Mérlegen a „közösségi főiskolák”: minimális érdeklődés és vitatott szakmai háttér

  • Gera Márton
  • 2016.12.04 06:00

Kis-Magyarország

Ősz óta három vidéki városban működik egy új felsőoktatási képzési forma Magyarországon. Ami azonban egyelőre egy botrányt és langyos fogadtatást tud felmutatni.

Ha valakinek a közösségi főiskola kapcsán a botrány ugrik be, nem teljesen véletlen. Azt ugyanis épp lapunk leplezte le, hogy a Kertész-Bakos Ferenc kamudoktorhoz kötődő John Henry Newman Oktatási Központ (diplomagyár) miként akart Sümegen, a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolával (WSUF) és a várossal együttműködve közösségi főiskolát indítani. A nyáron kirobbant sikkasztási ügy után a képzés végül nem indult el, sőt, nemrég az Oktatási Hivatal (OH) a működési engedélyt visszavonta, törölték a nyilvántartásból a John Henry Newman Oktatási Központ Kft.-t.

Ettől függetlenül akadnak működő és törvényes keretek működő közösségi főiskolák Magyarországon, ahova először most szeptemberben iratkozhattak be a hallgatók. Hogy ezek a vidéki intézmények mit csinálnak és mennyire sikeresek – cikkünk ezzel foglalkozik. Ám előtte tisztázzuk gyorsan, mit is jelent a „közösségi főiskola”!

Fejleszteni a térséget

A közösségi főiskola jogi hátterét a felsőoktatási törvény biztosítja: valójában itt közösségi felsőoktatási képzési központokról van szó (KFKK), amelyek célja – az Oktatásért Felelős Államtitkárság szerint –, hogy „a hátrányos helyzetű régiók versenyhelyzetét javítsák”.

Megváltozott koncepció

Korábban egyébként még másról volt szó: a közösségi főiskolák ötlete Klinghammer István államtitkársága alatt merült fel először, hogy a „közösségi főiskolán kétéves a képzés, és a végén felsőoktatási szakképzést adna a hallgatónak. Ide azok jelentkezhetnének, akiknek bizonytalanabb a tudásuk annál, hogy egyetemre menjenek, de szorgalmasak és szeretnének tovább tanulni. A közösségi főiskolák elvégzésével nagyon jó védőnő, falugazdász vagy óvónő lehet belőlük. Ez az intézménytípus lenne a piramis alja” – mondta akkor Klinghammer a Magyar Nemzetnek, és a védőnőkre tett megjegyzése miatt a Magyar Védőnők Egyesülete is kiakadt.

A koncepció lényege, hogy az egyetemek és főiskolák létrehozhatnak oktatási helyszíneket olyan településeken, ahol nincs felsőoktatás. A közösségi főiskolák tehát nem önálló felsőoktatási intézmények, hanem ezeket a központokat a helyi felsőoktatás megteremtésében elkötelezett intézmények (javarészt önkormányzatok) tartják fent, és általában ők biztosítanak helyszínt az oktatás számára is. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne ugyanaz az oklevél vagy diploma járna a közösségi főiskola elvégzése után, mint a „hagyományos képzések” esetében, pusztán arról van szó, hogy a képesítést igazoló okiratot nem a közösségi központ, hanem az azt működtető felsőoktatási intézmény bocsátja ki, amelyek a közösségi főiskolákon mind állami, mind költségtérítéses formában indíthatnak képzéseket. (A közösségi főiskola ötlete amúgy nem magyar találmány. Ez Egyesült Államokban elég régóta működnek az ún. community college-ok, csak az ottani koncepció más: elsősorban a már dolgozó munkavállalók továbbképzését segítik elő ezek az intézmények.)

A 40 diák szinte jó

Mivel a sümegit törölték, így jelenleg az ország három településén működik közösségi főiskola: Hatvanban, Kisvárdán és Siófokon. Jövő szeptemberben még Tata (Nyugat-magyarországi Egyetem) és Sátoraljaújhely (Miskolci Egyetem) is beszáll – legalábbis az államtitkárság által portálunknak megküldött adatokból ez derül ki.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

 

Csak a Fidesz?

Tata, Sátoraljaújhely, Hatvan, Kisvárda, Siófok – ezekben a városokban indult el, vagy indul el várhatóan jövő szeptembertől közösségi főiskola. Egyetlen közös pont van: Siófok kivételével mindegyikben fideszes a polgármester, ám ez persze nem jelenti azt, hogy más városok ne próbálkoznának. Csak éppen nem mindig jön össze a dolog.

