„Ez a vidék 150 évig ipari bázis volt az ózdi és borsodnádasdi vasgyárral, sok-sok szénbányával, biztos jövőképpel, viszonylagos jóléttel. Ma a fiatalok összeházasodni sem mernek, annyira nem érzik biztosnak a jövőjüket. Az egykor egzisztenciát adó munkahelyeket mind bezárták. Megértük azt, hogy az öregeknek kell segíteni a fiatalokat, mert errefelé ma már csak a nyugdíj számít biztos jövedelemnek. Legalábbis egyelőre” – Csuhaj István mondja ezt, aki 35 évet töltött korábban a bányában. Feleségével együtt élnek Járdánházán, ma mindketten nyugdíjasok. A házaspár lánya az 1800 fős falutól mintegy tíz kilométerre lévő Ózdon dolgozik, férje kamionozik, miután autószerelőként a környéken nem tudott munkát vállalni.
A településre jellemző, amit egy másik forrásunk, Ibolya mesél: az utcájukban ma már szinte csak nyugdíjasok élnek. A járdánházi asszony sokáig dolgozott a kézműiparban, ám az üzem 1992-ben megszűnt, ő pedig munka nélkül maradt. Három gyermekével igénybe vette a hároméves gyest, öt évig anyasági támogatást igényelt. Amikor az is lejárt, évekig nem talált munkát, de segélyt legalább kapott. Férje is járt időnként a munkaügyi központba, ő jelenleg közmunkásként jut 70 ezer forinthoz. Ibolya most végezte el a szociális gondozói tanfolyamot: a tíz hónap alatt 37 ezer forintot kapott, de most már csak 22 ezret. Mint mondja, a férjével jól tudják, mi az a létminimum alatti életszínvonal. Mindhárom gyermekük tanul, támogatni kell őket, így csak alapvető dolgokat vásárolnak, sehová nem utaznak.
| ||
Éva az egészségügyben, férje egy vasipari cégnél dolgozik, egy gyermekük van. Családja helyzetét így stabilnak ítéli, mert két nem túl magas fizetést kell háromfelé osztani, ami errefelé igen jó arány; olyannyira az, hogy a környezetében hirtelen nem is tudott hozzájuk hasonló családot említeni, akik ne szenvednének a munkanélküliségtől.
Szegény falut még az állam is húzza
Járdánháza problémái korántsem egyediek: a térségre jellemzőek. A falu elöregszik, miután a fiatalok helyben nem találnak munkát, ezért vagy valamelyik hazai városba költöznek, vagy – és ez ma egyre gyakoribb – külföldre mennek dolgozni.
A falu polgármestere ennek ellenére úgy véli: van értelme és realitása a munkahelyteremtésnek, csak ezzel fordítható vissza az említett tendencia. A falu bevételeit először azzal próbálta meg növelni a Kovács Gábor vezette település, hogy a 2010-es decemberi képviselő-testületi ülésen megszavazták a helyi iparűzési adó eltörlését, így sorra érkeztek hozzájuk a cégek. Miután utóbbiak a járdánházi telephelyre jelentették be a gépjárműveiket, ennek adójából az első évben négymillió forint többletbevétele származott a falunak – az összeg azonban a második évben megduplázódott, miután több tucat cég tette át székhelyét az Ózd közelében lévő faluba. Hogy mi lett volna a harmadik évben, nem tudni, lévén e lehetőséget – melyet a kormány jogi kiskapuként értelmezett – egy törvénymódosítással eltörölték. (Ennek kapcsán a magyar adóparadicsomként elhíresült Komlóska esetet meg is írtuk – a szerk.)
| ||
Pedig a halmozottan hátrányos helyzetű térségben minden forint jól jött – mondja a polgármester –, mert abból pótolták a pályázati önrészeket: az elmúlt három évben az adókedvezményből befolyt összeg révén a Cselén-patak medréhez záportározó épült, és kijavították a rossz állapotú önkormányzati utakat, járdákat, illetve vízfolyásokat is. A gépjárműadó elvonása mellett az szja 8 százaléka és a területi kiegyenlítési alap is az államkasszába került idén: összesen mintegy 72 millió forintja bánja a változásokat a járdánházi költségvetésnek.
