Visszatáncolt a Jobbik a vecsési „hanukabotrányból”: megrovás igen, kizárás nem

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2017. február 16.

Kis-Magyarország

Pedig Vona korábban azt mondta, aki olyat tesz, mint a vecsésiek, annak távoznia kell a pártból. Ezek szerint az elnöknél van erősebb tényező a Jobbikban.

Tavaly decemberben Vona Gábor Jobbik-elnök és Mirkóczki Ádám szóvivő levélben üdvözölte a magyarországi zsidóságot hanuka alkalmából. Erre Köves Slomó (EMIH) élesen visszaszólt Vonáéknak, de a Jobbikban sem örült mindenki a néppártosodás e kedveskedő, új formájának.

„A vecsési JOBBIK NEM üdvözli a zsidóságot a hanuka (vagy mi a f sz) alkalmából! Ha valakinek mégis ilyen eszement ötlete támadna, attól szervezetünk elhatárolódik!” – írta a vecsési alapszervezet saját jobbikos Facebook-oldalán.

Azaz a vecsési Jobbik elhatárolódott a Jobbik elnökétől.

Vona Gábor nem is hagyta szó nélkül a vele szembehelyezkedő, antiszemita felhangokkal operáló vecsési reakciót. A Magyar Nemzetnek azt mondta, hogy a történtek miatt etikai vizsgálatot kezdeményezett a pártelnökségnél. Szerinte az ilyen vallásgyalázó tartalmak még a Jobbik „kamaszkorában” sem voltak elfogadhatók. Egyértelműen fogalmazott: „Aki így nyilvánul meg, annak távoznia kell a pártból.”

false

 

Fotó: MTI

 

A magyarnarancs.hu meg is kérdezte tegnap a Jobbikot, hogy is áll ez a fegyelmi, történt-e már kizárás. Gyors, ámde meglepő választ kaptunk, íme:

A Jobbik Etikai Bizottsága a vecsési szervezet vezetőjét megrovásban részesítette, mivel az általa vezetett alapszervezet Facebook-oldalán a Jobbik politikájával ellentétes tartalmú nyilatkozat jelent meg. Az elfogadhatatlan, vallásgyalázó bejegyzést közzétevő személy kiléte az etikai vizsgálat során nem volt kideríthető, így kizárásra a közzétevő személy azonosításának hiányában nem kerülhetett sor.

A döntésből látszik, hogy a Jobbik a legenyhébb megoldást választotta, hiszen a megrovásnak valódi jelentősége nincs, a kizárás elkerülésével pedig nem kockáztatták azt, hogy a párt radikális szárnya – amelyik nyilván szintén nem örült Vona hanukaüdvözletének – esetleg a vecsésiek mellett álljon ki, netalán kövesse őket, szakadást előidézve ezzel.

A történethez tudni kell, hogy a Jobbik vecsési szárnya összefonódott a párthoz kötődő, saját neonáci értékrendjét büszkén vállaló Betyársereggel. Az Átlátszó korábbi cikkében részletesen bemutatta, hogy egy vecsési civil szervezet fedezékében miként építi magát a klán: „a Városi Nemzeti Szövetség Egyesület tehát legális, bejegyzett civil szervezetként működik Vecsésen, hivatalos dokumentumaiban pedig szót sem ejt arról, hogy tulajdonképpen fiókszervezeteként végez ideológiai és harcművészeti képzést a Betyársereg nevű neonáci mozgalom számára.”

Az összekötő kapocs a párt és a Betyársereg közt épp az a Szabó Attila – egy jobbikos önkormányzati képviselő –, aki a hanukabotrány után nyilatkozott – pont a Betyársereg honlapjának.

Érdemes elolvasni az egész interjút: kiderül belőle, hogy Szabó (a Jobbik vecsési alapszervezetének vezetője) büszkén vállalja a bejegyzést, szó sincs arról, hogy túlzásnak tartja – már csak ezért is tűnik megfutamodásnak a pártvezetés részéről a csupán megrovásban részesítő döntés. De azért is érdemes átfutni, hogy a Jobbik kevéssé vállalható arcával is szembesüljünk. Szabó a néppártosodásról például azt mondja: „Én, azaz hogy Mi (a Vecsési Tagság nevében biztosan), de szerintem sok nemzeti radikális nevében is mondhatom, hogy megértjük a folyamatot, de túlzásokba ne essünk. Ne felejtsük el a régi harcosokat, akik az elején is a széllel szemben mentek és küzdöttek a pártért, akiket kirúgtak a Jobbik tagságuk miatt a munkahelyükről, akiket cigány hordák támadtak meg nemzeti mivoltuk miatt és azokat se, akik hóban, fagyban, rekkenő hőségben mentek plakátot ragasztani és tolták a Jobbik szekerét, akár saját pénzükből is. Mi értjük, ez a politika. Lehet néppártosodni, de szerintünk nem mindenáron.” Szabó azt is mondja, hogy a Köves Slomóhoz hasonló emberekkel „felesleges felvenni a kapcsolatot”.

Vona Gábor jó ideje szeretné középre húzni a Jobbikot – ebből az apró történetből is jól látszik, milyen nehéz, alighanem lehetetlen dolga van ebben az ügyben az elnöknek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.