Még 2015 elején harangozta be Dóra Ottó, Salgótarján azóta elhunyt polgármestere, hogy 2017 szeptemberétől közösségi főiskola indul a városban, az Óbudai Egyetemmel együttműködve. Nos, az államtitkárság által megküldött adatok között egyelőre nem találtuk Salgótarján kérelmét a működési engedélyre. Igaz, a nógrádi megyeszékhelyen korábban volt már a Budapesti Gazdasági (akkor még) Főiskolának egy intézete (Pénzügyi és Számviteli Főiskola), amely 1972 óta működött, de ez néhány éve, a csökkenő hallgatói létszám miatt, megszűnt, már nem indulnak képzések.

Ózd is szeretett volna közösségi főiskolát, legalábbis a város jobbikos polgármestere, Janiczak Dávid többször azt nyilatkozta, hogy szeretné, hogy „Ózdon minél több képzés legyen…” Úgy tűnt, ez meg is valósulhat: a Miskolci Egyetemmel közösen a városban felmérték az igényeket, stratégiai megállapodást kötöttek néhány céggel, és beadták az Oktatási Hivatalhoz a működési engedélyhez szükséges kérelmet, amiről elvileg már csak a miniszteri ellenjegyzés hiányzott, amire viszont hiába vártak, pedig Janiczak nyílt levelet is írt Balog Zoltánhoz és Palkovics Lászlóhoz.

Az eset azért is különös, mert ózdi önkormányzati forrásunk szerint a helyi közösségi főiskola ötlete valamennyire a kormányzattól is eredt, az Oktatási Hivatal előadásain Ózd szerepelt azokon a prezentációkon, amelyeken a közösségi főiskolák koncepciójáról beszéltek. A kérelem elutasítását az egyetem kapta meg, forrásunk nem tudja, mire hivatkoztak, ugyanakkor arról beszélt, hogy az elutasítás mellett engedélyezték kihelyezett tagozat működtetését Ózdon, ebben az esetben viszont a működtetés költségeit teljes egészében az egyetemnek kell állnia. Utóbbi kezdetben ezt nem akarta, most azonban úgy tűnik, 2017 szeptemberében mégis elindul a Miskolci Egyetem két kihelyezett tagozata, a szociális munkás és az anyagmérnöki alapszak. Az államtitkárság az ózdi közösségi főiskolával kapcsolatban azt írta: „a lehetőségeket mérlegelve, közösségi felsőoktatási képzési központ helyett telephely létesítésére tett javaslatot az államtitkárság”.

A Gábor Dénes Főiskola (GDF) Siófokra telepítette néhány akkreditált képzését, és így jött létre a Balaton-parti városban egy közösségi főiskola. Idén, szeptemberi indulással 14 szakra lehetett jelentkezni, ám ezekből csak 10 indult el, és a ponthatárok itt sem igazán verdesték az eget. A GDF rektora, dr. Zárda Sarolta arról beszélt a Narancsnak, hogy a magánintézmények ugyanúgy indíthatnak közösségi főiskolákat, mint az államiak, de nekik is minden egyes tervezett képzést külön engedélyeztetniük kell az Oktatási Hivatalnál. Siófokon többek között gazdálkodási és menedzsment, gazdaságinformatikus és mérnökinformatikus alapszakok indultak, 70 fő jelentkezett, végül csak 40-en iratkoztak be. Zárda Sarolta elégedett a hallgatói létszámmal, úgy véli, egy magánintézménynél ez abszolút jónak számít. Ugyanakkor az év elején még azt nyilatkozta a Sonline.hu-nak, hogy „minimum száz hallgatóra számítanak az ősztől”. Hogy ehhez képest jóval kevesebb diák érdeklődött, annak az is lehet az oka, hogy a siófoki közösségi főiskola engedélyét csak február 8-án kapta meg az intézmény, miközben február 15-re már minden középiskolásnak be kell adni a jelentkezését. A GDF a siófoki oktatásra óraadó tanárokat szerződtetett a környékről, nem a budapesti tanárok utaznak le.

A negyven fővel egyébként még a siófoki képzés a „legsikeresebb” – máshol nincs ennyi diák.

Fizetik a benzint

A Debreceni Egyetem (DE) két helyen is indított mezőgazdasági mérnöki képzést, ám míg az egyetem székhelyén csak 320 ponttal lehetett felvételt nyerni, addig Kisvárdán, a közösségi főiskolán ugyanerre a képzésre már 280 pont is elegendő volt.

