy mit keres a 2015. 2. számban Magyarics Tamás tanulmánya „A brit birodalom útja a nagy háborúhoz” címmel tizennyolc oldalon egy vidéki irodalmi lapban, számunkra rejtély.
A történelem – elsősorban az irodalmi témák, művek rovására – eluralta a Somogy lapjait, ám ami ennél sokkal fájdalmasabb, az itt-ott megmaradt anyag többsége irodalomnak alig nevezhető mű. Szakályék kiegyezése láthatóan arról szólt, hogy a helyi dilettánsok kiélhetik magukat, cserébe a Veritas történészei publikációs lehetőséghez jutnak.
Kitüntetett helyen persze a professzor-főigazgató-elnök személyének és munkásságának változatos műfajokban való feldicsérésével. Ezt idéntől elősegíti, hogy a leköszönő Bába Iván helyére Ujváry Gábor történész, Veritas-alkalmazott lépett, a szerkesztő Császtvay Tünde irodalomtörténész, Ujváry felesége.
Így aztán nem meglepő, hogy az idei második számban Kocsis L. Mihály fejti ki hosszasan, hogy miért nem tartja kurzustörténésznek Szakályt, ugyanott 15 oldalas portréinterjú terpeszkedik az atyai baráttal, Boross Péterrel.
Szerencse, hogy némi ízlés és arányérzék azért maradt a szerkesztőkben: a 2017. 3. számban megjelent hasonló szoboralapzat, „A törökkoppányi suszter fia” címmel – ő volna Szakály – csupán tízoldalnyi. Szerzője Lőrincz Sándor, aki nem mellesleg a Boross-interjút is jegyzi, de megyeházi tisztviselőként véletlenül ő adta át 2008-ban az ultimátumot Pomogátséknak.
Szakály alákérdezős, öntömjénben gazdag interjújában persze szó van a Somogy általa való „megmentéséről” is: szavai szerint a lap eddig „agonizált és a megszűnés fenyegette”. Nyilatkozta annak az embernek, aki kész lett volna kivéreztetni a lapot, ha a működtetői nem tesznek eleget az ultimátumnak.
