„Nem akarok bocsánatot kérni Vona Gábortól” – Így mentették fel a Jobbik-ellenes civilt

Kis-Magyarország

2014-ben Jobbik-ellenes feliratok és szórólapok lepték el Gyöngyöst. A párt több fronton indított támadást az ellenük ténykedő aktivistával szemben, akit Vonával is igyekeztek kibékíteni.

Nagy Róbert néhány barátjával 2014 áprilisában, az országgyűlési választások előtt kampányba kezdett a Jobbik ellen. A férfi és barátai a No Vona, no cry felirat mellett egy horogkeresztet a kukába dobó ember alakját is felfújták a járdákra (lásd alább), ezzel is arra buzdítva a lakosságot, hogy április 6-án a Jobbik ellen szavazzanak. A parkolókban osztogatott ötezer szórólappal is ez volt a céljuk, melyen többek között olyan állítások szerepeltek, mint a „ha szégyennek tartod, hogy a magyar nácik vezetője gyöngyösi” vagy „ha szégyennek tartod, hogy Európa legnagyobb náci pártja a Jobbik”.

false

Nagy Róbert korábban lapunknak elmondta, hogy a Jobbikot és annak térnyerését nagyon veszélyesnek tartja, ezért minden olyan eszközzel megpróbál tenni ellenük, ami egy egyszerű választópolgár kezében van. Rongálásért és rágalmazásért jelentették fel, védelmét Hüttl Tivadar, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvédje vállalta el.

A rongálásért Kévés Tamás, gyöngyösi Jobbikos képviselő tett feljelentést ismeretlen tettes ellen, Nagy Róbert elismerte tettét, mondván, azt nem bujkálva vitte véghez, azt viszont visszautasította, hogy bűncselekményt követett volna el. Így végül 2014 májusában megszületett a vádirat, ami szerint „falfirka elhelyezésével szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálás vétsége miatt” indul Nagy ellen eljárás. Hüttl Tivadar védőbeszédében hiába hivatkozott a szólásszabadságra, és arra, hogy bűncselekmények esetében meg kell vizsgálni a társadalomra való veszélyességet, a Gyöngyösi Járásbíróság ezeket nem vette figyelembe, helyette az okozott kárra koncentráltak, és végül azért mentették fel 2015. januárban, mert nem állapítottak meg kárt. Az elsőfokú ítélet ellen azonban az ügyész megalapozatlanság okán fellebbezett, az ítélet nem lett jogerős.

Egészen a múlt hétig volt így ez. Február 19-én, pénteken ugyanis az Egri Törvényszéken helybenhagyták a Gyöngyösi Járásbíróság felmentő ítéletét, ezzel pedig az ügy lezárult. „Örülök a végeredménynek, hiszen amikor elindult az ügy, a bíróság csak azzal foglalkozott, történt-e rongálás, azzal nem, hogy mi volt a célom, mit akartam ezzel elérni. A mostani ítélet megnyugtató, az még inkább, hogy másodfokon elfogadták az ügyvéd érvelését” – mondta el a magyarnarancs.hu-nak Nagy Róbert.

Sikerként könyvelik el a felmentő ítéletet a TASZ-nál is. „Üdvözöljük, hogy míg első fokon a bíróság a büntetőjog mentén mentette fel Nagy Róbertet, azaz azzal érveltek, hogy kár hiányában a rongálás nem valósult meg, így a bűncselekmény sem, addig másodfokon kimondták: keletkezett kár, de a cselekmény, ami előidézte a kárt, nem volt veszélyes a társadalomra, e nélkül az elem nélkül pedig nem tekintik bűncselekménynek azt. A felmentés másik fontos eleme szerint Nagy Róbert szólásszabadságát gyakorolta, amikor véleményt nyilvánított választási időszakban – amikor a szokásosnál is tágabb a véleménynyilvánítás szabadságának lehetősége, ez a jog pedig nemcsak a jelölteket vagy az őket állító szervezeteket illeti meg, hanem a választópolgárokat is” – mondja Dojcsák Dalma, a TASZ szólásszabadság-szakértője.

 Vona Gábor lefest egy falfirkát a párt szegedi kampányrendezvényén 2014 szeptemberében

Vona Gábor lefest egy falfirkát a párt szegedi kampányrendezvényén 2014 szeptemberében

Fotó: MTI

A másik eljárás viszont még mindig a levegőben lóg. A szórólapok tartalma (ti. az, hogy a pártot nácinak nevezte) miatt maga Vona Gábor tett feljelentést rágalmazás miatt. Ez az ügy először a Központi Nyomozó Főügyészséghez került, mert az ügyet Gyöngyösön közvádasnak gondolták („a rágalmazás közvádra üldözendő, ha hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, vagy hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el”), a Főügyészség viszont nem vette át a vád képviseletét a magánvádlótól, tekintve, hogy Vona Gábort személyében támadták a szórólap mondatai. A közvádat tehát elutasították, Vona Gábornak így egy pótmagánvádas indítványt kellett volna beterjesztenie, amit azonban nem tett meg. „A bíró ezért hozott egy végzést, miszerint nem megfelelő a beadvány, az eljárás nem felel meg a büntetőeljárás követelményeinek, az eljárás így nem is folytatódhat” – tájékoztatott Dojcsák Dalma, és hozzátette, ez a végzés nem érdemben döntötte el az ügyet, és megtámadható. Ha ezt Vona Gábor megteszi, az ügy folytatódik, ha nem, akkor lezárult.

Nagy Róbert nem tudja, hogy vajon szándékosan vagy véletlenül történt ez az alaki hiba, mindenesetre elmondása szerint az ügyről kevesen tudnak Gyöngyösön, a Jobbik nem verte nagydobra – már a feljelentést sem, nemhogy a felmentő ítéletet. „Tavaly ősszel volt Gyöngyösön egy békéltető tárgyalás, ahol megjelent Vona Gábor a párt ügyvédjével, és elmondták, ha bocsánatot kérek Vonától, elállnak a pertől, és lezárul az ügy. Én pedig elmondtam, hogy nem akarok bocsánatot kérni Vona Gábortól, mai napig vallom a szórólap mondatait, nem azért tettem, amit tettem, hogy aztán nyuszi módon bocsánatot kérjek egy ilyen párt elnökétől” – mondta Nagy Róbert, aki a feljelentések után létrehozta a Változást Akarunk Gyöngyösön (VAGY) nevű független civil egyesületet, többek között azért, hogy megmutassa a lakosoknak, van más alternatíva a Jobbik ellen. „Ezt akkor már Vonáék is tudták, és hosszan ecsetelték, hogy ha ezért az ügyért elítélnek, igencsak hátrányosan fog engem érinteni, nem lehetek például képviselőjelölt. Ezt megköszönve közöltem, akkor sem táncolok vissza, nem fogadok el semmilyen pressziót, inkább vállalom a pert, legyen akármi is a vége” – tette hozzá Nagy Róbert, és megjegyezte, a tárgyalóterembe lépve Vona Gábor még kezet nyújtott neki, a találkozó végén viszont már kézfogás nélkül búcsúztak egymástól. Hozzátette: „amit magánszemélyként megtehetek, azt továbbra is megteszem, hogy felhívjam a figyelmet a Jobbik uszító politikájára. Hamarosan újra fel fogunk lépni és hallatni fogjuk a hangunkat, további akciókkal készülünk, és nem adjuk fel.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.