Szentgotthárd

Plágium gotthárdi módra

  • Rápli Róbert
  • 2012. január 17.

Kis-Magyarország

Nem Schmitt Pál az egyedüli, akire a magyar közéletből plágiumgyanú árnyéka vetül. A szentgotthárdi polgármester nemrég vetélytársa választási programját olvasta át nagy figyelemmel.

Zajos a sajtó a köztársasági elnök plágiumgyanús ügyétől – okkal. Schmitt Pál esete roppant kínos, de nem egyedi, hiszen mások is beleesnek a plagizálás hibájába – tudatlanságból vagy lustaságból. Így járt bő egy éve Huszár Gábor, Szentgotthárd független polgármestere is, amikor elődje választási programjából komplett bekezdéseket másolt át saját négy évre szóló koncepciójába. (Huszár 2010 októberében mindössze tíz szavazattal győzte le kormánypárti riválisát – a szerk.) Amikor ezt szóvá tették a polgármesternek, Huszár Gábor körei politikai támadásnak titulálták a szellemi értékek eltulajdonításáról szóló híradást – ezen már meg se lepődünk, ahogy azon sem, hogy cselekedetét nem követte még csak egy bocsánatkérés sem.

Álljon itt ízelítőül egy beszédes részlet a város régi és új vezetőjének, Viniczay Tibor (Fidesz–KDNP) Szentgotthárd társadalmi, gazdasági programja 2007–2011 című programjából: „A kistérségi úszásoktatás kistérségi önkormányzati normatíva alapján történő támogatás kidolgozásával újszerű, de már régóta hiányzó szolgáltatási lehetőség. Az úszásoktatás nem kötelező önkormányzati feladat, de véleményem szerint a testnevelési órák programjába beépítve célként kell megfogalmaznunk, hogy valamennyi gyermekünk megbarátkozzon e közeggel.” Ugyanez a részlet Huszár Gábor Szentgotthárd társadalmi, gazdasági  programja 2011–2014 című programjából: „A kistérségi úszásoktatás kistérségi önkormányzati normatíva alapján történő támogatás kidolgozásával újszerű, de már régóta hiányzó szolgáltatási lehetőség nyílik. Az úszásoktatás nem kötelező önkormányzati feladat, de véleményem szerint az egészség- és sportnevelési órák programjába beépítve célként kell megfogalmaznunk, hogy valamennyi gyermekünk megbarátkozzon e közeggel.”

A büntető törvénykönyv 329. paragrafusa így rendelkezik: „Aki a jogosultnak szabadalmi oltalom, használati vagy formatervezési mintaoltalom, topográfiaoltalom, védjegy vagy földrajzi árujelző oltalma alapján fennálló jogát az oltalom tárgyának utánzásával vagy átvételével megsérti, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.” Szentgotthárdon vagyoni károkozás nem következett be, legfeljebb erkölcsi, és annak is a jelenlegi polgármester a vesztese, mivel pozícióját sokat szapult elődje programjának határozott elutasításával szerezte meg. „Némi büszkeséggel tölt el – nyilatkozott a napokban a helyi lapnak az egykori városvezető –, hogy az általam évekkel korábban írt program javát szó szerint átvették, és azt fogadták el a város jelenlegi négyéves programjának. Elfogadták, de sajnos nem értik.”

Az esettel kapcsolatban megszólalt Huszár Gábor is, aki a vasnepe.hu-nak korábban úgy nyilatkozott: „Semmiféle plágiumról sincs szó. (…) Ez egy húszoldalas dokumentum, amely nagyon sok helyen bizonyos irányvonalakat tükröz. Az, hogy nyolc-tíz bekezdést kiemeltek belőle, melyek megfogalmazásukban szó szerint vagy kis eltéréssel azonosak a korábbi anyaggal, mind olyan dolgok, amelyeket, érzésem szerint, bent kellett hagyni.”


Forrás:Gotthárdi Körkép


Forrás:Gotthárdi Körkép

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.