Vidéki lájkfrász

Nem merik lájkolni a Narancsot

Kis-Magyarország

Vidéken élő szerzőink néhány apró történetet küldtek arról, hogy közeli vagy távoli ismerőseik milyen megfontolás alapján félnek lájkolni bizonyos honlapokat – köztük a miénket is.

Bod Tamás történetei

1. Egy, a könyvnap alkalmával rendezett Békés megyei író-olvasó találkozón lépett hozzám az egyik helyi középiskola magyartanára, akiről tudom, hogy számos kollégájával ellentétben az ő közéleti érdeklődése nem veszett el, sőt. Régről ismerjük egymást. Már előre láttam, hogy a teremben kiszúrt magának. „Azt mindenképpen tudnod kell, hogy olvasom a cikkeidet. Az esetek döntő többségében egyet is értek veled, de nem merlek lájkolni, mert meggyőződésem, hogy ezt is figyelik. Érd be ennyivel! A férjem, a gyerek és az állás miatt jelenleg csak ennyire futja” – mondta a tanárnő, aki osztályából több diákot is elhozott az irodalmi estre.

2. Ugyanezt mondta el nagyjából egy köztisztviselő is. Olvas, de a cikkeket nem lájkolja. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a munkahelyén jegyzői intézkedés miatt már nincs is internetes elérhetőség. Azt mondja, ezért csak otthon szörfözik a neten, de még így is fél lájkolni. Nem szeretné, ha kiderülne a véleménye. Megtartja inkább magának.

Rózsa Melinda történetei

3. „Én nem megyek előrébb, nehogy lefényképezzenek” – mondja egy fiatalember az egyik, amúgy békés, téli kormányellenes tüntetésen. Békés, mert csak szónokok vannak, rendbontás nincs. Attól tart ugyanis, hogy ha a főnökei meglátnák valamelyik lapban, hogy ott volt a tüntetésen, nem néznék jó szemmel, és akár még következményei is lehetnének a dolognak. Egy kormányhivatalnokról van szó – aki nem ért egyet a kormány politikájával, és épp ezért jött ki tüntetni. A hátsó sorban.   

4. „Jobb az óvatosság” – hallom az egyik vidéki városháza munkatársától. Azt is megtudom, hogy itt, az egyik nyugat-dunántúli megyeszékhely önkormányzatában a hivatalos, munkahelyi e-mail címeken kívül majd’ mindenki használ valamilyen ingyenes e-mail szolgáltatást is. Nem is egyet. Munkahelyi gépekről van szó és olyan irodákról, ahol nagy a nyüzsgés. Sokszor előfordul, hogy hosszabb időre elmegy valaki az asztalától. IIyenkor a gép bekapcsolva marad, a felhasználó pedig bejelentkezve. Azaz ebben az időben elvileg bárki láthatja, mi fut a gépen. Épp ezért ellenzéki fórumokra, hírlevelekre titokban regisztrálnak a városházi munkatársak (persze nem mindenki), a bejáratott e-mail cím helyett másikat, titkosat használva. Így, ha oda érkezik valamilyen üzenet, az nem keveredik bele a munkahelyi postaládába, és biztos, hogy nem látja meg illetéktelen.      

(Ha Ön is tud ilyen történetekről, kérjük, írja meg nekünk a kismagyarorszag [at] narancs [dot] hu címre)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.