Volt szabadságharcosoknak szánták a makói Honvéd városrészt, ma már főleg romák lakják

Makó romák lakta fertályán idén kellene megépíteni a közösségi házat, de a kivitelezők nem vállalták a munkát 730 millióért. A városrészt 1861-ben vizenyős területen alapították – most utak, járdák épültek, vágják a füvet.

„Megöllek, te, gyere ide! Feltípem a szád!” – kiabál egy tizenéves fiú a makói Bethlen utcán, nem nekem, hanem egy nagyobb srácnak, aki a Paizs utcán közeledik. Találkoznak, nevetve lapogatják egymás hátát. Örülnek. „Megcsinállak” – olvasom pár perccel később a Bethlen utca egyik házának falán abban a városrészben, ahol van Ágyú, Sarkantyú, Paizs, aztán Kmetty, Dembinszky, Türr, Bem, Aulich, Vécsey utca is. A nevezetes tábornokok közül három még élt külföldön, amikor Makó tanácsa úgy döntött, ezerötszáz telket méret ki a Csürhejárás nevű területen, hogy

a szabadságharc egykori honvédei közül azok, akiknek nincs házuk, építkezhessenek a pici, száz négyszögöles ingatlanokon.

Így jött létre a Honvéd-telep 1861-ben Makó legmélyebb fekvésű részén, az 1801 óta létező Cigánybécs mellett, ahol már akkor is cigányok laktak.

Nádas nő a helyén

Éles a határ az Újváros és a Honvéd között: a Hosszú utcától nyugatra széles utak, nagy, jól karban tartott porták és tisztaság, keletre szűk, girbegurba utcák, pici épületek. A város roma lakosságának többsége itt él.

Mindenki tudta 160 éve, hogy itt nem érdemes építkezni a víz miatt, de a város mindenképpen segíteni akart, csak éppen több pénze nem volt arra, hogy jobb földeken mérjen ki házhelyeket. A honszeretettől vezérelt, kényszer szülte döntésnek máig ható következményei vannak.

„Ezök a házak mind salétromosak”

– magyarázza a Dembinszky és a Berzsenyi utca sarkán lévő, jól karban tartott házikó gazdája. A nyugdíjas asszony minden évben ki szokott meszelni kívül-belül, ahol kell, tapaszt, de az idén ez elmaradt, mert májusban két komoly belgyógyászati műtétje is volt – ujjával mutatja, milyen hosszú a hasán a vágás –, és most nem bírja emelni a vödröt, meg „gebeszködni” se tud, fölnyúlni a meszelővel.

Az a ház, amelyikben nem laknak – tehát nem fűtik –, két-három év alatt összeomlik. Ami mozdítható, használható belőle, elhordják. Így járt a kilencvenes évek elején a Táncsics Mihály utcán megyei önkormányzati pénzből, önkéntes munkával megépített cigányklub is, amelyben lakossági fórumokat, lakodalmakat, családi eseményeket tartottak. Előbb a bútorok tűntek el, aztán az ajtók-ablakok, majd minden más, amivel fűteni lehet; 2006-ban már nem volt mit felújítani.

Ha egy ház eltűnik, tíz év múlva sűrű nádas áll a helyén, hacsak nem kaszálják mint a közterületet. „35 millióért nyírja a füvet Makón a helyi roma önkormányzat elnökének cége” – írta a Hódpress idén júliusban, részletezve a közbeszerzési adatokat, céginformációkat, amelyek szerint a Gold-PEFA Kft. 323 ezer 600 négyzetméter tisztán tartására szerződött, a cég két tulajdonosa a makói önkormányzat egyik képviselője, egyben a roma nemzetiségi önkormányzat elnöke. A fű tényleg rendesen le van vágva mindenütt.