Az egyetem azt írta a magyarnarancs.hu-nak, hogy az eltérő pontszám nem jelent minőségi romlást, „mert ugyanazt a képzési és kimeneti követelményt kell teljesíteniük a hallgatóknak”. A kisvárdai közösségi főiskolán szeptemberben 26 hallgató kezdte meg tanulmányait, de alighanem ennél az egyetem is többre számított, mivel a mezőgazdasági mérnöki képzés mellett indult volna egy turizmus–vendéglátás alapképzés is, ám ezt nem sikerült elindítani, vélhetőleg a kevés jelentkező miatt. A Debreceni Egyetemtől megtudtuk, új óraadókat nem alkalmaznak a kisvárdai közösségi főiskolán, így az állományban lévő oktatók utaznak, akik számára a kar utazási költségtérítést biztosít.

Csökkentik a Bosch mérnökhiányát

Hatvanban a Budapesti Gazdasági Egyetem és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) is működtet közösségi főiskolát szeptembertől, előbbi nemzetközi gazdálkodás felsőoktatási szakképzést, utóbbi pedig villamosmérnöki alapképzés szakot indított, és itt mindössze 11 hallgató tanul jelenleg villamosmérnöknek. A BGE hatvani képzésére a pótfelvételinél a ponthatár magasabb volt (400), mint a budapesti, ugyanilyen szakra (310).


Ugyanakkor a jelentkezők Hatvanban sem tolonganak: összesen 22 hallgató jár a Heves megyei város BGE közösségi főiskolájára, a budapesti, ugyanezen szakon tanuló levelezős hallgatók száma viszont több száz fő, ám Gulyásné szerint ez még egy „pilotprojekt”. Kérdésünkre, hogy miként oldják meg az oktatást, a tanszékvezető azt mondta, ugyanazok a kollégák oktatnak, akik Budapesten is, és próbálják „minél kevesebb költséggel, nagyon takarékosan üzemeltetni a programot”, így előfordul, hogy két oktató egy autóval, minimális költségfelhasználással megy.Gulyásné dr. Csekő Katalin, a BGE Külkereskedelmi Karának tanszékvezetője szerint az ő esetükben egy létező képzésnek a kihelyezett tagozata működik Hatvanban, és aki a Heves megyei városba jelentkezik a nemzetközi gazdálkodás szakra, „pontosan ugyanazt a képzést kapja, mint a budapesti hallgatók”. A helyi közösségi főiskola indulását maga Hatvan önkormányzata kezdeményezte, és Gulyásné szerint „az egyetem ily módon akarja segíteni a regionális versenyképességet, valamint a helyi, többnyire már munkavállaló hallgatókat, akik nehezen menedzselhető távolságokban laknak”. Arra a kérdésünkre, hogy mit szól a koncepcióval szembeni aggályokhoz (erről mindjárt részletesebben is írunk), a képzésért felelős intézet vezetője azt mondta, ezeket a kritikákat tőlünk hallotta először, és szerinte az aggályok ebben az együttműködésben nem léteznek, ő „mindenképpen pozitívan értékeli” a hatvani KFKK-s képzést.

Hol tanítanak? Konkrétan hol?

Hatvanban az egykori fiúkollégium épületében folyik az oktatás, és információink szerint egyik teremben a BGE, a másik teremben a BME előadásai, szemináriumai futnak, Kisvárdán pedig a belvárosban található önkormányzati épületekben kap helyet az oktatás. Siófokon az önkormányzat kifejezetten erre a célra vásárolt meg 180 millióért – jelentős támogatással – egy épületet, amely hosszú ideig üdülőként funkcionált, aztán a 2000-es évek elején a Kodolányi János Főiskola tulajdonában volt, de a főiskola helyi intézete 2012-ben megszűnt.

 

Hatvanban a száz százalékban önkormányzati cég (Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum Beruházó Nonprofit Közhasznú Kft.) működteti együtt a Budapesti Gazdasági Egyetemmel a közösségi főiskolát. Molnár József, a város önkormányzati főtanácsadója azt mondta portálunknak, az övék egy nagyon speciális helyzet, mivel a Bosch fontos partner, és a több mint 5000 fős cég óriási mérnökhiánnyal küzd, így gyakorlatilag az a saját dolgozóit itt képzi, és az új alkalmazottak is itt szereznek képesítést. „A villamosmérnöki karon a Bosch mérnökhiányát csökkentjük: nem mindegy, hogy egy dolgozónak el kell-e utaznia a városból, vagy az egyetem idehozza az elméleti képzést, a gyárban pedig a gyakorlatot kell elvégzi” – magyarázta Molnár, aki szerint a jelentkezők többsége a gépjármű-elektronikával foglalkozó helyi Bosch üzemhez kötődik, „ott dolgozik, vagy ott szeretne dolgozni”. Azaz a hatvani közösségi főiskola szó szerint kiszolgál egy vállalatot.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

