Küzdelem az életért – egy borsodi falu példája az apátia ellen

  • Kovács István
  • 2013. június 3.

Kis-Magyarország

A különböző törvénymódosítások után 72 millióval lett rövidebb a falu költségvetése – ez az összeg idén már az államnál pihen. Az Ózd közeli Járdánháza mégsem csügged, hanem beruházások odacsábításával próbál lehetőségeket teremteni a helyieknek. Nemrég például egy több mint egymilliárdos projektet csíptek meg.

„Ez a vidék 150 évig ipari bázis volt az ózdi és borsodnádasdi vasgyárral, sok-sok szénbányával, biztos jövőképpel, viszonylagos jóléttel. Ma a fiatalok összeházasodni sem mernek, annyira nem érzik biztosnak a jövőjüket. Az egykor egzisztenciát adó munkahelyeket mind bezárták. Megértük azt, hogy az öregeknek kell segíteni a fiatalokat, mert errefelé ma már csak a nyugdíj számít biztos jövedelemnek. Legalábbis egyelőre” – Csuhaj István mondja ezt, aki 35 évet töltött korábban a bányában. Feleségével együtt élnek Járdánházán, ma mindketten nyugdíjasok. A házaspár lánya az 1800 fős falutól mintegy tíz kilométerre lévő Ózdon dolgozik, férje kamionozik, miután autószerelőként a környéken nem tudott munkát vállalni.

A településre jellemző, amit egy másik forrásunk, Ibolya mesél: az utcájukban ma már szinte csak nyugdíjasok élnek. A járdánházi asszony sokáig dolgozott a kézműiparban, ám az üzem 1992-ben megszűnt, ő pedig munka nélkül maradt. Három gyermekével igénybe vette a hároméves gyest, öt évig anyasági támogatást igényelt. Amikor az is lejárt, évekig nem talált munkát, de segélyt legalább kapott. Férje is járt időnként a munkaügyi központba, ő jelenleg közmunkásként jut 70 ezer forinthoz. Ibolya most végezte el a szociális gondozói tanfolyamot: a tíz hónap alatt 37 ezer forintot kapott, de most már csak 22 ezret. Mint mondja, a férjével jól tudják, mi az a létminimum alatti életszínvonal. Mindhárom gyermekük tanul, támogatni kell őket, így csak alapvető dolgokat vásárolnak, sehová nem utaznak.

Járdánháza madártávlatból

Járdánháza madártávlatból

 

Éva az egészségügyben, férje egy vasipari cégnél dolgozik, egy gyermekük van. Családja helyzetét így stabilnak ítéli, mert két nem túl magas fizetést kell háromfelé osztani, ami errefelé igen jó arány; olyannyira az, hogy a környezetében hirtelen nem is tudott hozzájuk hasonló családot említeni, akik ne szenvednének a munkanélküliségtől.

Szegény falut még az állam is húzza
Járdánháza problémái korántsem egyediek: a térségre jellemzőek. A falu elöregszik, miután a fiatalok helyben nem találnak munkát, ezért vagy valamelyik hazai városba költöznek, vagy – és ez ma egyre gyakoribb – külföldre mennek dolgozni.

A falu polgármestere ennek ellenére úgy véli: van értelme és realitása a munkahelyteremtésnek, csak ezzel fordítható vissza az említett tendencia. A falu bevételeit először azzal próbálta meg növelni a Kovács Gábor vezette település, hogy a 2010-es decemberi képviselő-testületi ülésen megszavazták a helyi iparűzési adó eltörlését, így sorra érkeztek hozzájuk a cégek. Miután utóbbiak a járdánházi telephelyre jelentették be a gépjárműveiket, ennek adójából az első évben négymillió forint többletbevétele származott a falunak – az összeg azonban a második évben megduplázódott, miután több tucat cég tette át székhelyét az Ózd közelében lévő faluba. Hogy mi lett volna a harmadik évben, nem tudni, lévén e lehetőséget – melyet a kormány jogi kiskapuként értelmezett – egy törvénymódosítással eltörölték. (Ennek kapcsán a magyar adóparadicsomként elhíresült Komlóska esetet meg is írtuk – a szerk.)

Polgármesteri hivatal

Polgármesteri hivatal

Fotó: Kovács István

Pedig a halmozottan hátrányos helyzetű térségben minden forint jól jött – mondja a polgármester –, mert abból pótolták a pályázati önrészeket: az elmúlt három évben az adókedvezményből befolyt összeg révén a Cselén-patak medréhez záportározó épült, és kijavították a rossz állapotú önkormányzati utakat, járdákat, illetve vízfolyásokat is. A gépjárműadó elvonása mellett az szja 8 százaléka és a területi kiegyenlítési alap is az államkasszába került idén: összesen mintegy 72 millió forintja bánja a változásokat a járdánházi költségvetésnek.