Tanulságos, ahogy az önkormányzat gondoskodásának emléke él a helyiekben. Sánta Sándort, a város első szabadon választott polgármesterét, aki később több cikluson át volt önkormányzati képviselő, elsősorban jó orvosként tartják számon, „akárki akármilyen beteg volt, azt megvizsgálta, írt föl gyógyszereket, és az illető tényleg meggyógyult”. Buzás Péter idején – 1994 és 2014 között – a város adott anyagot, amiből alá lehetett falazni, szigetelni a házakat, és aszfaltos utat kezdtek építeni. Az idő tájt engedte el a makói képviselő-testület a Honvéddal kapcsolatban azt az elvet, hogy az utcák aszfaltozásához járuljanak hozzá önerővel az utcabeli lakosok is, mint máshol. A hosszabb utcák közérdekből kaptak szilárd burkolatot, hogy a mentő-, tűzoltóautó be tudjon gyorsan menni; a rendőrt hol hozzámondták, hol nem, mert nem lehetett tudni, mennyire sértő.

 

Nonstop lomtalanítás

A szerző felvétele

Most szinte mindenhová el lehet jutni aszfaltos úton. Ahogyan a Berzsenyi utcán beszélgetünk, jön a rendőrautó, szép lassan. „A rendőrök röndösek, nézd mög” – mondja a nyugdíjas asszony, ahogy lehúzódunk az aszfaltról, utat engedve a kocsinak. A GLS futár is óvatos. A legtöbb autós azonban úgy megy, ahogy a lelke diktálja. Csakhogy az út olyan szűk, hogy pici padka sincs, mellette rögtön ott a vizesárok. A gyerekek, ha mennek iskolába, majd’ belecsúsznak a gödörbe, ahogy félreállnak. Azért megy mindenki az úton, mert a járdák sok helyen még rosszak. „Szóltunk, csinálják meg előttünk is, mert fel lehet bukni – mondja a Dembinszky utca túlsó oldalán lakó nyugdíjas Tóthné Horváth Aranka –, a képviselő megnézte a papírokat, amikből az derült ki, ezt a járdát tíz éve megcsinálták.” Látszik, hogy nagyon vékony kőalapra húztak valamikor aszfaltot, amelynek csak a törmeléke maradt és a puklik.

Az emberek, ahogy meglátnak egy idegent beszélgetni, jegyzetfüzetbe írni, fogadóórát sejtenek, jönnek. Egy asszony, aki a nevét nem szeretné leírva látni, kérlel, nézzem meg, milyen roncstelepet csináltak az utcájából. Nem túloz. A közelben üres, de gyönyörűen lenyírt füvű, vagyis nyilván önkormányzati tulajdonú telken egymás mellett hevernek balesetes autók – brit rendszámú is –, amelyeket nagyon rondán bontanak: a szélvédők beverve, a szükségtelen holmik kitépve és széjjelszórva a gyepen. Aprólékos munka lesz összetakarítani – márpedig, úgy hírlik, muszáj lesz, három embertől is hallom, hogy már hatóságilag rászóltak a roncsvadászra.

A közterületet tisztán lehet tartani szigorral és nagy munkával, de abba, hogy mi történjen a kapun belül, nehéz beleszólni. „Van, aki azért kapott fizetést, hogy bekopogjon, szóljon, hogy járjon a gyerök iskolába. Mondta azt is, hogy majd segítenek a pénzt beosztani, hogy maradjon” – ezt inkább méltatlankodó hangsúllyal mondja, aki mondja.

Százas szög a műanyag keretbe

A jelenlegi önkormányzat tényleg több figyelmet szán ezekre az emberekre. Egy éve fölmérték, hogy 68 olyan üres telek, ingatlan van a városrészben, amelyet fölver a gaz, és aztán illegális szemétlerakóvá válik. Elkezdték kitakarítani ezeket, ami azért halad lassan, mert a tulajdonosokat nehéz elérni, és többnyire egy-egy ingatlan esetében is sokan vannak. De ahol végeznek, oda konténert tesznek, és pár helyre térfigyelő kamerát is, hogy ne szaporodjon megint a szemét. Zajlik a rágcsálóirtás is – írta a Délmagyarország. Az önkormányzat pályázati pénzből egymilliárd forintot költ a városrészre, ebből tehetséggondozó és életmódjavító programot szerveztek, szilárd burkolatot kaptak a még sáros utcák, vízelvezető hálózat épült, felújították a bérlakásokat.

