Kutyákra támadnak az agresszív Szent György-hegyi staffordshire terrierek
Kutyaviadalok

Kutyákra támadnak az agresszív Szent György-hegyi staffordshire terrierek

Kis-Magyarország

Elszabadult harci típusú kutyák támadták meg a környékbeliek házikedvenceit a Szent György-hegyen. Legutóbb októberben történt végzetes támadás. A gazdájuk ellen immáron sokadszorra indult eljárás, de a hatósági szankciók eddig elégtelennek bizonyultak, a helyi kutyatartók pedig félnek. 

Enikő a Szent György-hegy egyik környező településének utcájában sétált még júniusban egy kis- és egy közepes testű kutyájával, valamint két barátnőjével, amikor egy kanyarhoz érkeztek. Ebben a pillanatban két staffordshire terrier kirontott eléjük, majd rávetették magukat a közepes termetű kutyájára. „Nem is láttam hol van, alájuk került. Marcangolni kezdték” – meséli Enikő, aki sokkot kapott a barátnőivel együtt. A rémült nő pár pillanattal később kézzel-lábbal próbálta meg leszedni az ő kutyájánál jóval erősebb és harciasabb ebeket, ami sikerült is neki, azonban a nála sokkal gyorsabban küzdő állatok többször is „összegabalyodtak”. A jelenet nagyjából háromszor ismétlődött meg, amikor egy pillanatra mindenki, a kutyák és a három nő is megfagyott; a terrierek észrevették a kistermetű kutyát. Enikő még az utolsó pillanatban kapta fel a földről és emelte a feje fölé. „Ott álltam, tartottam, a két dög pedig ugrált rám; el akarták kapni. Azt hittem infarktust kapok”. Enikő jelezte a barátnőinek, hogy nem kap levegőt. A két, eddig megdermedve álló nő lélekjelenléte ekkor érkezett meg; üvöltöttek, hadonásztak, kövekkel dobálták meg a staffordshire terriereket, amik ennek hatására eloldalogtak. (A téma érzékenységére tekintettel a cikkben szereplő összes sértett kutyatulajdonos és helyi lakos nevét megváltoztattuk – B. M.)

A kutyatámadásokkal és a történtekkel először a 24.hu foglalkozott néhány hete. A hírportál cikke szerint a Mogyoróshegy nevű oldalon egy tanyáról két staffordshire terrier szinte vadászik a környék ebeire. 

„Lekapták a láncról”

Miután a helyi Facebook-csoportokban szervezkedni kezdtek, több olyan személlyel is beszéltünk, aki Enikőhöz hasonló helyzetbe került; a házikedvencét kutyatámadás érte. Ennek egyik oka, hogy a hegy közvetlen közelében lévő négy település, Hegymagas, Raposka,  Kisapáti, valamint Tapolca helyi építési szabályzatai korlátozzák a mezőgazdasági, erdős és külterületeken a kerítésállítást. A hegy lábánál található, erdős-mezős területeken álló ingatlanok jelentős része nincs elkerítve, szabad az átjárás a telkek között. Az egyik helyi lakos pedig több, az eredetileg még az XIX. században kutyaviadalokra kitenyésztett amerikai staffordshire terriert tart, mely állatok az elmúlt időszakban többször is a környéken portyáztak. Enikő a szerencsések közé tartozik; habár a kutyája súlyos sérüléseket szerzett – és ő is maradandó élménnyel „gazdagodott” –, a házikedvence megúszta a támadást. Hasonlóan járt Petra is, akinek a kutyájára decemberben csaptak le a terrierek. Ő azon kevés lakos közé tartozik, akinek a telke el van kerítve, viszont ez sem jelentett akadályt. A saját kertjében rontottak rá a tacskójára, aminek szintén sikerült megmenekülnie, de a sérülései következtében megsüketült, a jobb szemére nem lát rendesen, és csak fél éves kezelés árán javult az állapota. 

