Szombathely

Kevés egyetemista érti a tiltakozás tétjét

  • Kupi Györgyi
  • 2012. december 13.

Kis-Magyarország

Sokakat visszatartott az apátia, de a fórumon egy véleményen volt az egyetemista, a középiskolás és a rektorhelyettes: a kormányzat széles körű pusztításba kezdett a keretlétszámok drasztikus csökkentésével.

Bőven jutott hely a biciklimnek a Savaria Egyetemi Központ bejáratánál, épp hogy csak szállingóztak az egyetemi hallgatók a felsőoktatást érintő kormányzati döntésekkel kapcsolatban összehívott a hallgatói fórumra a hatórai kezdés előtt nem sokkal. Benn, a körülbelül száz jelenlévő kezében már írott, nyomtatott papír, valamint az IMF-ellenes kormányzati plakátok tipográfiáját idéző, az egyetemi megmozdulások állandó kellékévé előlépett brosúrák, rajtuk: „Nem engedünk a kormánynak”, „Eladósodott fiatalság? Nem.”

A fórumot a Savaria Egyetemi Központ (SEK) hallgatói önkormányzata (HÖK) hívta össze. Megtudtuk, hogy a szervezők még a kollégium szobáit is végigjárták, de sok hallgató azt mondta: „Mi értelme a tiltakozásnak, változik-e attól valami?” Hurtik Péter helyi HÖK-elnök erre mondja azt, hogy fel kell emelni a hangjukat a fiataloknak, ha olyasmi történik, ami „ránk, rátok, az egész országra rossz hatással van”. A szombathelyi tiltakozók – fogalmazott Hurtik – nem értenek egyet sem a keretszámokkal, sem a röghöz kötéssel, sem az államilag finanszírozott helyek csökkentésével. Azt is elmondta, hogy bár a jelenlegi egyetemisták „zsebét” nem érintik az intézkedések, magát az egyetemet nagyon is: ha csökken a hallgatói létszám, az a Nyugat-magyarországi Egyetemet is sújtja, s azon belül a SEK-et is.

„Ha csak ültök és néztek, akkor nem fog történni semmi!” – kiáltja Adorján Gergely hallgató. Őt követi Gadányi Károly rektorhelyettes, aki azt mondja: ha nem lesz egyetem Szombathelyen, akkor nemcsak nem maradnak fiatalok a városban, de mások sem jönnek ide.  

Meglepetést a fórumon egy középiskolás diák okozott, már azzal is, hogy felszólalt. Elmondta: azért ment gimnáziumba, hogy utána egyetemre mehessen. Azért hajtott négy évig, hogy álmait megvalósítsa, de most „Hoffmann Rózsa elintézte, hogy ezekből az álmokból ne sok maradjon”. Középiskolásból egyébként nem volt sok az eseményen. Erre magyarázatot épp a felszólaló gimnazistától kaptunk, akinek osztálytársai azt mondták, „minek tiltakozzunk, ha úgysem lesz foganatja?”. Egy másik hozzászóló szándékot vélt felfedezni a felsőoktatást érintő intézkedésekben: lebutított országot tudniillik könnyebb uralni.

A fórumon felvetődött: az egyetemisták menjenek ki a helyi középiskolákba elmagyarázni, mi történik most, és fogjanak össze a következő generációval. Schiller Erzsébet, az egyetem egyik oktatója viszont azt javasolja a létszámot látva, hogy előbb egymással fogjanak össze. Mint mondta, az ő tanítványai sem értették, „mire fel ez a tiltakozósdi”. Hurtik reagált: az egyetemistáknak az a tapasztalatuk, hogy hiába tüntetnek, úgysem történik semmi, ezért inkább a zéhákra koncentrálnak.

Egy óra alatt vége lett a fórumnak, és jött a következő: egy karácsonyi gála.


Helyszínelt a politika
A szombathelyi fórumon néhány oktató, a helyi politikusok közül pedig egy LMP-s és egy MSZP-s képviselő jelent meg: Horváth Zoltán, illetve Nemény András. Felszólalt a Szolidaritás egyik helyi aktivistája – maga is diákhitelt visszafizető volt egyetemista édesanyja –, aki a szervezet segítségét ajánlotta fel a diákok minden további megmozdulásához.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.