Szombathely

Kevés egyetemista érti a tiltakozás tétjét

  • Kupi Györgyi
  • 2012. december 13.

Kis-Magyarország

Sokakat visszatartott az apátia, de a fórumon egy véleményen volt az egyetemista, a középiskolás és a rektorhelyettes: a kormányzat széles körű pusztításba kezdett a keretlétszámok drasztikus csökkentésével.

Bőven jutott hely a biciklimnek a Savaria Egyetemi Központ bejáratánál, épp hogy csak szállingóztak az egyetemi hallgatók a felsőoktatást érintő kormányzati döntésekkel kapcsolatban összehívott a hallgatói fórumra a hatórai kezdés előtt nem sokkal. Benn, a körülbelül száz jelenlévő kezében már írott, nyomtatott papír, valamint az IMF-ellenes kormányzati plakátok tipográfiáját idéző, az egyetemi megmozdulások állandó kellékévé előlépett brosúrák, rajtuk: „Nem engedünk a kormánynak”, „Eladósodott fiatalság? Nem.”

A fórumot a Savaria Egyetemi Központ (SEK) hallgatói önkormányzata (HÖK) hívta össze. Megtudtuk, hogy a szervezők még a kollégium szobáit is végigjárták, de sok hallgató azt mondta: „Mi értelme a tiltakozásnak, változik-e attól valami?” Hurtik Péter helyi HÖK-elnök erre mondja azt, hogy fel kell emelni a hangjukat a fiataloknak, ha olyasmi történik, ami „ránk, rátok, az egész országra rossz hatással van”. A szombathelyi tiltakozók – fogalmazott Hurtik – nem értenek egyet sem a keretszámokkal, sem a röghöz kötéssel, sem az államilag finanszírozott helyek csökkentésével. Azt is elmondta, hogy bár a jelenlegi egyetemisták „zsebét” nem érintik az intézkedések, magát az egyetemet nagyon is: ha csökken a hallgatói létszám, az a Nyugat-magyarországi Egyetemet is sújtja, s azon belül a SEK-et is.

„Ha csak ültök és néztek, akkor nem fog történni semmi!” – kiáltja Adorján Gergely hallgató. Őt követi Gadányi Károly rektorhelyettes, aki azt mondja: ha nem lesz egyetem Szombathelyen, akkor nemcsak nem maradnak fiatalok a városban, de mások sem jönnek ide.  

Meglepetést a fórumon egy középiskolás diák okozott, már azzal is, hogy felszólalt. Elmondta: azért ment gimnáziumba, hogy utána egyetemre mehessen. Azért hajtott négy évig, hogy álmait megvalósítsa, de most „Hoffmann Rózsa elintézte, hogy ezekből az álmokból ne sok maradjon”. Középiskolásból egyébként nem volt sok az eseményen. Erre magyarázatot épp a felszólaló gimnazistától kaptunk, akinek osztálytársai azt mondták, „minek tiltakozzunk, ha úgysem lesz foganatja?”. Egy másik hozzászóló szándékot vélt felfedezni a felsőoktatást érintő intézkedésekben: lebutított országot tudniillik könnyebb uralni.

A fórumon felvetődött: az egyetemisták menjenek ki a helyi középiskolákba elmagyarázni, mi történik most, és fogjanak össze a következő generációval. Schiller Erzsébet, az egyetem egyik oktatója viszont azt javasolja a létszámot látva, hogy előbb egymással fogjanak össze. Mint mondta, az ő tanítványai sem értették, „mire fel ez a tiltakozósdi”. Hurtik reagált: az egyetemistáknak az a tapasztalatuk, hogy hiába tüntetnek, úgysem történik semmi, ezért inkább a zéhákra koncentrálnak.

Egy óra alatt vége lett a fórumnak, és jött a következő: egy karácsonyi gála.


Helyszínelt a politika
A szombathelyi fórumon néhány oktató, a helyi politikusok közül pedig egy LMP-s és egy MSZP-s képviselő jelent meg: Horváth Zoltán, illetve Nemény András. Felszólalt a Szolidaritás egyik helyi aktivistája – maga is diákhitelt visszafizető volt egyetemista édesanyja –, aki a szervezet segítségét ajánlotta fel a diákok minden további megmozdulásához.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.