Szombathelyi közmeghallgatás

Közszemlére tett szegénység

  • Kupi Györgyi
  • 2012. július 6.

Kis-Magyarország

A városi közmeghallgatáson minden évben majdnem ugyanazok a problémák merülnek fel: hiányzó buszjáratok, rossz utcák, a lakók életét megkeserítő gyárak. A legutóbbi meghallgatás azonban más volt: már a nyilvánosság sem zavarta a lakókat abban, hogy saját élettörténeteikkel bombázzák a polgármestert.

Tíz éve tudósítok közmeghallgatásról, és csupán egy esetre emlékszem, amikor nem városi, hanem magánügyben szólalt fel egy szombathelyi polgár. Az idei közmeghallgatáson azonban záporoztak a magánjellegű problémák. Vadidegen emberek előtt, fényképezőgépekkel és kamerákkal mit sem törődve adták elő kétségbeesésüket - nem a város jövője, hanem - saját megélhetésükkel, jövőképükkel kapcsolatban az emberek.

Egy közmunkás kérdezi a polgármestert, Puskás Tivadart: mégis, hogy gondolta a Fidesz, hogy napi nyolc óra közmunkáért 47 ezer forintot fizet? Ha befizeti a rezsijét, épp mínusz egyezer forintja marad. Puskás, a KDNP országgyűlési képviselője az országos döntésekről nem akar beszélni, de megjegyzi: tudomása szerint ez még mindig több,mint ami volt, azaz 22 ezer forint. A közmunkás nem kommentál.

Lakásügyek következnek. Két gyermekkel lakik egy házaspár egy penészes önkormányzati lakásban. Az egyik gyerek asztmás, de másik lakást nem kapnak. Választ igen: pontrendszer szerint bírálják el a lakáskérelmeket, ebben számításba veszik azt is, milyen lakást tud fenntartani az igénylő – mondja az önkormányzati osztályvezető. Az alpolgármester megjegyzi, hogy a házaspár most is jogcím nélküli lakáshasználó… Azaz: még ők örülhetnek, ha maradhatnak.  

Egy középkorú asszony szintén lakásproblémával jön elő: az övét elvitte a bank, most albérletben lakik a családjával, együtt három generáció. Az önkormányzati lakások közül a felújítandókból válogathatnának, ha az önkormányzat által megállapított felújítási költséget elő tudnák teremteni. „Ki tud egymillió forintot kifizetni manapság?” – kérdezi az asszony.

Már strigulázok: a közérdekű – kátyús utca, kaszálatlan gaztenger – bejelentések előtt testhosszal vezet a magánprobléma. És még nincs vége: hatvan körüli sajtós kolléga kér szót. Súlyos betegségből épült fel: rokkantnyugdíja 47 ezer forint, négyezer forint lakásfenntartási támogatását a polgármesteri hivatal a gázműnek utalja. Épp ezért nem érti, miért járnak a gázosok mégis a nyakára, hogy fizesse ki a számlát. Igazolást kér az önkormányzattól. Magyarázatot kap: adatátviteli probléma miatt nem ment át a gázos ügyfelek listája a szolgáltatónak.

Nem árt tudni: ezek a problémák mind nyilvánosság előtt, névvel, címmel, kamerák, magnók, fényképezőgépek és a közmeghallgatás százötven fős közönsége előtt kerülnek elő.

Többen felvetik, hogy ekkora gaz sosem volt a városban. Városházi reagálás: sosem volt ennyire kevés pénz a fűnyírásra. A pénzt hozza szóba egy másik felszólaló is: ha megszorítások vannak, a keveset miért nem utcákra, óvodafelújításra, miért a sportegyletek támogatására (Haladás, Falco) szánják? A felszólaló durva megjegyzést is tesz: biztos azért, mert a képviselők jobban érzik magukat a meccsen, mint a színházban.

Végül egy polgár elmondja: nem volt a szocialisták nagy barátja, de a jelenlegi városvezetés messze nem azt hozza, amit elvárt volna. Úgy tűnik, nincs egyedül. Az egyik helyi portál által megrendelt közvélemény-kutatás szerint ha holnap lennének a választások, azon a jelenlegi polgármester – aki magasan verte a választáson az előzőt – már alulmaradna.

De ez már nem a közmeghallgatás témája.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.