Vidéki lájkfrász

Nem merik lájkolni a Narancsot

Kis-Magyarország

Vidéken élő szerzőink néhány apró történetet küldtek arról, hogy közeli vagy távoli ismerőseik milyen megfontolás alapján félnek lájkolni bizonyos honlapokat – köztük a miénket is.

Bod Tamás történetei

1. Egy, a könyvnap alkalmával rendezett Békés megyei író-olvasó találkozón lépett hozzám az egyik helyi középiskola magyartanára, akiről tudom, hogy számos kollégájával ellentétben az ő közéleti érdeklődése nem veszett el, sőt. Régről ismerjük egymást. Már előre láttam, hogy a teremben kiszúrt magának. „Azt mindenképpen tudnod kell, hogy olvasom a cikkeidet. Az esetek döntő többségében egyet is értek veled, de nem merlek lájkolni, mert meggyőződésem, hogy ezt is figyelik. Érd be ennyivel! A férjem, a gyerek és az állás miatt jelenleg csak ennyire futja” – mondta a tanárnő, aki osztályából több diákot is elhozott az irodalmi estre.

2. Ugyanezt mondta el nagyjából egy köztisztviselő is. Olvas, de a cikkeket nem lájkolja. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a munkahelyén jegyzői intézkedés miatt már nincs is internetes elérhetőség. Azt mondja, ezért csak otthon szörfözik a neten, de még így is fél lájkolni. Nem szeretné, ha kiderülne a véleménye. Megtartja inkább magának.

Rózsa Melinda történetei

3. „Én nem megyek előrébb, nehogy lefényképezzenek” – mondja egy fiatalember az egyik, amúgy békés, téli kormányellenes tüntetésen. Békés, mert csak szónokok vannak, rendbontás nincs. Attól tart ugyanis, hogy ha a főnökei meglátnák valamelyik lapban, hogy ott volt a tüntetésen, nem néznék jó szemmel, és akár még következményei is lehetnének a dolognak. Egy kormányhivatalnokról van szó – aki nem ért egyet a kormány politikájával, és épp ezért jött ki tüntetni. A hátsó sorban.   

4. „Jobb az óvatosság” – hallom az egyik vidéki városháza munkatársától. Azt is megtudom, hogy itt, az egyik nyugat-dunántúli megyeszékhely önkormányzatában a hivatalos, munkahelyi e-mail címeken kívül majd’ mindenki használ valamilyen ingyenes e-mail szolgáltatást is. Nem is egyet. Munkahelyi gépekről van szó és olyan irodákról, ahol nagy a nyüzsgés. Sokszor előfordul, hogy hosszabb időre elmegy valaki az asztalától. IIyenkor a gép bekapcsolva marad, a felhasználó pedig bejelentkezve. Azaz ebben az időben elvileg bárki láthatja, mi fut a gépen. Épp ezért ellenzéki fórumokra, hírlevelekre titokban regisztrálnak a városházi munkatársak (persze nem mindenki), a bejáratott e-mail cím helyett másikat, titkosat használva. Így, ha oda érkezik valamilyen üzenet, az nem keveredik bele a munkahelyi postaládába, és biztos, hogy nem látja meg illetéktelen.      

(Ha Ön is tud ilyen történetekről, kérjük, írja meg nekünk a kismagyarorszag [at] narancs [dot] hu címre)

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.