 

Szakmai kritikák

Felsőoktatási körökben egyébként továbbra is kritika tárgya a közösségi főiskola. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) nem közölt hivatalos álláspontot a kérdésben, azt mondták, a dolog egyelőre annyira kiforratlan, hogy nem szívesen nyilatkoznak testületileg, de egy elnökségi tag azt nyilatkozta a magyarnarancs.hu-nak, „látszólag nagyon szép, hogy az elmaradott térségekbe visszük a felsőoktatást, de nem biztos, hogy ez a legjobb eszköz, és az emberben ott él a félelem, hogy ez egy átvágás; pótcselekvés ahelyett, hogy minden régióban egy nagyobb egyetem létesülne, amely kiszolgálná a helyi igényeket”. Szerinte nagyon nagy a homály, gyakorlatilag senki nem tud semmit, ő azt is tőlünk tudta meg, hogy a közösségi főiskolák idén szeptemberben valóban elindultak. Az elnökségi tag úgy vélte, kérdés, hogy mekkora pluszterhet ró ez az oktatókra: „ha erős szakszervezet van az egyetemen, akkor kikövetelheti, hogy a közösségi főiskolán való oktatásért a tanárok kapjanak plusz juttatást”.

Az Oktatásért Felelős Államtitkárság szerint viszont minden a legnagyobb rendben, a közösségi főiskolák nélkülözhetetlenek. „A kis- és középvállalkozók igényfelmérései, a felsőoktatási intézmények új KFKK létrehozási indítványai, illetve a már működő KFKK-ban történő új szakindítási kérelmek alapján kijelenthető, hogy a KFKK-k nélkülözhetetlenek a felsorolt célok érdekében” – írták megkeresésünkre.

A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) már nem így látja a helyzetet. Korábban élesen bírálták a koncepciót, azt írták, „nem értünk egyet azzal, hogy a felsőoktatási intézmények székhelyükön és telephelyeiken kívül, »közösségi felsőoktatási képzési központban« is képzéseket folytathassanak. Egy ilyen változtatás a felsőoktatás minőségét tekintve még a (korábban megszüntetett) székhelyen kívüli képzéseknél is rosszabb megoldást jelentene, s országszerte »sufniegyetemek« kialakulásához vezetne”, mindez a felsőoktatás átláthatóságának romlását, a hallgatói-felhasználói tájékozódás és tisztánlátás megnehezítését jelentené”.

A MAB egyik vezető tisztségviselője most azt mondta a magyarnarancs.hu-nak, valószínűleg a képzések működési engedélyének felülvizsgálati eljárásakor fogja az Oktatási Hivatal kikérni a szakvéleményüket a KFKK-s képzéseket illetően, de ő továbbra is úgy látja, az alapkoncepcióval van gond, mivel az nem szolgálja a minőségi felsőoktatás ügyét, bár „az egyetemeknek nyilván megéri a hallgatólétszám növelése miatt”. Felvetette, hogy tart attól is, az egyetemek helyben keresnek olyan tanerőt, akinek nincs meg a megfelelő végzettsége ahhoz, hogy felsőoktatásban taníthasson, ez azonban FDSZ-s forrásunk szerint „durva, nagyon furcsa dolog lenne, mert akkor az összes érvét elvesztené a témában az oktatási kormányzat”.

Alábbi összesítésünk szerint pedig így áll a helyzet: amíg a teljes magyar felsőoktatásban körülbelül 295 316 fő tanul, addig a közösségi főiskolákon 99. Ez pont egy híján száz.

A teljes magyar felsőoktatásban tanulók száma (2015/2016-os adatok alapján)

295 316 hallgató

Hatvan (Budapesti Gazdasági Egyetem)

22 hallgató

Hatvan (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem)

11 hallgató

Kisvárda (Debreceni Egyetem)

26 hallgató

Sümeg (Wekerle Sándor Üzleti Főiskola)

Működési engedély visszavonva

Tata (Nyugat-magyarországi Egyetem)

2017. szept.

Sátoraljaújhely (Miskolci Egyetem)

2017. szept.

Siófok (Gábor Dénes Főiskola)

40 hallgató

 

Forrás: Oktatásért Felelős Államtitkárság/felsőoktatási intézmények/KSH

 

 

Neked ajánljuk

Vértelenül

A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.