Súlyos turulügy Szentendrén: szimbólum, mutyi, antiszemitizmus, ezotéria

  • narancs.hu
  • 2015. november 20.

Kis-Magyarország

E heti lapszámunkban riportot közlünk arról, ami a közelmúltban Szentendrén turulügyben történt. Megannyi hazai jellegzetesség, az ezoterikus szélsőjobbtól a durva zsidózásig mind megvan itt.

Turulszobrot állíthatnak jövőre Szentendrén – ez minden bizonnyal meg is valósul, lévén a fideszes többségű testület már korábban jóváhagyását adta a Jobbik által kezdeményezett ügyhöz. Nem is igazán ez az érdekes, hanem az, ahogy ezt a szobrot felállítják majd. Milyen áron, kik, s milyen intrika és tévképzetrendszer húzódik meg a háttérben – ez mind kiderül friss lapszámunk riportjából.

Most abba adunk betekintést, hogy a helyi Fideszen belül milyen vitákat generált a turul, amit még az előző, Dietz Ferenc által vezetett testület szavazott meg. Dietz viszont már nem polgármester Szentendrén – arról is olvashat, hogy miért nem. „Utóda Verseghy-Nagy Miklós, a Semmel­weis Egyetem korábbi operatív főigazgatója lett, aki kormánypárti színekben kényelmes előnnyel nyert tavaly ősszel egy helyi civil szervezet, a TÉSZ jelöltje előtt. Nemcsak ő került kívülről a helyi frakció élére, hanem Gyürk Dorottya is, az EP-képviselő, korábbi Fidesz-kampányfőnök Gyürk András testvére. Bár forrásaink eltérő személyiségnek írják le őket, abban hasonlítanak egymásra, hogy a frakció­tagoknál képzettebbek, »gondolkodásuk más nívójú a többiekéhez képest«, ahogyan egy városházi forrásunk fogalmaz. Nem véletlen, hogy a fontos helyi ügyekben rendre ők ketten döntenek.

A turult például nem szeretik, mégsem tudták megfúrni. (Főleg Gyürk Dorottya nem akarta, állítólag az ő szájából hangzott el, hogy »itt nem lesz náci jelkép«. Erre azonban nem tudtunk nála rákérdezni, mivel leszögezte, a turulügyről nem kíván nyilatkozni.) Mivel a Fidesz-frakció többsége is ragaszkodik a madárhoz – elvégre többen pénzt adtak érte –, Verseghyék nem akartak azon melegében frontot nyitni saját frakciójuk ellen. Holló István vállalkozó – ő lett Filó jobbikos utódja – megerősíti a Narancsnak, hogy az eredeti helyszínt valóban Gyürk torpedózta meg, aki »elképesztő érvekkel állt elő, azzal például, hogy a szobor sérthet bizonyos társadalmi csoportokat«. Jellemző ugyanakkor, hogy amikor idén nyáron vita alakult ki a turul új helyszínéről, akkor nem a polgármester, hanem a kormánypárti frakció két régebbi tagja vette védelmébe a madarat. Zakar Ágnes például – jegyzőkönyvi idézet – mélységes elkeseredésének adott hangot. Szerinte mindenki »tudja, hogy milyen ősi szimbólum a turulmadár. Rárakódtak és rátehetnek még pluszdolgokat, ami nem biztos, hogy a mai magyar társadalomban létező dolog.« Hozzátette, hogy amikor a város egyik papja az »árpádsávos zászlót 2003-ban kirakta, nagy felháborodás kerekedett – ma már senki nem tesz az árpádsávos zászlóhoz semmi más jelentést«.”

A teljes cikket a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.