„Régebben nagyon sok időt töltöttem a Tiszán, de az utóbbi két-három hónapban letettem róla. Nagyon kevés a hal, nem lehet már fogni. Idén augusztusban négy nap alatt két kis süllőt fogtunk, tavaly harminchatot. A ciánszennyezés után, amikor 80 százalékuk kipusztult, több hal volt, mint most. Nem is telepítik újra. A gyerekeim a vízben lubickoltak a nyáron, be is sárgultak. Ez a víz halott” – meséli élményeit a magyarnarancs.hu-nak egy felső-tiszai horgász, aki Záhonyhoz közel, az ukrán határ mellett lakik.
| ||
Ahogy azt szeptemberben megírtuk, Baranyi Krisztina, az Együtt önkormányzati képviselője Záhonytól indulva bejárta a tiszai horgászokkal a folyó egy szakaszát, és hajmeresztő dolgokat tapasztalt, amelyeket aztán a nyilvánosság elé is tárt. „Azt láttuk, hogy a vizet parttól partig fedi egy hártyaszerű fényes réteg, ami lezárja a felszínt, és csak akkor megy szét, ha megbököm az ujjammal. Később kiderült, hogy ez zsír. Nem akartam elhinni, hiszen előfordul, ahol 100 méter széles a folyó, és ott is teljes szélességében ez van. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy ekkora mennyiségű szennyvízről legyen szó. Ráadásul ebben a rétegben hol 2-3 méter széles, hol egészen félfolyónyi részek voltak, ahol örvénylett és habzott a barna fekália” – mesélte a politikus akkor. Azóta többször járt a folyón, legutóbb november elején, szintén a Tisza felső szakaszán, és ismét vett mintát a vízből.
Most újra felkerestük, hogy megkérdezzük, történt-e javulás nyár óta, léptek-e az ügyben az arra hivatott szervek.
„A nyárihoz képest most kicsit jobbak az eredmények, de ehhez tudni kell, hogy azóta volt egy kisebb áradás, így a víztömeg megnövekedett” – így Baranyi. Nyár végi mérései szerint kommunális szennyezés volt és van a vízben, vegyi szennyezést nem találtak, de zsírt és fekáliát igen, ráadásul a határértéket brutálisan átlépve. Ezek továbbra is magasak, a zsír és a fekália pedig nem tűnt el. „Én november eleje óta nem voltam a Tiszán, de az ottani horgászokkal napi kapcsolatban vagyok, képeket, videókat és üzeneteket küldenek arról, milyen a helyzet. Összességében nem jön olyan gyakorisággal a szenny, mint a nyáron, de még mindig rendszeresen, és a folyó teljes magyarországi szakaszán” – mondja a képviselő.
| ||
Mi is több, a Tisza alsó, középső és felső szakaszán élő horgásszal beszéltünk, tapasztalataik nagyon hasonlóak.
„Áprilistól szeptemberig mindennap 8-10 órát kint vagyok a Tiszán, fogok halat, de évről évre egyre kevesebbet. Nagyjából négy éve nyáron láttam először, hogy úszik valami barna a vízen, akkor azt mondták, alga, ne törődjünk vele. De nem az volt, az algának nincs szarszaga” – meséli egy horgász a középső Tisza szakaszáról. Neki alapélménye, hogy évek óta folyamatosan jön a szenny és a szemét a folyón, nyáron a meleg és az alacsony vízállás miatt még szembetűnőbb, de most is érzékelhető. „A víz büdös, ráadásul kiütéses lett tőle a kezem.” A folyó alsó szakaszán ugyanez a helyzet, egy Mindszent közelében élő horgász azt mesélte, hogy rendszeresen sárgás-zöldes hab úszik a vízen parttól partig, és még mindig nincs olyan nap, hogy ne látnák. „Ahol a legmélyebb és a leggyorsabb a folyó sodrása, ott megy a legtöbb szemét is. Amikor ott haladtunk, alig találtunk életet az ott úszó fákon, ágakon: a rákok és a kagylók teljesen eltűntek róluk. Idén pedig megnőtt a nem várt uszadékok száma is, a víz szaga pedig olyan, mint a trágyalé.”
