Magyar Narancs: Azt mondta, hogy a 2022-es parlamenti választás ellenzéki győzelme után elengedhetetlen a kormánypárt elszámoltatása. Ehhez hozzátette, ez érintheti akár fideszes országgyűlési képviselők, egyben választókerületi elnökök több mint felét, akik büntetőjogi értelemben vonhatók felelősségre. S ezért akár szabadságvesztésre vagy súlyos pénzbüntetésre számíthatnak.
Márki-Zay Péter: Minden gazembert, aki nem tud elszámolni a hivatali ideje alatt történt megmagyarázhatatlan gazdagodásával, letöltendő börtönbüntetésre kell ítélni. Ehhez semmifajta törvénymódosítás nem szükséges, csak alkalmazni kell a jelenleg is hatályos jogszabályokat. Legyen a lopásnak következménye!
MN: Már hallom is a Fidesz politikusainak és médiájának reakcióját. Vélhetően azt fogják mondani: Márki-Zay a választások előtt másfél évvel nyíltan fenyegeti a munkájukat végző és térségük fejlődéséért dolgozó kormánypárti képviselőket.
M-Z. P.: Engem eláshatnak, de az elszámoltatás nem rajtam múlik. Ez egy egész ország igénye. Magyarországon ma az, hogy „Ülni fogtok!”, az egyik legnépszerűbb hívószó a politikában. Az embereknek elege van abból, hogy a rendszerváltás óta eltelt harminc évben soha nem volt elszámoltatás. Kormányok jönnek és mennek, de soha nem kellett számot adni arról, hogy kinek miből lettek százmilliói vagy milliárdjai, miközben hivatalban volt és károkat okozott az országnak, a városának. Közben nem tudja megmagyarázni a vagyonát. Erkölcsi igényről van szó, ami egy tisztességes országban természetes volna. Ez kell ahhoz, hogy ne legyünk továbbra is következmények nélküli ország. Mindaddig lopni fognak a politikusok, amíg nem látják, hogy aki lop, az börtönbe megy.
| ||
MN: A politikai és társadalmi igény jól látható, de hogyan kezelhető ez igazságszolgáltatás eszközeivel?
M-Z. P.: Ha független igazságszolgáltatás van Magyarországon és ehhez segítséget ad külső támaszként az Európai Ügyészség, valamint egy létrehozandó európai FBI is, akkor ennek minden törvényi feltétele adott lesz.
MN: A csorvási fórumon megerősítette, hogy bár egyéni politikai ambíciói nincsenek, de a miniszterelnök-jelölti előválasztásban részt vesz. Ehhez ugyanakkor hozzátette, ha az előválasztást Dobrev Klára nyeri, akkor onnantól minden erejével őt fogja támogatni. Ugyanakkor kifejtette, ha Dobrev lesz a közös ellenzéki kormányfő-jelölt, az egyben azt is jelenti, 2022 után is Orbán Viktornak fogják hívni a miniszterelnököt. Ez hogyan jön ki?
M-Z. P.: Nagyon egyszerűen. Ez nem szeretem, vagy nem szeretem kérdése, hanem színtiszta választási matematika, amit a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok mutatnak. Bár Gyurcsány Ferenc a legerősebb ellenzéki párt elnöke, sok és nagyon lelkes követője, támogatója van, de ha ő vagy a felesége lenne az ellenzéki kormányfőjelölt, akkor garantált lenne Orbán további miniszterelnöksége és kétharmados parlamenti többsége. Gyurcsány elutasítottsága olyan nagy, hogy még a felesége jelöltsége esetén is szavazók százezrei lesznek, akik inkább a Fideszre voksolnak, vagy egyszerűen otthon maradnak. Azaz simán lehet, hogy az előválasztást megnyeri Dobrev Klára, s akkor ő lesz a közös jelölt, akit természetesen én is támogatni fogok, de attól félek, hogy akkor az említett forgatókönyv következik be.
MN: Arról is beszélt Csorváson, hogy a kialakult politikai és társadalmi helyzetben nagyon egyenesen és egyértelműen kell fogalmazni. Ezzel összefüggésben példaként azt említette, hogy a Mi Hazánk Mozgalomra valójában a „Fidesz-náci” kifejezés illik. Nem erős ez?
