Bod Tamás történetei
1. Egy, a könyvnap alkalmával rendezett Békés megyei író-olvasó találkozón lépett hozzám az egyik helyi középiskola magyartanára, akiről tudom, hogy számos kollégájával ellentétben az ő közéleti érdeklődése nem veszett el, sőt. Régről ismerjük egymást. Már előre láttam, hogy a teremben kiszúrt magának. „Azt mindenképpen tudnod kell, hogy olvasom a cikkeidet. Az esetek döntő többségében egyet is értek veled, de nem merlek lájkolni, mert meggyőződésem, hogy ezt is figyelik. Érd be ennyivel! A férjem, a gyerek és az állás miatt jelenleg csak ennyire futja” – mondta a tanárnő, aki osztályából több diákot is elhozott az irodalmi estre.
2. Ugyanezt mondta el nagyjából egy köztisztviselő is. Olvas, de a cikkeket nem lájkolja. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a munkahelyén jegyzői intézkedés miatt már nincs is internetes elérhetőség. Azt mondja, ezért csak otthon szörfözik a neten, de még így is fél lájkolni. Nem szeretné, ha kiderülne a véleménye. Megtartja inkább magának.
Rózsa Melinda történetei
3. „Én nem megyek előrébb, nehogy lefényképezzenek” – mondja egy fiatalember az egyik, amúgy békés, téli kormányellenes tüntetésen. Békés, mert csak szónokok vannak, rendbontás nincs. Attól tart ugyanis, hogy ha a főnökei meglátnák valamelyik lapban, hogy ott volt a tüntetésen, nem néznék jó szemmel, és akár még következményei is lehetnének a dolognak. Egy kormányhivatalnokról van szó – aki nem ért egyet a kormány politikájával, és épp ezért jött ki tüntetni. A hátsó sorban.
4. „Jobb az óvatosság” – hallom az egyik vidéki városháza munkatársától. Azt is megtudom, hogy itt, az egyik nyugat-dunántúli megyeszékhely önkormányzatában a hivatalos, munkahelyi e-mail címeken kívül majd’ mindenki használ valamilyen ingyenes e-mail szolgáltatást is. Nem is egyet. Munkahelyi gépekről van szó és olyan irodákról, ahol nagy a nyüzsgés. Sokszor előfordul, hogy hosszabb időre elmegy valaki az asztalától. IIyenkor a gép bekapcsolva marad, a felhasználó pedig bejelentkezve. Azaz ebben az időben elvileg bárki láthatja, mi fut a gépen. Épp ezért ellenzéki fórumokra, hírlevelekre titokban regisztrálnak a városházi munkatársak (persze nem mindenki), a bejáratott e-mail cím helyett másikat, titkosat használva. Így, ha oda érkezik valamilyen üzenet, az nem keveredik bele a munkahelyi postaládába, és biztos, hogy nem látja meg illetéktelen.
(Ha Ön is tud ilyen történetekről, kérjük, írja meg nekünk a címre)
