Százezrek a melltartóban – Korrupció a záhonyi határátkelőn

  • narancs.hu
  • 2015. december 17.

Kis-Magyarország

Lassan nem marad személyzet a záhonyi határátkelőn, ha az utóbbi hónapokban látott ütemben tartóztatják le korrupciógyanúval az ott dolgozó rendészeket és pénzügyőröket. Ízelítő a karácsonyi Magyar Narancsból.

Évek óta fényűzően éltek a Záhonyról korrupció gyanúja miatt előállított határrendészek és pénzügyőrök. A környéken mindenki tudta, hogy miből van a pénzük, a hatóságok a közelmúltig mégsem léptek. Igaz, hiába a nagy rendőrségi akciók, Záhonyban továbbra is fél perc alatt vásárolhatunk Ukrajnából hozott csempészcigarettát.

Július végétől több hullámban állították elő a rendőrség és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) ott dolgozó alkalmazottait, akik minden bizonnyal kenőpénzeket fogadtak el, hogy szemet hunyjanak a szabálytalanságok felett. Nem könnyű követni, hogy pontosan hány embert és miért vittek el, hiszen rendszeresen jelennek meg hírek arról, hogy újabb és újabb gyanúsítottakat kapcsoltak le. Legutoljára december másodikán közölte a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa, hogy hat határrendész került előzetes letartóztatásba „hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt”.

Vámolás kilépéskor

Vámolás kilépéskor

Fotó: Balázs Attila / MTI

 

A Központi Nyomozó Főügyészségtől úgy értesültünk, hogy eddig összesen 53 határrendészt hallgattak ki, s közülük december első hetében 26-an még előzetesben voltak. A felelősségre vonást a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Záhonyi Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság állományába tartozó pénzügyőrök sem úszták meg. 26-an buktak le azért, mert kenőpénz ellenében „nem vették észre” a csempész­árut – elsősorban cigarettát. A Záhony Határrendészeti Kirendeltség úgy egynegyedét vitték el a nyomozók; az előállítások után gyakorlatilag alig maradt rendőr a közúti határátkelőhelyen, lévén az útlevélkezelői szolgálatot teljesítők majd’ felét érintette az intézkedés.

A történtek hátterét, és az ukrán-magyar határon zajló csempészet jelenlegi állását dolgozta föl riportjában Magyar Krisztián. Munkatársunk járt a határ túloldalán is, ahol ugyancsak elképesztő viszonyokkal szembesült. Cikkünket a Magyar Narancs csütörtökön megjelent karácsonyi számában olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.