Paksi István a valahai Pélpusztai Állami Gazdaságban volt növénytermesztő gépész, annak rendszerváltás utáni privatizációjakor kapták meg egykori tagként tizenegyen a húsz aranykorona értékű földet. „1993 óta műveltük a somi nyolc hektárt, amit aztán a földhivatal szó szerint elfelejtett bejegyezni a nevünkre. Voltam én már az ügyünkben még Szabolcsban is, Pesten többször is. Írtam leveleket, nálam vannak a papírok, amik bennünket igazolnak, de senki sem állt szóba velünk” – állítja Paksi István, a gazdaközösség képviselője. „Egy ügyvéd óránként hatezer forintért vállalta volna a pert, a jogsegélyszolgálat túl magasnak találta az egy főre jutó jövedelmünket (amúgy munka nélküli az 59 éves férfi – a szerző), és az agrárkamara sem segített.”
| ||
Az történt ugyanis, hogy miután a földhivatal elfelejtette bejegyezni a gazdákat, a szóban forgó nyolc hektárt egyszerűen elárverezték pár éve. (A bábonymegyeri gazdák esetéről és a földárverésről szóló korábbi cikkeinket itt és itt olvashatja.)
A bábonymegyeri, amúgy helyben élő családi gazdálkodók ügyét a Siófoki Járásbíróság tárgyalja, mely a per befejezéséig felfüggesztette a vitatott somi nyolc hektár tulajdonbejegyzését. A gazdákat Schiffer András képviseli. A legutóbbi tárgyalás ezen a héten volt – és ott jártunk mi is.
Lekaszálták a terményt
„Nincs az a független magyar bíróság, amelyik nekünk ítéli a földet, ezt a nemzeti földalapkezelő egy illetékese mondta nemrég a szemünkbe. De majd meglátjuk!” – mondja elszántan Horváth János a Siófoki Járásbíróság folyosóján.
Kedden már a per harmadik tárgyalási fordulóját tartották, az elsőn Schiffer András még arra hivatkozott: a kárpótlásul kapott föld tartós használatával tulajdonjog-bejegyzés nélkül is megvalósult az elbirtoklás. A magyar államot képviselő jogász ezzel az érveléssel azonban nem értett egyet. Legutóbb aztán váratlan fordulatként a felperes gazdák jogi képviselője már tulajdonszerzésre és nem elbirtoklásra hivatkozott. A per februárban folytatódik.
A somogyi gazdák eddig ahol és ahogy csak tudták, kifejezésre juttatták nemtetszésüket földjük árverésre bocsátása miatt. Kaposváron meg akarták akadályozni a licitet, egy LMP-s aktivista még egy szirénát is bekapcsolt – mindhiába. A gazdák ezután demonstratíve földet foglaltak Somban, majd amikor beérett a lucerna a szóban forgó, vitatott tulajdonú földet az árverésen elnyert torvaji Tikkel Andor birtokán, élénk médiaérdeklődés közepette lekaszálták a terményt. Akkor, ott mondta Sallai R. Benedek LMP-s országgyűlési képviselő: éppen azért kaptak kaszára, hátha emiatt beperli őket valaki, és akkor esély nyílhat rá, hogy bíróság előtt be tudják bizonyítani az igazukat…
| ||
Azonban senki sem perelte be őket, így kénytelenek voltak a gazdák maguk pert indítani a magyar állam ellen. Ezzel együtt Horváth János levélben Orbán Viktorhoz fordult, és azt írta a miniszterelnöknek: csak egy „talpalatnyi” földet szeretnének, közbirtokosságba vennék, mert a falu és a szomszédos Som földjeiből semmi sem jutott nekik, a földek kilencven százaléka nagybirtokosok kezébe került az állami földek bérbeadása, majd értékesítése során. Választ egyelőre nem kapott.
Horváth amúgy régóta „edződik”, egyik helyi gazdatársával, Gál Ferenccel már az állami földek bérbeadásának visszásságai miatt is hallatta a hangját. „Meg is kaptuk egy gazdaszervezeti vezetőtől, hogy bennünket akár el is áshatnak, a földalapkezelő szervezet illetékesétől meg azt, hogy úgyis tőlük fúj a szél, hiába ugrálunk. Aztán meg Gál Feri kapujára festették, hogy ha pofáztok, megdögletek. De mi mégsem hallgatunk” – mondja a magyarnarancs.hu-nak Horváth.
Egy árokra sincs esély?
Horváth és Gál egyetlen centi földet sem nyert sem az állami földek bérbeadásakor, sem az árveréseken, pedig helyben élő kis családi gazdálkodók… Állítják, feléjük már egy árok megszerzésére sincsen esélye a kisgazdának. „Egy háromszáz méter hosszú partoldal, alján víz csörgedez, valójában tehát egy árok is a három hektár alatti, értékesítendő állami földterületek közé került; 0,2 hektár, ezer négyzetméter” – meséli Gál Ferenc. „Ezekre nem licitálni kellett, hanem csak ajánlatot adni. A kikiáltási ár 19 ezer 500 forint volt, én 75, az élettársam 70 ezer forintot ajánlott. Nem nyertünk.”
Ez az árok a marhákat tartó Gál kertje alatt van Bábonymegyeren (ahol a földek legnagyobb részét a helyi oligarchának emlegetett Ágh János és népes rokonsága nyerte el), ő gazdálkodik ott hosszú évek óta, be is van kerítve. Azt mondja: még nem jelentkezett senki, hogy művelné, de jobban is teszi, mert úgysem adná.
| Bábonymegyeri trágya a kormányhivatal elé Egy IFA-platónyi jó minőségű (természetesen bábonymegyeri) marhatrágyát borított a Somogy Megyei Kormányhivatal kaposvári épülete elé Sallai R. Benedek LMP-s országgyűlési képviselő 2015 novemberében. Része volt ez egy akkor kezdődő földárverések elleni tiltakozó demonstrációnak. Sallai azóta 30 ezer forint szabálysértési bírságot kapott, és kis híján Horváth Jánost is megbüntették. A bábonyi gazda a rendőrségi jelentés szerint „segédkezett” a honatyának, amiért 15 ezer forintos szabálysértési bírságot szabtak ki rá. Horváth azonban nem olyan, hogy annyiban hagyja, most sem tette, nem ismerte el a szabálysértést, végül a már emlegetett Siófoki Járásbíróság felmentette, vagyis nem kellett fizetnie. |