M-Z. P.: Nem mondom, hogy így kell nevezni őket, de tény, hogy eddig túl kevesen azonosították be őket árulókként. A pártok ugyanis óvakodnak attól, hogy bármilyen konfrontációt felvállaljanak, mert félnek a népszerűségük csökkenésétől. Én viszont mindig felvállaltam ezeket az ütközéseket, a közös ellenzék érdekében. Határozottan mondom, az ellenzék árulóit meg kell nevezni és meg kell szégyeníteni, akkor is, ha az MSZP-ben, akkor is, ha a Jobbikban vannak. Azt minden ellenzéki szavazónak látnia kell, hogy ezek az álellenzéki szereplők és pártok csak a Fidesz érdekében és támogatásával működnek. Elég megnézni a Fidesz sajtóját. Ezek a politikusok és pártok csak az ellenzéket támadják, és viszont, a kormánypárt nem támadja őket, hanem megjelenési felületeket biztosít számukra. Napról napra bebizonyítják, hogy ők a Fidesz szatelitpártjai.
MN: Beszélt arról is, azt tartja ma és a 2022-es országgyűlési választásig a legfontosabb feladatának, hogy „belezsarolja” az ellenzéket a közös együttműködésbe, mert csak ez lehet a győzelem záloga. Nem túl éles és sarkos ez a megfogalmazás?
M-Z. P.: De, az. Ezt 2018. február 25-től folyamatosan csinálom. Sőt, már azelőtt elkezdtem, hiszen az említett hódmezővásárhelyi időközi választáson történt indulásom is csak úgy sikerült, hogy az addig egymással nem együttműködő pártokat – bár Hódmezővásárhelyen nem volt rossz a viszony a bal- és a jobboldali pártok között – szó szerint bele kellett zsarolni az együttműködésbe. Többfordulós, nagyon komoly taktikai csatákat kellett vívnom, hogy a Jobbik országos vezetését is meggyőzzem, ők is támogassanak engem, mint független jelöltet, akit az MSZP és a többi baloldali párt is támogatott. Kevesen tudják, hogy bár végül ők segítettek a legtöbbet, hivatalosan nem is voltam a Jobbik jelöltje. Ugyanis akkor még féltek attól, hogy a baloldallal történő együttműködés erodálja őket. Hosszas hezitálásuk során volt egy olyan pont, amikor azt mondtam nekik, hogy most már akkor is elindulok, ha a Jobbik önálló jelöltet indít. Ekkor reálisan felmérték a helyzetet és jól döntöttek, mert addigra már a helyi Jobbik szavazók jó része is mellettem voksolt volna. Végül egy nyilatkozatban a támogatásomra buzdítottak, anélkül, hogy függetlenként megkaptam volna a párt hivatalos támogatását.
MN: Ötletként mondta el a fórumon, hogy a 106 választókerületben megrendezett ellenzéki előválasztás győztesei, azaz az ellenzék közös egyéni képviselőjelöltjei ne kerülhessek fel a közös ellenzéki listára, mert ezzel elkényelmesedne a jelölt, ami veszélyeztetné a majdani közös ellenzéki győzelmet. Megmagyarázná ezt pontosabban?
M-Z. P.: Ezzel biztosíthatnánk, hogy az egyéni körzetekben igazi, komoly tétje legyen a küzdelemnek mind az aspiráns, mind a pártja számára. Már ha van pártja, ugyanis azt szeretném, ha sok civil jelölt is lenne. Ehhez az kell, hogy tényleg érdekeltek legyenek a jelöltek és a pártok vagy civil szervezetek, hogy azt az egyéni körzetet megnyerjék.
| ||
MN: Magyarán, dupla vagy semmit kellene játszaniuk?
M-Z. P.: Pontosan. Ne legyen senkinek valamiféle "ejtőernyője" egy listás hely formájában, hogy így vagy úgy, de bejut a törvényhozásba. Mert akkor óhatatlan, hogy nem fog mindent megtenni. Nem fog esőben is kimenni az utcára, hogy száz, majd újabb száz helyre becsöngessen, nem fog hosszú órákon keresztül pultozni, nem fogja ténylegesen felszántani a körzetet. Ez ugyanis azzal is jár, hogy házhoz megy a pofonokért, amikor olyan választókkal találkozik, akik nem vele szimpatizálnak. Azt szeretném, hogy ne kényelmesedjenek el, minden jelöltnek valódi tétje legyen az egyéni körzetben való indulásnak. Most sajnos azt látom, minden párt ahhoz ragaszkodik, hogy minél több jelöltje legyen, minél több választókörzetben. Még akkor is, ha tudják több jelöltről, hogy ő nem győzhet. Inkább indítanának egy saját vesztes jelöltet, mint egy győzelemre esélyes civil vagy más párthoz tartozó jelöltet.
MN: Ezt az ötletet az ellenzéki együttműködésben résztvevő pártokkal és szervezetekkel megosztotta már?
M-Z. P.: Ez egyelőre csak egy motivációs gondolatkísérlet. Nincs szó semmilyen kőbevésett szabályról, de szerintem azok az emberek sokkal szorgalmasabban dolgoznának, akik tudnák, hogy ez az egyetlen esélyük van a parlamentbe való bekerülésre.
