Visszatáncolt a Jobbik a vecsési „hanukabotrányból”: megrovás igen, kizárás nem

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2017. február 16.

Kis-Magyarország

Pedig Vona korábban azt mondta, aki olyat tesz, mint a vecsésiek, annak távoznia kell a pártból. Ezek szerint az elnöknél van erősebb tényező a Jobbikban.

Tavaly decemberben Vona Gábor Jobbik-elnök és Mirkóczki Ádám szóvivő levélben üdvözölte a magyarországi zsidóságot hanuka alkalmából. Erre Köves Slomó (EMIH) élesen visszaszólt Vonáéknak, de a Jobbikban sem örült mindenki a néppártosodás e kedveskedő, új formájának.

„A vecsési JOBBIK NEM üdvözli a zsidóságot a hanuka (vagy mi a f sz) alkalmából! Ha valakinek mégis ilyen eszement ötlete támadna, attól szervezetünk elhatárolódik!” – írta a vecsési alapszervezet saját jobbikos Facebook-oldalán.

Azaz a vecsési Jobbik elhatárolódott a Jobbik elnökétől.

Vona Gábor nem is hagyta szó nélkül a vele szembehelyezkedő, antiszemita felhangokkal operáló vecsési reakciót. A Magyar Nemzetnek azt mondta, hogy a történtek miatt etikai vizsgálatot kezdeményezett a pártelnökségnél. Szerinte az ilyen vallásgyalázó tartalmak még a Jobbik „kamaszkorában” sem voltak elfogadhatók. Egyértelműen fogalmazott: „Aki így nyilvánul meg, annak távoznia kell a pártból.”

false

 

Fotó: MTI

 

A magyarnarancs.hu meg is kérdezte tegnap a Jobbikot, hogy is áll ez a fegyelmi, történt-e már kizárás. Gyors, ámde meglepő választ kaptunk, íme:

A Jobbik Etikai Bizottsága a vecsési szervezet vezetőjét megrovásban részesítette, mivel az általa vezetett alapszervezet Facebook-oldalán a Jobbik politikájával ellentétes tartalmú nyilatkozat jelent meg. Az elfogadhatatlan, vallásgyalázó bejegyzést közzétevő személy kiléte az etikai vizsgálat során nem volt kideríthető, így kizárásra a közzétevő személy azonosításának hiányában nem kerülhetett sor.

A döntésből látszik, hogy a Jobbik a legenyhébb megoldást választotta, hiszen a megrovásnak valódi jelentősége nincs, a kizárás elkerülésével pedig nem kockáztatták azt, hogy a párt radikális szárnya – amelyik nyilván szintén nem örült Vona hanukaüdvözletének – esetleg a vecsésiek mellett álljon ki, netalán kövesse őket, szakadást előidézve ezzel.

A történethez tudni kell, hogy a Jobbik vecsési szárnya összefonódott a párthoz kötődő, saját neonáci értékrendjét büszkén vállaló Betyársereggel. Az Átlátszó korábbi cikkében részletesen bemutatta, hogy egy vecsési civil szervezet fedezékében miként építi magát a klán: „a Városi Nemzeti Szövetség Egyesület tehát legális, bejegyzett civil szervezetként működik Vecsésen, hivatalos dokumentumaiban pedig szót sem ejt arról, hogy tulajdonképpen fiókszervezeteként végez ideológiai és harcművészeti képzést a Betyársereg nevű neonáci mozgalom számára.”

Az összekötő kapocs a párt és a Betyársereg közt épp az a Szabó Attila – egy jobbikos önkormányzati képviselő –, aki a hanukabotrány után nyilatkozott – pont a Betyársereg honlapjának.

Érdemes elolvasni az egész interjút: kiderül belőle, hogy Szabó (a Jobbik vecsési alapszervezetének vezetője) büszkén vállalja a bejegyzést, szó sincs arról, hogy túlzásnak tartja – már csak ezért is tűnik megfutamodásnak a pártvezetés részéről a csupán megrovásban részesítő döntés. De azért is érdemes átfutni, hogy a Jobbik kevéssé vállalható arcával is szembesüljünk. Szabó a néppártosodásról például azt mondja: „Én, azaz hogy Mi (a Vecsési Tagság nevében biztosan), de szerintem sok nemzeti radikális nevében is mondhatom, hogy megértjük a folyamatot, de túlzásokba ne essünk. Ne felejtsük el a régi harcosokat, akik az elején is a széllel szemben mentek és küzdöttek a pártért, akiket kirúgtak a Jobbik tagságuk miatt a munkahelyükről, akiket cigány hordák támadtak meg nemzeti mivoltuk miatt és azokat se, akik hóban, fagyban, rekkenő hőségben mentek plakátot ragasztani és tolták a Jobbik szekerét, akár saját pénzükből is. Mi értjük, ez a politika. Lehet néppártosodni, de szerintünk nem mindenáron.” Szabó azt is mondja, hogy a Köves Slomóhoz hasonló emberekkel „felesleges felvenni a kapcsolatot”.

Vona Gábor jó ideje szeretné középre húzni a Jobbikot – ebből az apró történetből is jól látszik, milyen nehéz, alighanem lehetetlen dolga van ebben az ügyben az elnöknek.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.