Vidéki lájkfrász

Nem merik lájkolni a Narancsot

Kis-Magyarország

Vidéken élő szerzőink néhány apró történetet küldtek arról, hogy közeli vagy távoli ismerőseik milyen megfontolás alapján félnek lájkolni bizonyos honlapokat – köztük a miénket is.

Bod Tamás történetei

1. Egy, a könyvnap alkalmával rendezett Békés megyei író-olvasó találkozón lépett hozzám az egyik helyi középiskola magyartanára, akiről tudom, hogy számos kollégájával ellentétben az ő közéleti érdeklődése nem veszett el, sőt. Régről ismerjük egymást. Már előre láttam, hogy a teremben kiszúrt magának. „Azt mindenképpen tudnod kell, hogy olvasom a cikkeidet. Az esetek döntő többségében egyet is értek veled, de nem merlek lájkolni, mert meggyőződésem, hogy ezt is figyelik. Érd be ennyivel! A férjem, a gyerek és az állás miatt jelenleg csak ennyire futja” – mondta a tanárnő, aki osztályából több diákot is elhozott az irodalmi estre.

2. Ugyanezt mondta el nagyjából egy köztisztviselő is. Olvas, de a cikkeket nem lájkolja. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a munkahelyén jegyzői intézkedés miatt már nincs is internetes elérhetőség. Azt mondja, ezért csak otthon szörfözik a neten, de még így is fél lájkolni. Nem szeretné, ha kiderülne a véleménye. Megtartja inkább magának.

Rózsa Melinda történetei

3. „Én nem megyek előrébb, nehogy lefényképezzenek” – mondja egy fiatalember az egyik, amúgy békés, téli kormányellenes tüntetésen. Békés, mert csak szónokok vannak, rendbontás nincs. Attól tart ugyanis, hogy ha a főnökei meglátnák valamelyik lapban, hogy ott volt a tüntetésen, nem néznék jó szemmel, és akár még következményei is lehetnének a dolognak. Egy kormányhivatalnokról van szó – aki nem ért egyet a kormány politikájával, és épp ezért jött ki tüntetni. A hátsó sorban.   

4. „Jobb az óvatosság” – hallom az egyik vidéki városháza munkatársától. Azt is megtudom, hogy itt, az egyik nyugat-dunántúli megyeszékhely önkormányzatában a hivatalos, munkahelyi e-mail címeken kívül majd’ mindenki használ valamilyen ingyenes e-mail szolgáltatást is. Nem is egyet. Munkahelyi gépekről van szó és olyan irodákról, ahol nagy a nyüzsgés. Sokszor előfordul, hogy hosszabb időre elmegy valaki az asztalától. IIyenkor a gép bekapcsolva marad, a felhasználó pedig bejelentkezve. Azaz ebben az időben elvileg bárki láthatja, mi fut a gépen. Épp ezért ellenzéki fórumokra, hírlevelekre titokban regisztrálnak a városházi munkatársak (persze nem mindenki), a bejáratott e-mail cím helyett másikat, titkosat használva. Így, ha oda érkezik valamilyen üzenet, az nem keveredik bele a munkahelyi postaládába, és biztos, hogy nem látja meg illetéktelen.      

(Ha Ön is tud ilyen történetekről, kérjük, írja meg nekünk a kismagyarorszag [at] narancs [dot] hu címre)

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.