Szombathely

Kevés egyetemista érti a tiltakozás tétjét

  • Kupi Györgyi
  • 2012. december 13.

Kis-Magyarország

Sokakat visszatartott az apátia, de a fórumon egy véleményen volt az egyetemista, a középiskolás és a rektorhelyettes: a kormányzat széles körű pusztításba kezdett a keretlétszámok drasztikus csökkentésével.

Bőven jutott hely a biciklimnek a Savaria Egyetemi Központ bejáratánál, épp hogy csak szállingóztak az egyetemi hallgatók a felsőoktatást érintő kormányzati döntésekkel kapcsolatban összehívott a hallgatói fórumra a hatórai kezdés előtt nem sokkal. Benn, a körülbelül száz jelenlévő kezében már írott, nyomtatott papír, valamint az IMF-ellenes kormányzati plakátok tipográfiáját idéző, az egyetemi megmozdulások állandó kellékévé előlépett brosúrák, rajtuk: „Nem engedünk a kormánynak”, „Eladósodott fiatalság? Nem.”

A fórumot a Savaria Egyetemi Központ (SEK) hallgatói önkormányzata (HÖK) hívta össze. Megtudtuk, hogy a szervezők még a kollégium szobáit is végigjárták, de sok hallgató azt mondta: „Mi értelme a tiltakozásnak, változik-e attól valami?” Hurtik Péter helyi HÖK-elnök erre mondja azt, hogy fel kell emelni a hangjukat a fiataloknak, ha olyasmi történik, ami „ránk, rátok, az egész országra rossz hatással van”. A szombathelyi tiltakozók – fogalmazott Hurtik – nem értenek egyet sem a keretszámokkal, sem a röghöz kötéssel, sem az államilag finanszírozott helyek csökkentésével. Azt is elmondta, hogy bár a jelenlegi egyetemisták „zsebét” nem érintik az intézkedések, magát az egyetemet nagyon is: ha csökken a hallgatói létszám, az a Nyugat-magyarországi Egyetemet is sújtja, s azon belül a SEK-et is.

„Ha csak ültök és néztek, akkor nem fog történni semmi!” – kiáltja Adorján Gergely hallgató. Őt követi Gadányi Károly rektorhelyettes, aki azt mondja: ha nem lesz egyetem Szombathelyen, akkor nemcsak nem maradnak fiatalok a városban, de mások sem jönnek ide.  

Meglepetést a fórumon egy középiskolás diák okozott, már azzal is, hogy felszólalt. Elmondta: azért ment gimnáziumba, hogy utána egyetemre mehessen. Azért hajtott négy évig, hogy álmait megvalósítsa, de most „Hoffmann Rózsa elintézte, hogy ezekből az álmokból ne sok maradjon”. Középiskolásból egyébként nem volt sok az eseményen. Erre magyarázatot épp a felszólaló gimnazistától kaptunk, akinek osztálytársai azt mondták, „minek tiltakozzunk, ha úgysem lesz foganatja?”. Egy másik hozzászóló szándékot vélt felfedezni a felsőoktatást érintő intézkedésekben: lebutított országot tudniillik könnyebb uralni.

A fórumon felvetődött: az egyetemisták menjenek ki a helyi középiskolákba elmagyarázni, mi történik most, és fogjanak össze a következő generációval. Schiller Erzsébet, az egyetem egyik oktatója viszont azt javasolja a létszámot látva, hogy előbb egymással fogjanak össze. Mint mondta, az ő tanítványai sem értették, „mire fel ez a tiltakozósdi”. Hurtik reagált: az egyetemistáknak az a tapasztalatuk, hogy hiába tüntetnek, úgysem történik semmi, ezért inkább a zéhákra koncentrálnak.

Egy óra alatt vége lett a fórumnak, és jött a következő: egy karácsonyi gála.


Helyszínelt a politika
A szombathelyi fórumon néhány oktató, a helyi politikusok közül pedig egy LMP-s és egy MSZP-s képviselő jelent meg: Horváth Zoltán, illetve Nemény András. Felszólalt a Szolidaritás egyik helyi aktivistája – maga is diákhitelt visszafizető volt egyetemista édesanyja –, aki a szervezet segítségét ajánlotta fel a diákok minden további megmozdulásához.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.