Szakemberből hiány van
Az évente 453 millió forintból gazdálkodó faluba azonban nemrég komoly befektető érkezett a posztszovjet szférából: 2014. június 30. az üzembe helyezési dátuma annak a volfrám-karbid-gyárnak, amelyből jelenleg három működik a világon, és amelynek már el is kezdődtek a kivitelezési munkálatai. (Ebből az anyagból állítják elő a legkeményebb kopásálló gyűrűket a nagy fordulatú ipari hengersorok és a repülőgépipar számára.)

Az 1,2 milliárd forintból megvalósuló projektet irányító Murányi Richárd a magyarnarancs.hu-nak elmondta: teljes üzemben 50-60 jól képzett szakembernek adnak majd munkát, éves termelési kapacitásuk 24 tonna készáru lesz. A magas szinten automatizált üzem a tervek szerint megfelel majd mindenféle uniós előírásnak, a vákuumprés-kemencék elektromos árammal működnek, és nem terhelik káros anyaggal a környezetet. Három speciális berendezést telepítenek Járdánházára, amelyek zárt hűtőrendszerrel lesznek ellátva, így lényegében laboratóriumi körülmények között folyik majd a termelés.

Murányi Richárd elárulta, hogy az egykori szovjet érdekszférából érkező befektetők nem akarták neki elhinni, hogy vissza nem térítendő támogatást kaphatnak a munkahelyteremtő beruházáshoz. Márpedig az Európai Unió és a magyar állam 579 millió 226 ezer forintot biztosított az üzem építéséhez. Hozzátette: szerinte ez a tény és az önkormányzat együttműködési készsége döntött a helyszín kiválasztásakor. A beruházás és a szakemberlétszám feltöltése elkezdődött, ám utóbbi tartogatott meglepetéseket: az eddig beadott 250 pályázatból ugyanis mindössze nyolc felelt meg az elvárásoknak.

A vállalkozás elsősorban villamos- és gépész szakembereket, mérnököket, technikusokat és szakmunkásokat keres. A térségnek mintegy húsz évvel ezelőtt ezen a téren még jó mutatói voltak, ám a munkahelyfejlesztő beruházások elmaradása miatt tömegével távoztak külföldre vagy az ország más vidékére a jó szakemberek.

Jöhetnek még többen is
A polgármester ezen túl is a vállalkozói érdeklődés erősödéséről beszélt. Kovács Gábor szerint Járdánháza székhellyel több mint 60 működő cég van (ezek 75-80 százaléka az adókedvezmények miatt jelentkezett be – K. I.), további hat új vállalkozás jelezte az önkormányzatnak a telephelyigényét. Ezek között van nyomdai beruházás, napelemgyártás, és több összeszerelő üzem is. Az Euhallco Kft. néven alapított öntödei cég elsőként jutott nagyobb összegű támogatáshoz „Vákuumprés-kemencék új generációjának megalkotása” című projektjével. Emellett „több más pályázó is esélyes arra, hogy pénzt nyerjen a következő hónapokban elbírálandó munkahelyteremtő projekteken” – vélelmezte a polgármester. Ezektől a következő másfél évben további 80 új munkahelyet remél. A jelenlegi munkanélküliség szerinte a lakosság körében megközelíti a 30 százalékot, és nagy gond, hogy az érintettek többsége szakképzetlen.

A hivatalos adat és a valóság
Ózd térségében jelentősen meghaladja a 11 százalék körüli országos átlagot a munkanélküliség. A kohászvárosban a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat által 2013. április 20-i dátummal közölt adatok szerint 17,63 százalék a hivatalos ráta. Járdánházán 18,19, a szomszédos Arlón viszont 32,59 százalék.

Hogy miként lehetséges az, hogy a polgármester által emlegetett 30 százaléknyi munkanélküliség a hivatalos adatokban ennek csaknem a fele, azt riportalanyaink a következőképp világították meg: a 18,19 százalék a regisztrált álláskeresők aránya, sokan viszont nem járnak be a munkaügyi központba, mert megunták, hogy éveken át nem kínáltak nekik álláslehetőséget. Másik csoportjuk viszont nem vállalta el például a közmunkát, mert az utcaseprést vagy az ároktakarítást egy érettségizett technikus vagy egy diplomás megalázónak tartja, az érte kapott „fizetést” szintén: ők ezért kerültek ki a nyilvántartásból. A feketén dolgozók ugyancsak nem várnak segítséget a központtól: azaz nagy a latensek tábora, ezért nagy a különbség a hivatalosan közzétett, illetve a polgármester által becsült szám közt.

Neked ajánljuk