Közszemlére tett szegénység

A városi közmeghallgatáson minden évben majdnem ugyanazok a problémák merülnek fel: hiányzó buszjáratok, rossz utcák, a lakók életét megkeserítő gyárak. A legutóbbi meghallgatás azonban más volt: már a nyilvánosság sem zavarta a lakókat abban, hogy saját élettörténeteikkel bombázzák a polgármestert.

Tíz éve tudósítok közmeghallgatásról, és csupán egy esetre emlékszem, amikor nem városi, hanem magánügyben szólalt fel egy szombathelyi polgár. Az idei közmeghallgatáson azonban záporoztak a magánjellegű problémák. Vadidegen emberek előtt, fényképezőgépekkel és kamerákkal mit sem törődve adták elő kétségbeesésüket - nem a város jövője, hanem - saját megélhetésükkel, jövőképükkel kapcsolatban az emberek.

Egy közmunkás kérdezi a polgármestert, Puskás Tivadart: mégis, hogy gondolta a Fidesz, hogy napi nyolc óra közmunkáért 47 ezer forintot fizet? Ha befizeti a rezsijét, épp mínusz egyezer forintja marad. Puskás, a KDNP országgyűlési képviselője az országos döntésekről nem akar beszélni, de megjegyzi: tudomása szerint ez még mindig több,mint ami volt, azaz 22 ezer forint. A közmunkás nem kommentál.

Lakásügyek következnek. Két gyermekkel lakik egy házaspár egy penészes önkormányzati lakásban. Az egyik gyerek asztmás, de másik lakást nem kapnak. Választ igen: pontrendszer szerint bírálják el a lakáskérelmeket, ebben számításba veszik azt is, milyen lakást tud fenntartani az igénylő – mondja az önkormányzati osztályvezető. Az alpolgármester megjegyzi, hogy a házaspár most is jogcím nélküli lakáshasználó… Azaz: még ők örülhetnek, ha maradhatnak.  

Egy középkorú asszony szintén lakásproblémával jön elő: az övét elvitte a bank, most albérletben lakik a családjával, együtt három generáció. Az önkormányzati lakások közül a felújítandókból válogathatnának, ha az önkormányzat által megállapított felújítási költséget elő tudnák teremteni. „Ki tud egymillió forintot kifizetni manapság?” – kérdezi az asszony.

Már strigulázok: a közérdekű – kátyús utca, kaszálatlan gaztenger – bejelentések előtt testhosszal vezet a magánprobléma. És még nincs vége: hatvan körüli sajtós kolléga kér szót. Súlyos betegségből épült fel: rokkantnyugdíja 47 ezer forint, négyezer forint lakásfenntartási támogatását a polgármesteri hivatal a gázműnek utalja. Épp ezért nem érti, miért járnak a gázosok mégis a nyakára, hogy fizesse ki a számlát. Igazolást kér az önkormányzattól. Magyarázatot kap: adatátviteli probléma miatt nem ment át a gázos ügyfelek listája a szolgáltatónak.

Nem árt tudni: ezek a problémák mind nyilvánosság előtt, névvel, címmel, kamerák, magnók, fényképezőgépek és a közmeghallgatás százötven fős közönsége előtt kerülnek elő.

Többen felvetik, hogy ekkora gaz sosem volt a városban. Városházi reagálás: sosem volt ennyire kevés pénz a fűnyírásra. A pénzt hozza szóba egy másik felszólaló is: ha megszorítások vannak, a keveset miért nem utcákra, óvodafelújításra, miért a sportegyletek támogatására (Haladás, Falco) szánják? A felszólaló durva megjegyzést is tesz: biztos azért, mert a képviselők jobban érzik magukat a meccsen, mint a színházban.

Végül egy polgár elmondja: nem volt a szocialisták nagy barátja, de a jelenlegi városvezetés messze nem azt hozza, amit elvárt volna. Úgy tűnik, nincs egyedül. Az egyik helyi portál által megrendelt közvélemény-kutatás szerint ha holnap lennének a választások, azon a jelenlegi polgármester – aki magasan verte a választáson az előzőt – már alulmaradna.

De ez már nem a közmeghallgatás témája.