Szakemberből hiány van
Az évente 453 millió forintból gazdálkodó faluba azonban nemrég komoly befektető érkezett a posztszovjet szférából: 2014. június 30. az üzembe helyezési dátuma annak a volfrám-karbid-gyárnak, amelyből jelenleg három működik a világon, és amelynek már el is kezdődtek a kivitelezési munkálatai. (Ebből az anyagból állítják elő a legkeményebb kopásálló gyűrűket a nagy fordulatú ipari hengersorok és a repülőgépipar számára.)
Az 1,2 milliárd forintból megvalósuló projektet irányító Murányi Richárd a magyarnarancs.hu-nak elmondta: teljes üzemben 50-60 jól képzett szakembernek adnak majd munkát, éves termelési kapacitásuk 24 tonna készáru lesz. A magas szinten automatizált üzem a tervek szerint megfelel majd mindenféle uniós előírásnak, a vákuumprés-kemencék elektromos árammal működnek, és nem terhelik káros anyaggal a környezetet. Három speciális berendezést telepítenek Járdánházára, amelyek zárt hűtőrendszerrel lesznek ellátva, így lényegében laboratóriumi körülmények között folyik majd a termelés.
Murányi Richárd elárulta, hogy az egykori szovjet érdekszférából érkező befektetők nem akarták neki elhinni, hogy vissza nem térítendő támogatást kaphatnak a munkahelyteremtő beruházáshoz. Márpedig az Európai Unió és a magyar állam 579 millió 226 ezer forintot biztosított az üzem építéséhez. Hozzátette: szerinte ez a tény és az önkormányzat együttműködési készsége döntött a helyszín kiválasztásakor. A beruházás és a szakemberlétszám feltöltése elkezdődött, ám utóbbi tartogatott meglepetéseket: az eddig beadott 250 pályázatból ugyanis mindössze nyolc felelt meg az elvárásoknak.
A vállalkozás elsősorban villamos- és gépész szakembereket, mérnököket, technikusokat és szakmunkásokat keres. A térségnek mintegy húsz évvel ezelőtt ezen a téren még jó mutatói voltak, ám a munkahelyfejlesztő beruházások elmaradása miatt tömegével távoztak külföldre vagy az ország más vidékére a jó szakemberek.
Jöhetnek még többen is
A polgármester ezen túl is a vállalkozói érdeklődés erősödéséről beszélt. Kovács Gábor szerint Járdánháza székhellyel több mint 60 működő cég van (ezek 75-80 százaléka az adókedvezmények miatt jelentkezett be – K. I.), további hat új vállalkozás jelezte az önkormányzatnak a telephelyigényét. Ezek között van nyomdai beruházás, napelemgyártás, és több összeszerelő üzem is. Az Euhallco Kft. néven alapított öntödei cég elsőként jutott nagyobb összegű támogatáshoz „Vákuumprés-kemencék új generációjának megalkotása” című projektjével. Emellett „több más pályázó is esélyes arra, hogy pénzt nyerjen a következő hónapokban elbírálandó munkahelyteremtő projekteken” – vélelmezte a polgármester. Ezektől a következő másfél évben további 80 új munkahelyet remél. A jelenlegi munkanélküliség szerinte a lakosság körében megközelíti a 30 százalékot, és nagy gond, hogy az érintettek többsége szakképzetlen.
A hivatalos adat és a valóság
Ózd térségében jelentősen meghaladja a 11 százalék körüli országos átlagot a munkanélküliség. A kohászvárosban a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat által 2013. április 20-i dátummal közölt adatok szerint 17,63 százalék a hivatalos ráta. Járdánházán 18,19, a szomszédos Arlón viszont 32,59 százalék.
Hogy miként lehetséges az, hogy a polgármester által emlegetett 30 százaléknyi munkanélküliség a hivatalos adatokban ennek csaknem a fele, azt riportalanyaink a következőképp világították meg: a 18,19 százalék a regisztrált álláskeresők aránya, sokan viszont nem járnak be a munkaügyi központba, mert megunták, hogy éveken át nem kínáltak nekik álláslehetőséget. Másik csoportjuk viszont nem vállalta el például a közmunkát, mert az utcaseprést vagy az ároktakarítást egy érettségizett technikus vagy egy diplomás megalázónak tartja, az érte kapott „fizetést” szintén: ők ezért kerültek ki a nyilvántartásból. A feketén dolgozók ugyancsak nem várnak segítséget a központtól: azaz nagy a latensek tábora, ezért nagy a különbség a hivatalosan közzétett, illetve a polgármester által becsült szám közt.