Ilona kutyája nem volt ilyen szerencsés. Az ő, szintén közepes testű keverékét már idén októberben támadták meg. Ilona, amikor dolga volt a városban vagy éjszakánként kikötötte a házikedvencét, mert a háza körül nincs kerítés. Hozzá volt szokva, hogy a késői órákban ugatja az őzeket; a támadás estéjén is hallotta a kutyáját, ami annyira hangos volt, hogy úgy döntött, kimegy rászólni. Ekkor vette észre, hogy már a haláltusáját vívja; a két staffordshire terrier „lekapta a láncról”. A nő sokkos állapotba került, a Narancs.hu-nak is zaklatottan mesélte el a történetet. A párja több műszakban dolgozik, éjszaka érkezett haza, amikor még javában tartott a küzdelem. Ilona nem merte a harcoló állatok közelébe engedni, a férfi ezért dobálni kezdte őket azzal, ami a keze ügyébe került – de már késő volt. A kutyának esélye sem volt, elpusztult a sérülései miatt. A kimúlt ebről Ilona felvételt készített, amit lapunknak is elküldött; a képen az látszik, hogy az állat nyakán van egy súlyos sérülés, illetve a lapockájánál, háta közepéről szinte teljesen lerágták a bundáját. 

„Futunk haza”

Több pletyka és szóbeszéd is kering a Szent György-hegyi kutyatámadásokat illetően. Egyesek szerint régóta fennáll a probléma;

már három éve is történt hasonló eset, illetve lehet hallani elpusztult, megsebesített macskákról, vadállatokról is gyakorlatilag minden környező településen.

Állítólag egyszer kirándulók kutyáját is megtámadták a szabadon garázdálkodó állatok, de a túrázók végül nem tettek feljelentést. Az biztos, hogy azok, akik átestek egy ilyen helyzeten, teljesen máshogy viszonyulnak a Szent György-hegy térségéhez. Enikő nem itt lakik, de a munkája miatt sokat kellett járnia errefelé, viszont már csak muszájból jön ide, annyira fél. Ilona az októberi eset óta nem mer kimenni a házból, Petra szerint pedig azok, akik a legközelebb laknak a kutyatartóhoz szintén rettegnek; ő, ha teheti, akkor a hegynek felfelé sétáltatja a kutyáit, mert akkor a legkisebb az esélye, hogy a két fenevadba belebotlik. 

A pitbull- és staffordshire terrierek a viadaloknak köszönhetik a létezésüket. Kifejezetten a küzdelmekre való részvételre tenyésztették őket az Amerikai Egyesült Államokban angol és ír telepesek az 1800-as években, ötvözve a mozgékony terriereket és az erős bulldogokat. A kiválasztott, különösen agresszív egyedek generációkon átívelő pároztatásával pedig annyira le lehet vinni a leszármazottak ingerküszöbét, hogy azok nem csak akkor támadnak, amikor annak racionális okai vannak. „Ha rálépnek a farkára, akkor nem úgy viselkedik, mint egy normális kutya, ami ezt nem tekinti támadásnak: rögtön odakap” – mondta lapunknak Csányi Vilmos etológus, aki felidézte e fajta történetét. Nem véletlen, hogy Magyarországon 2012-ig engedélyhez kötött volt a pitbullok tartása, de jelenleg Angliában, Németországban, Dániában, Norvégiában és az Egyesült Államok egyes államaiban tiltott állatnak számítanak.

De olyan helyi lakossal is beszéltünk, aki nem lett támadás áldozata, viszont jelentősen befolyásolják a szabadon lévő kutyák a mindennapjait. Szilvia két éve költözött az elvileg nyugodt, erdős, fás környékre. Folyamatosan tapasztalja a kutyák jelenlétét, azt is tudja, hogy hol „laknak”; a tulajdonosnak is jelezte már a problémát. Mivel nincs autója, ezért jobb esetben kerékpárral közlekedik, de nem tudja elkerülni az esetleges találkozásokat; többször látta már messziről az elkószált állatokat. „Ilyenkor azonnal hátra arc és futunk haza” – mondja. Tavaly nyáron például egyszer este tízkor ütközött bele a két állatba.

