A legkifinomultabb kifejezéssel élve is áthidalhatatlan kommunikációs szakadék húzódik a felsőoktatás döntéshozóinak a nemrég megszűnt Kaposvári Egyetem képzéseivel kapcsolatos, a nyilvánosság és a belső szakmai fórumok számára szánt kijelentései között. Kissé karcosabban: hazudnak, mint a vízfolyás, amikor arról van szó, megmaradnak-e a felhizlalt Szent István agráregyetemi profiljába nem illő szakok, avagy sem. Erre most aktuálisan, a Színművészeti lerohanása kapcsán is fény derült.
Még a mai, sokkolóra hangszerelt hírözönben is dermesztően hatott, hogy a Vidnyánszky Attila vezette kuratórium ízzé-porrá zúzta a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiáját, magához vonva minden jogkört, egészen az osztályok indításáig és az osztályfőnökök kinevezéséig. Az sem volt kevésbé megbotránkoztató, hogy miután a Kaposvári Egyetem beolvadásával megszűnt művészeti rektorhelyettesi posztja, sebtében kinevezték a „Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karán folyó művészeti képzés magas színvonalú biztosításáért felelős rektori megbízottá”.
| ||
Átjáró a NER dimenzióiba
Ebben ne keressünk hétköznapi értelmet: féreglyuk ez, átjáró a NER dimenzióiba.
Színvonal-biztosításért felelős rektori megbízott még úgysem volt, kipipálva. Kevesen vették észre, hogy a terjengősségében is abszurd cím csupán augusztus elsejétől „visszavonásig, legkésőbb 2020. december 31-ig” érvényes. Azt pedig úgyszólván senki, hogy az SzFE honlapján megbújik egy szerény, ám az ügy szempontjából kulcsfontosságú emlékeztető.
Ez arról tanúskodik, hogy Palkovics László miniszter és Bódis József államtitkár részvételével az Információs és Technológiai Minisztérium (ITM) épületében június 24-én zajló megbeszélésen elhangzott: „… és majd hosszú távon nyilván a kaposvári egyetem művészeti kara is megszűnik, hiszen nincs szükség két színészképzésre Magyarországon”. (SzFE: „Mi olyan sürgős?" – a modellváltásról szóló rendkívüli hírlevél, 3. szám, 28. oldal).
Nem tudjuk pontosan, hogy melyik nagyember szájából hangzottak el a bűvös szavak, miután a találkozón Palkovics és Bódis urak mellett Novák Eszter oktatási rektorhelyettes és Upor László, a szenátus által megválasztott rektor volt jelen, s habár utóbbiak beszámolója nem jegyzőkönyv pontosságú, hitelességében nincs okunk kételkedni. A kijelentés tágabb kontextusából kiderül: az alapkérdés az volt, hogy miért marad ki az intézmény nevéből az „egyetem” szó, s ennek indokául hozza fel – nyilván a minisztérium vezetése – hogy a jövőben több egység beolvadására is számítani lehet, pl. Kaposváréra is.
| ||
Visszafogott „színésztermelés”
Nem lepődnénk meg azon, ha Bódis és Palkovics urak tájékozottságát pontosan tükrözné az inkriminált mondat. Ugyanis a volt Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti karán – a miniszteriális urak sugalmazásával szemben – nem csupán színészeket képeznek. Van alapszakon fotográfia, képalkotás, látványtervezés, média design, kézműves tárgykultúra, mesterképzésen fotográfia az osztatlan (öt éves) színművészképzésen kívül, de a felsoroltak többsége, úgy tűnik, nem érte el a fékbetét szakos miniszter és nőgyógyász államtitkára ingerküszöbét, mert csak a színészképzésről beszélnek.
A megjegyzés afféle suta vigasztalásként is értelmezhető: a Színművészeti vezetői a múltban több alkalommal felpanaszolták, hogy önként fogták vissza a „színésztermelést”, kevesebb osztályt indítottak, miután 2003-ban Kaposváron is megkezdődött a képzés. Nem is volt a mostanihoz hasonló hangerejű tiltakozás, amikor 2012-ben Vidnyánszky megkezdte a kaposvári tanszék szétdúlását: sokan egyenesen megkönnyebbültek. Gondolva, hogy Orbán Viktor színházi komisszárja majd szépen eljátszadozik a dunántúli porfészekben, s békét hagy nekik.
A Bódis-Palkovics-duó szavai erősen egybecsengenek L. Simon Lászlónak a parlament kulturális bizottsága ülésén elhangzott kijelentésével: „az első lépés az integrálás, a következő lépés pedig a profiltisztítás kell, hogy legyen, tehát a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának nemhogy hosszú távon, hanem már rövid távon sem lesz helye az integrált agrár-felsőoktatási intézményben”.
| ||
Többé nem lesz szüksége rá
Sovány vigasz a Színművészetinek, hogy totális annektálásuk fejében netán, stílszerűen szólva beszántják a konkurenciát, még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy a NER-szótárban mit jelent a „hosszabb távon” kifejezés. Néhány hetet vagy hónapot esetleg, s a Szent István Egyetem rektora, Gyuricza Csaba által lekicsinylően csak „színfoltként” aposztrofált kaposvári művészeti képzés megy a szecskába, hiszen Vidnyánszky Attilának a „Színmű” megszerzése után többé nem lesz szüksége rá, s egyre nyilvánvalóbb, hogy csupán ez számít.
(Címlapfotó: Vidnyánszky Attila, a magyar színházi élet ura. A felvétel forrása: Magyar Művészeti Akadémia, mmakademia.hu.)
