Szombathelyi közmeghallgatás

Közszemlére tett szegénység

  • Kupi Györgyi
  • 2012. július 6.

Kis-Magyarország

A városi közmeghallgatáson minden évben majdnem ugyanazok a problémák merülnek fel: hiányzó buszjáratok, rossz utcák, a lakók életét megkeserítő gyárak. A legutóbbi meghallgatás azonban más volt: már a nyilvánosság sem zavarta a lakókat abban, hogy saját élettörténeteikkel bombázzák a polgármestert.

Tíz éve tudósítok közmeghallgatásról, és csupán egy esetre emlékszem, amikor nem városi, hanem magánügyben szólalt fel egy szombathelyi polgár. Az idei közmeghallgatáson azonban záporoztak a magánjellegű problémák. Vadidegen emberek előtt, fényképezőgépekkel és kamerákkal mit sem törődve adták elő kétségbeesésüket - nem a város jövője, hanem - saját megélhetésükkel, jövőképükkel kapcsolatban az emberek.

Egy közmunkás kérdezi a polgármestert, Puskás Tivadart: mégis, hogy gondolta a Fidesz, hogy napi nyolc óra közmunkáért 47 ezer forintot fizet? Ha befizeti a rezsijét, épp mínusz egyezer forintja marad. Puskás, a KDNP országgyűlési képviselője az országos döntésekről nem akar beszélni, de megjegyzi: tudomása szerint ez még mindig több,mint ami volt, azaz 22 ezer forint. A közmunkás nem kommentál.

Lakásügyek következnek. Két gyermekkel lakik egy házaspár egy penészes önkormányzati lakásban. Az egyik gyerek asztmás, de másik lakást nem kapnak. Választ igen: pontrendszer szerint bírálják el a lakáskérelmeket, ebben számításba veszik azt is, milyen lakást tud fenntartani az igénylő – mondja az önkormányzati osztályvezető. Az alpolgármester megjegyzi, hogy a házaspár most is jogcím nélküli lakáshasználó… Azaz: még ők örülhetnek, ha maradhatnak.  

Egy középkorú asszony szintén lakásproblémával jön elő: az övét elvitte a bank, most albérletben lakik a családjával, együtt három generáció. Az önkormányzati lakások közül a felújítandókból válogathatnának, ha az önkormányzat által megállapított felújítási költséget elő tudnák teremteni. „Ki tud egymillió forintot kifizetni manapság?” – kérdezi az asszony.

Már strigulázok: a közérdekű – kátyús utca, kaszálatlan gaztenger – bejelentések előtt testhosszal vezet a magánprobléma. És még nincs vége: hatvan körüli sajtós kolléga kér szót. Súlyos betegségből épült fel: rokkantnyugdíja 47 ezer forint, négyezer forint lakásfenntartási támogatását a polgármesteri hivatal a gázműnek utalja. Épp ezért nem érti, miért járnak a gázosok mégis a nyakára, hogy fizesse ki a számlát. Igazolást kér az önkormányzattól. Magyarázatot kap: adatátviteli probléma miatt nem ment át a gázos ügyfelek listája a szolgáltatónak.

Nem árt tudni: ezek a problémák mind nyilvánosság előtt, névvel, címmel, kamerák, magnók, fényképezőgépek és a közmeghallgatás százötven fős közönsége előtt kerülnek elő.

Többen felvetik, hogy ekkora gaz sosem volt a városban. Városházi reagálás: sosem volt ennyire kevés pénz a fűnyírásra. A pénzt hozza szóba egy másik felszólaló is: ha megszorítások vannak, a keveset miért nem utcákra, óvodafelújításra, miért a sportegyletek támogatására (Haladás, Falco) szánják? A felszólaló durva megjegyzést is tesz: biztos azért, mert a képviselők jobban érzik magukat a meccsen, mint a színházban.

Végül egy polgár elmondja: nem volt a szocialisták nagy barátja, de a jelenlegi városvezetés messze nem azt hozza, amit elvárt volna. Úgy tűnik, nincs egyedül. Az egyik helyi portál által megrendelt közvélemény-kutatás szerint ha holnap lennének a választások, azon a jelenlegi polgármester – aki magasan verte a választáson az előzőt – már alulmaradna.

De ez már nem a közmeghallgatás témája.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.