A terrierek ijesztő megjelenéséről mi is megbizonyosodhattunk, ugyanis birtokunkba jutott pár felvétel, amit egy olyan ingatlantulajdonos készített, akinek a telkére merészkedtek. A képeken a két kifejlett, nagytestű állatot a gazdájuk az ölében cipelve vagy épp a nyakörvüknél fogva próbálja betessékelni az autójába, mindezt rendőri kíséret mellett. 

Nem sikerült befogni

A környékbeliek természetesen nem nézték tétlenül a garázda állatokat;

értesüléseink szerint több bejelentés és feljelentés történt az ügyben.

A Veszprém Megyei Kormányhivatal egy június végi levele szerint az egyik helyi lakos tett bejelentést az ebek miatt. A hivatal eljárást indított Sz. Ferenc ellen, a területileg illetékes hatósági állatorvos helyszíni szemlét is tartott nála. A területen három darab, egyéni azonosítóval és veszettség elleni oltással ellátott kutyát találtak, melyek tartási körülményei megfelelőek voltak a hivatal szerint. „A terület jól behatárolhatóan magasított kerítés jellegű felépítménnyel körülhatárolt, az állattartó elmondása szerint a kutyák akkor hagyják el a területet, amikor ő az autójával a kapun ki- vagy beáll.” Sz. Ferenc egy negyedik állata nyáron már a környékbeli Assisi Szent Ferenc Alapítványnál volt megfigyelés céljából. A hatóság nem találta annak nyomát, hogy a kutyákat harcokra képeznék ki, vagy szaporítanák őket. Ennek ellenére Sz. Ferenc elmondása szerint évi egyszeri alom „kerül értékesítésre”. A férfi idézést is kapott, amin megjelent. Állatvédelmi bírsággal sújtották, ugyanakkor a hivatal szerint ekkor ellene semmilyen ember vagy állat marásáról bejelentés nem érkezett. „Amennyiben embert harapott volna meg, az ellátó orvosnak törvényi kötelessége Osztályunkat tájékoztatni, a veszettség gyanúja megfigyelés céljából. Ilyen megkeresés nem érkezett. A továbbiakban fokozott figyelemmel kísérjük Sz. Ferenc állattartói tevékenységét”, szögezte le a hatóság. 

A kormányhivatal nyári megfigyelésének eredménye, miszerint állat megmarásáról nem érkezett bejelentés, igen meglepő a Narancs.hu által folytatott háttérbeszélgetések fényében. Főleg, hogy júniusban

a Tapolcai Rendőrkapitányság húszezer forint pénzbírsággal sújtotta Sz. Ferencet az egyik támadás miatt.

A rendőrségi határozat szerint a sértett feljelentő az eset után tudomást szerzett arról, hogy Sz. Ferenc a kutyák gazdája. Próbálta felkeresni a lakhelyén, viszont nem volt otthon; a környékbeliek mondták neki, a férfi tud róla, hogy „az ötből két kutyája a bekerített ingatlanán kívül tartózkodott, azokat nem sikerült befogni”. A júniusi eset tényét a Veszprém Megyei Rendőr-kapitányság megkeresésünkre adott válaszlevelében megerősítette, továbbá tájékoztatott arról, hogy október 20-án délelőtt „egy Tapolca-környéki településen” élő állampolgár (Szilvia) kereste a rendőrséget; kistestű kutyáját két szabadon kóborló eb széttépte. A rendőrök adatgyűjtést végeztek, melynek során azonosították a kutyák tulajdonosát, és vele szemben szabálysértési feljelentést tettek. „A Tapolcai Rendőrkapitányság illetékességi területén az elmúlt egy évben három kutyatámadással kapcsolatos eset jutott a rendőrség tudomására, köztük két alkalommal kutyák emberre támadtak, melyeket rendőrség büntetőeljárás keretében vizsgálja” – tájékoztatott a megyei rendőrfőkapitányság. Arról nincs információnk, hogy Sz. Ferenc állatai emberre támadtak volna az elmúlt időszakban. Ezt egyébként a 24.hu is megjegyzi a cikkében.