A Türr utca nagy, üres telkén, ahol két futballkapu is van, tábla hirdeti, hogy

az önkormányzat ott 730 millió forint vissza nem térítendő uniós és állami támogatásból „városrészi központot” épít.

A 285 négyzetméteres közösségi házban helye lesz a roma önkormányzat és a polgárőrség irodájának a közösségi konyha, mosoda, barkácsműhely, rendezvényterem, terasz mellett. A tervek szerint röplabda- és futballpálya tartozik majd hozzá, meg fitneszpark gépekkel, játszótér és szolgálati lakás.

A közelmúltban egy képviselő-testületi ülésen derült ki a DK-s Mucsi Tamás képviselő kérdése nyomán, hogy a közbeszerzési eljárás lezajlott, sikeres is volt – de egyetlen kivitelező sem vállalta a munkát 730 millió forintért. Az önkormányzat többletforrást kért. „Megkapta, de most már a határidőt is meg kell hosszabbíttatni, mert ez 2021. december 31., és még hozzá sem fogtak a munkához” – mondta lapunknak Mucsi Tamás. A beruházás nemcsak a koronavírus-helyzet nyomán dráguló anyagok miatt kerül a tervezettnél többe, hanem azért is, mert a területet fel kell tölteni mély fekvése miatt.

A képviselő nem érti, miért olyan drága parkot terveztek a közösségi ház mellé, és úgy ítéli meg, a milliárdos program társadalmi integrációs részét igényesebben kellett volna lebonyolítani. Szerinte a honvédiak helyzetét úgy kellene megoldani, hogy

egy hosszabb programban el kell költöztetni az igazán vizes helyen lévő házakból az embereket, és ott véderdősáv kell, a közeli ipari park miatt.

„Azt, hogy ne máról holnapra éljenek a családok, tanulják meg beosztani a pénzüket, és legyen igényük a jobb életre, nem lehet úgy elérni, ahogyan hozzáfogtak” – ez Mucsi véleménye. Szerinte ha egy integrációs programban jobb helyen lévő komfortos lakást ígérnek egy családnak, és az vállalja világos követelmények alapján, akkor annak a programnak része lehet az is, hogy megtanítják a pénz beosztását. Ez lépésről lépésre megy, és nem egyik napról a másikra.

„Amikor nincs átmenet – folytatja a képviselő –, akkor az történik, hogy a frissen felújított bérlakásban a lakó beleveri a százas szöget a műanyag nyílászáróba, hogy legyen mire akasztani a függönyt. A hosszú távú programnál tényleg vannak látványosabb tettek, mint a fű lenyíratása. Amikor vittem ki egy házhoz tíz zsák csemperagasztót – egész Honvédban a legolcsóbb csemperagasztóval tákolják a házakat, habarcsnak, vakolatnak használják, mennyezetre is ezt simítják –, megszólítottam egy fűkaszás srácot, hogy megéri-e neki ezt csinálni. Azt mondta, végül is kap óránként ezer forintot a Gyukálótól – ez az egyik nemzetiségi önkormányzati képviselő ragadványneve –, és az jó pénz, de ahogy vesz belőle energiaitalt, csokit, cigit, elmegy a nagy része. Megértetni vele, hogy ha néhány napig nem venne csokit, energiaitalt vagy cigit, valamin spórolna, akkor nem nulláról kezdené a következő hónapot – ez hozna igazi változást. Ez az, amire nem nagyon volt türelme a politikának eddig Magyarországon, és mintha nem is állt volna eddig érdekében.”