Úgyszintén érzékenyen érinti az is a horgászokat, hogy bizonyos halfajok eltűntek. De az is aggodalomra ad okot, hogy olyan halak, mint a süllő – amely a mély vízben érzi jól magát –, kijön a partra vagy a törpeharcsa a víz felszínére, ez pedig a horgászok szerint nagy bajról tanúskodik. A középső szakaszon radarral is keresték a halakat a vermelőhelyeken, ami normális esetben a fenéken kellene, hogy legyen, ott azonban már olyan nagy a szennyezés, hogy a halak feljebb, a felszínhez közelebb költöztek. „A halak elvándoroltak a szennyezés elől a Tisza mellékfolyóiba. A Bodrognál például most sok halat lehet fogni” – meséli egy horgász, és hozzáteszi, ő már ki sem váltja a horgászengedélyét jövőre, ha a helyzet így marad. „Minek? Már meg sem merem enni a tiszai halat. Abból a szennyfolyóból?!”
| ||
Emellett legalább még egy óriási problémával kell számolni. Azzal nevezetesen, hogy több település a Tisza tisztított vizét (vagy rétegvízzel keverve, vagy anélkül) kapja ivóvízként. Debrecenbe például a balmazújvárosi ivóvíztisztító telepről érkezik az ivóvíz 30 százaléka, és Baranyi tőlük ki is kérte a vízminőségre vonatkozó adatokat, de még nem érkeztek meg. Arról viszont vannak információi, hogy a víz egyre többször van „kifordítva”, ami azt jelenti, hogy ha nem megfelelő a tisztított ivóvíz minősége, akkor felhasználás nélkül visszaengedik – vagy teljesen, vagy részben. A képviselőnő úgy tudja, a vezeték is több évtizedes, amin keresztül az ivóvíz érkezik Balmazújvárosból Debrecenbe, így ez is közrejátszhat abban, hogy egyre többször kerül vissza az ivóvízként felhasználhatatlan víz a csatornába. Tavasszal ezért ezekre a helyekre is vissza akar térni, hogy mintát vegyen. A szennyvíztisztító-telepekre viszont csak vezérigazgatói engedéllyel lehet bemenni, így oda egyelőre nem jutott be. „Az ellenőrzés és egyben a felelősség kérdése is érdekes, azt ugyanis sikerült kiderítenem, hogy a vízügynek nem feladata a vízminőség ellenőrzése, ők csak a vízállást és a szennyvíznövekedést vizsgálják. A katasztrófavédelem évente egyszer ellenőriz, egyébként a szennyvíztisztító telepek önbevallás alapján, havonta jelentik az adataikat, amik ha eltérnek a megfelelő értéktől, a katasztrófavédelem megbünteti őket” – mondja Baranyi és hozzáteszi, kikérte a TRV-től (azaz a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt.-től) a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei telepeknél történt méréseik adatait, amiből az látszik, hogy vannak jelentős eltérések, de olyan súlyosat sosem mértek, mint amilyet ő a nyáron. „Kétszerestől tízszeresig terjed az eltérések mértéke.”
A telepeken dolgozó forrásai szerint sok változás nincsen, minden ugyanúgy folyik tovább. Egyedül Vásárosnaménynél hozták rendbe a szennyvíztisztító berendezéseket, ott jobbak is a mért eredmények. Jövőre pedig elindulhat a másik berendezés felújítása is, a gergelyiugornyai telep kibővítésével együtt. Hogy a többivel mi lesz? Egyelőre nem tudni. Azt viszont igen, hogy a balmazújvárosi ivóvíztisztító telepen működő szűrőt például az ideális esetben heti egy tisztítás helyett manapság már napi kétszer kell – ennek pedig az anyagi vonzata is jelentős.