Abonyi Mónika, a Csillagszem Alapítvány elnöke elmesélt egy történetet, ami láttatja, hogy milyen ellentmondást nem tűrő kutyafajtákról van szó. Hosszú évekig volt pitbull kutyája önvédelmi célból, ami már hat hónapos korában megfogott egy betörőt. Az eb – szó szerint – képes volt áttörni a falakat; egyszer, amikor Abonyi nem volt otthon, letépte a kilincset, kinyitotta az ajtót, kiszabadult az udvarra, szétrágta a kerítést, és elindult a faluba „portyázni”. Két németjuhász kutyát „elhajított a francba”, amiknek a gazdája csak úgy tudta leállítani az állatot, hogy egy lapáttal fejbe vágta. A Csillagszem elnöke nincs jó véleménnyel a pitbullok tartásáról, azonban más szakemberek arról számoltak be lapunknak, hogy a felelős, fajtát ismerő, határozott fellépésre képes személyek tarthatnak pitbullt. 

Szeretné visszakapni

A Szent György-hegyi eset rámutat egy komoly törvényi hézagra. Miközben az állatokkal kapcsolatos bűncselekmények, mint az állatkínzás, orvvadászat, állatviadalok szervezése, vagy állatok erre való kiképzése több évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, addig a kutyával való veszélyeztetés jelenleg szabálysértésnek minősül. Törvény szerint, aki kutyáját település belterületén, közterületen felügyelet nélkül vagy kóbolni hagyja, illetve aki veszélyes ebét nem zárt helyen tartja, az szabálysértést követ el. A pénzbírság legalacsonyabb összege ötezer, legmagasabb összege pedig 150 ezer forint, illetve van lehetőség elkobzásra is. Nyilván a minél magasabb értékű pénzbüntetés nem eshet jól a vétkesnek, de a Szent György-hegyi "kutyaterror" azt mutatja, hogy nem minden esetben rendelkezik a szankció kellő visszatartó erővel. A jogszabály arról egyáltalán nem rendelkezik, hogy mi van akkor, ha egy elkószált kutya megtámad, megsebesít, megöl egy másikat. És ami a legfontosabb, semmi nem garantálja, hogy előbb-utóbb nem történik nagyobb tragédia; a Szent György-hegyet sokan látogatják, áthalad rajta az Országos Kéktúra útvonala is. 

„Érthetetlen” – vélekedik Ulrike Vollner az Assisi Szent Ferenc Állatmenhely vezetője a kialakult helyzetről, aki jelenleg is ellátja Sz. Ferenc egyik elkobzott kutyáját. Az állat öt hónaposan került hozzájuk, és állítása szerint annyira agresszív volt, hogy alig tudták elszállítani. „Hónapokig kínlódtunk vele, amíg be tudtunk menni hozzá”. Ennek ellenére sok türelemmel a menhelyen megszelídült, ma már „normális kutya”. Az eredeti viselkedése arra utal szerinte, hogy a tartásának körülményei, a „légkör” nem volt megfelelő, ezért lett ennyire vad. Sz. Ferenc a „nyakára jár”; szeretné visszakapni a kutyáját, miközben Vollner azt szorgalmazná, hogy a többi kutyáját is kobozzák el a hatóságok, amelyek viszont szerinte pont a törvényi hézagok miatt kissé tehetetlenek. Megkerestük két területileg illetékes állatorvost, illetve a helyi önkormányzatokat, hogy megtudjuk, milyen lehetőségek vannak a helyzet rendezésére; nem kaptunk érdemi válaszokat.

Felhívtuk Sz. Ferencet, aki egy rövid beszélgetés után letette a telefont.

A 24.hu-nak is sikerült elérnie őt; nem tagadta, hogy az egyik kutyája gyakran kiszökik, „ő ilyen kalandos, mindig mászkál kifelé”, mondta a lapnak. Levélben fordultunk a Veszprém Megyei Kormányhivatalhoz is, ahonnan cikkünk megjelenéséig nem reagáltak. 

(Címlapképünk illusztráció)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk