Ahogy arról lapunk már korábban beszámolt, országos mintaprojektnek indult az a dél-békési Pilot-program, amely az önfenntartó termelési tevékenységeket segítette volna. De óriási veszteség, kormányzati visszakozás, majd egy orosházi ellenzéki képviselő feljelentése nyomán büntetőügy lett belőle. Versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban vétsége, valamint más bűncselekmények miatt folyamatban lévő büntetőügyben a bíróság tavaly decemberben 11 vádlott ellen hozott büntetővégzést. Ennek nyomán felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélték a vádlottakat. Az enyhének tűnő ítélet ellenére ketten tárgyalás megtartását kérték, mert nem ismerik el, hogy bűncselekményt követtek volna el. K. Árpád vállalkozó és K. Tamás volt közbeszerzési szakértő ül a vádlottak padján. (K. Tamás ugyancsak vádlottja a Simonka-pernek.)
A Gyulai Járásbíróságon március végén felolvasott vádirat szerint a Pilot-programmal és az orosházi önkormányzat által beszerzett ún. Dotto-vonattal kapcsolatban a hirdetmény nélkül meghirdetett közbeszerzési pályázat mindegyike szabálytalan volt, mert a benne résztvevők előre mindenben megegyeztek, így abban is, ki lesz azok győztese. Sőt, a győztes cég ügyvezetője, B. Zsolt, a jelenleg felszámolás alatt lévő Szerviz-Bodzás Kft. képviselője az orosházi önkormányzat vezetőinek és a közbeszerzést végző Projektfelügyelet Kft. asszisztálásával – minden idevágó jogszabályt megszegve – maga kereste fel a meghívott cégeket, kért árajánlatot tőlük és továbbította feléjük a pályázat műszaki paramétereit, aztán az általa képviselt cég nyert. A korábbi, de általuk el nem fogadott büntetővégzés értelmében K. Tamást és K. Árpádot 350 ezer és 400 ezer forintos pénzbüntetésre ítélték, ám ők felmentésüket kérik. Az idevágó jogszabályok szerint, ha újfent bűnösnek találják őket, akkor sem kaphatnak ennél súlyosabb büntetést.
„Mi lehet a baj, miért lett vádlott, egyáltalán, mit keres itt? Mert erre a kérdésre és a vádiratban foglaltakra egyáltalán nem felelt a vallomásában” – fakadt ki a tárgyalást vezető bíró K. Tamás elsőrendű vádlott vallomása után. Azt adta elő, hogy B. Ferenc, a Projektfelügyelet Kft. tulajdonosa hívta a pályázati és közbeszerzési tanácsadással foglakozó céghez, azzal, hogy létrehoz egy „szupergrupot”, amelynek a motorja majd a mostani vádlott lesz. A középiskolai és OKJ-s végzettséggel rendelkező K. Tamás nemsokára operatív igazgatója lett a cégnek, ám arra nem volt ideje, sem energiája, hogy beosztottjai munkáját napi szinten figyelje. Utóbb azt mondta, munkatársaival nem utasításos, hanem kooperatív működött együtt. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a vádban szereplő versenykorlátozó tevékenységet nem segített elő.
A Szegedi Járási Ügyészség képviselőjének kérdésére határozott nemmel válaszolt arra: volt-e tudomása előre eldöntött pályázatokról és volt-e olyan pályázat, amit utólag papíroztak le. Amikor ennek ellenkezőjét bizonyító leveleket és okirati bizonyítékokat tárt elé az ügyész, akkor ezt elszigetelt jelenségnek, de egyszersmind „durva hibának” nevezte. „Ez csak hiba volt?” – kérdezte a vádat képviselő ügyész. Az elsőrendű vádlott azt is elmondta, hogy a üzemanyag-, gépjármű- vagy alkatrészbeszerzésre kiírt pályázatok meghívottjainak névsorát megkapták, de már nem emlékszik, kitől. Hozzátette azt is, hogy nem ellenőrizték, hogy képesek-e a megfelelni a kiírt feltételeknek.
K. Árpád sem értette, mit keres a vádlottak padján. Elmondta, hogy U. András kereste meg a pályázatokkal kapcsolatban, s kérte meg, adjon be azokra ajánlatot. Ám arra sem emlékszik, hogy ezt U. András kinek a nevében tette. (U. András Simonka György, a volt dél-békési fideszes képviselő bizalmi embere, aki ugyancsak érintettje a volt politikus perének.) Arra sem emlékezett a másodrendű vádlott, hogy 25 ezer liter üzemanyag-beszerzésre nyert pályázatot, holott ez nem mindennapi tétel volt.
Az viszont kiderült, hogy K. Árpád maga mellett ajánlott egy olyan hajdúszoboszlói céget, amelynek nem is tartozott a profiljába az üzemanyag-forgalmazás. Ez azonban a céget és annak vezetőjét, a perben most kihallgatott T. Józsefet nem érdekelte, és árajánlatot adott be. Vicces része volt a tárgyalásnak, amikor a tanú a bíró kérdéseire annyira nem emlékezett semmire, hogy az ügyész erre tekintettel már nem is tett fel neki kérdéseket. Furcsa jelenet tanúi lehettünk Cs.-né M. Emília kihallgatásának kezdetén is. Egy dél-békési kistelepülés tüzépes cégének képviselője először nem a bíróság, hanem a vádlottak és a tárgyaláson megjelent érdeklődők felé fordult – háttal a bírói pulpitusnak –, és így próbálta meg elkezdeni vallomását. Majd a bíró figyelmeztetésére elnézést kért, és arra hivatkozott, hogy „ő még nem járt ilyen helyen”. Cs.-né szinte semmire nem emlékezett, emellett nem tudta, hogy cége nem felelt meg a kiírás feltételeinek, ugyanis vállalkozásának forgalma 2015-ben még meglehetősen alacsony volt. Majd egy hosszú hallgatással „válaszolt” arra a felvetésre, ha felkérték, miért nem adott be árajánlatot, mert így elveszítette az elvi esélyét arra is, hogy nyerjen.
„Miért így csinálta?” – kérdezte Sz. Szilvia közbeszerzési tanácsadótól, a Projektfelügyelet Kft. egykori munkatársától Varga László bíró. Az iránt érdeklődött, hogy miért küldte el az egyik pályázó cég képviselőjének a többi cég hiánypótlásra való felszólítását és árajánlatát. „Nyilván nem magamtól csináltam, de nem tudom, kinek az utasítására és kinek az érdekében tettem” – szólt a nem túl életszerű magyarázat. Majd a nyomozati iratokból felolvasva szembesítették azzal is, hogyan játszott össze B. Zsolttal és utólagosan miképpen papírozták le a már hónapokkal azelőtt lezajlott közbeszerzési pályázatokat. Most, a Gyulai Járásbíróság előtt tett tanúvallomásában Sz. Szilvia elismerte, hogy: „Ez egyáltalán nem felelt meg a közbeszerzési eljárás előírásainak.” Ezt egykori munkahelyi felettese, a per elsőrendű vádlottja, K. Tamás azzal próbálta magyarázni, hogy a „munkatársai nagyon leterheltek voltak.”
A dél-békési Pilot-promgrampere júniusban folytatódik.
(Címlapképünkön: a Gyulai Járásbíróság)
