Elkeseredett akciókat szül a vízhiány Magyarországon

Ha lenne mit visszatartani

Belpol

Alföldi gazdák egy körlevél nyomán olyan zsilipeket fotóznak, amelyeket le kéne zárni, vagy ki kellene nyitni a víz megtartása érdekében. Mások ugyanezért eltömik a belvízcsatornát. Ám még a harmadik száraz évre is maradt eltékozolni való: most is leárkolnak vizes élőhelyeket azért, hogy legyen hely napelemparknak.

Végre leesett némi csapadék az utóbbi napokban, a többnyire száraz tél után nagyon kevés víz van a folyókban. Március 9-én, szombaton láthatóvá vált Budapestnél a Dunában az úgynevezett Ínség-szikla, erre tavasszal még nem volt példa. Szegednél a vízi bástya alapja is szárazon áll, ami ott is szokatlan tavasszal. Az sem szokványos helyzet, hogy az agrárkamara egy vízügyi témájú egyeztetéshez „kémfotókat” kér a gazdáktól.

A körlevélben, amely a Magyar Narancshoz is eljutott, egy Csongrád-Csanád megyei falugazdász azt írja, Szél István megyei elnök „szeretné szembesíteni a problémákkal a vízügyes szakembereket, ezért kérem, ha Ön ismer olyan földrészletet, csatornát, amely feltölthető lenne vízzel (vízpótlás megtörténhetne), de a vízügy például nem hajlandó működtetni az eszközeit (pl. zsilipet nem húzza fel, nem emeli át a vizet stb.), akkor ezt legyenek szívesek lefényképezni, az érintett szakasz helymegjelölésével, és a fényképeket hétfő 10 óráig elküldeni részemre. Mindannyiunk érdeke, hogy a térségünkben az elmúlt években tapasztalható aszályt csökkentsük, ezért kérem, segítse munkánkat”.

Messze az átlag alatt

„Pontosabban azt kértem, hogy ha lát a gazda a környezetében olyan csatornát, amelyben van víz, és oldalirányban a termőföldekre elágazik egy másik csatorna, de azt a zsilip vagy a tiltó lezárja, és nem jut ki oda a víz, arról küldjenek képet” – válaszolta lapunk kérdésére Szél István. Kapott néhány ilyen felvételt, ezeket bemutatta a tárcaközi egyeztetésen. Érthetetlen számára, hogy a mostani helyzetben nem lehet az ilyen zsilipeket fölemelni, az oldalirányú csatornát megtölteni vízzel. Ez a talajvízszint megtartásában segítene valamennyire. Szél István bemutatta az egyeztetésen, hogy az utóbbi három évben Csongrád-Csanádban a gazdák a szárazság miatt sokkal kevesebbet keresnek egy hektár földön, mint az országos átlag. Az országos termésátlag kukoricából 5,5 tonna volt hektáronként, a Dél-Alföldnél mindig is csapadékosabb Dunántúlon 7 tonnát is hozott egy-egy tábla. Csongrád-Csanád megyében 3,3 tonna az átlag. Az utóbbi három évben bizonyossá vált, hogy az aszály által leginkább sújtott Dél-Alföldön legföljebb az öntözött kukoricának lehet jövője. Ehhez azonban akkora beruházás kell, amekkorát sokan nem tudnak vagy nem akarnak vállalni (lásd: Szembenézve a hajszárítóval, Magyar Narancs, 2024. július 24.). Ha nem lennének területalapú támogatások, gazdák mellett agrárcégek is bedőltek volna ezen a vidéken.

Az említett egyeztetésen kapott válasz nem nyugtatta meg Szél Istvánt. „Látjuk, hogy elkezdtek ezzel a helyzettel foglalkozni, a vízügyesek más szemüvegen át nézik a problémát, de az, ami eddig történt, egyelőre kevés. Eddig azért működött a rendszer, hogy minél hamarabb levezesse a vizet, most pedig fel kellene tölteni, ahol lehet. Erre nem minden csatorna alkalmas, vannak elöregedett műtárgyak. És vannak olyan vidékek is, például Hódmezővásárhely, Székkutas és Szentes környékén, ahol a Tisza mostani vízszintjéhez képest 18 méter magasra kellene emelni a vizet, ha öntözni szeretne valaki. Én például nem tudnék, az én földemhez sem vezetnek öntözőcsatornák. Az az érzésem, ennek a helyzetnek a megoldása legalább annyi időbe telik, mint amennyi idő alatt beszorították a töltések közé a folyókat.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.