 

Kurai Edit hazafelé tart a kútról. Még be kell vezetni a vizet

A szerző felvétele

Hűségnyilatkozat

Pedig nem lehet állítani, hogy a politika hátat fordítana a Honvédnak. A kapcsolat talán még sosem volt olyan szoros a makói nemzetiségi önkormányzat és a városi önkormányzat, valamint a térség országgyűlési képviselője között, mint manapság. A Makói Roma Nemzetiségi Önkormányzat a jelenlegi városvezetést és Lázár Jánost támogatja címmel látható a YouTube-on egy városi tévés tudósítás, amely szerint a nemzetiségi testület három tagja tájékoztatót tartott szeptember 21-én arról, hogy vannak, akik „a baloldali előválasztási kampányban Makóra érkeznek, és hamis ígéretekkel próbálják meggyőzni a cigányságot”, és „bizonyos városi pletykák szerint a roma önkormányzat a baloldali ellenzéket támogatja”. Ez azonban a videó szerint nem igaz: Simon Zsolt Norbert alelnök kamerába mondta, hogy „a makói roma nemzetiségi önkormányzat teljes mértékben Lázár Jánost támogatja, mivel számunkra nem az ígéretek, hanem a tettek a fontosak, ő már bizonyított, szerintünk minden roma érdeke, hogy Lázár Jánost támogassa”.

Kérdésünket – hogy ti. építkezéssel vagy közösségfejlesztéssel lehet-e többet segíteni a Honvédban –, megkapta a nemzetiségi önkormányzat a közösségi oldalán. Egyelőre automatikus válasz érkezett csak: „Szia, köszönjük, hogy felvetted velünk a kapcsolatot. Megkaptuk az üzenetedet, köszönjük, hogy jeleztél nekünk!”

Abban, hogy melyik a nagyobb segítség, nehéz lenne laikus kívülállóként állást foglalni. Kérdés például, mi legyen azokkal az emberek­kel, akik nem szeretnének onnan elmenni. „Én utálom azt a lakást, ahol lakunk. Mondják az ismerősök, hogy ez nem normális, mert az ember szeresse azt a helyet, ahol él, de én így vagyok. Néhány éve még szerettem” – mondja Nagy Béláné, Erika, akivel a Wesselényi és a Türr utca kereszteződésében beszéltünk. A ház előtt üres babakocsi, balról egy beomlott tetejű ház, mögötte gazdátlan téglaépület, amelynek ajtaját, ablakát kifeszítették, csengőjét letépték.

Erika hallott a közösségi házról. A terv azért tetszett meg neki, mert ott majd moshat géppel az, akinél nincs benn a víz. Egyedül nevel két gyereket, és van egy felnőtt lánya is, akinek „már ura van” és kislánya, úgyhogy Erika nagymama. Van pénze, mert megy az önkormányzathoz „söprögetőnek”, és mellette, ha van lehetőség, fokhagymát pucol, 100 forintért kilóját, az egy nap 5–6 ezer forint. Hamar elmegy a pénz, mert a gyerekeknek nem jó a hajában főtt krumpli, hanem amikor csak lehet, pizzát szeretnének. „Nem a hellyel van bajom, és nem a szegénység miatt nem szeretem a házunkat, és nem is az emberek miatt – akiktől félni kellett, azok most mind börtönben ülnek. Együtt éltem egy emberrel nyolc évig, nagyon rendes volt, és jó dolgokat is mondott mindig. Meghalt negyvenévesen. Beteg volt, nagyon sokat ivott, nem lehetett rajta segíteni. Én most is szeretem, ami hülyeség, mert halott embert nem lehet szeretni, de mégis így van.

Elmenni csak úgy nem lehet innen: néztem albérletet, 100 ezer forint kauciót kérnek, arra az esetre, hogy ha véletlenül tönkremegy a lakás, legyen miből megcsináltatni. Ennyi pénz nem lesz.”

Kurai Edit két fedeles kantával viszi a vizet haza a Dembinszky utcán. Ők 1976 óta laknak a Honvédban. A férje sztrókot kapott, ápolja. Egyik fiuk most a Válkerhez, a környék egyik legjobb üzemébe ment dolgozni. A család ezzel az itteni elithez tartozik. Edit azt mondja, összeszedik magukat, és bevezetik a vizet, hogy ne kelljen a kútról hordani.