„Zajlik a gyilkos belső háború” - Interjú Gémesi Györggyel

  • Matkovich Ilona
  • 2015.06.27 12:06

Kis-Magyarország

A volt sebész és olimpiai kerettag vívó negyedszázada Gödöllő polgármestere. 1998–2006 között az MDF országgyűlési képviselője, de amióta „kiment alóla a pártja”, visszavonult az országos politikától. A Gödöllői Lokálpatrióta Klub jelöltjeként nyer a választásokon, és folyamatos ellenzékben tette kulturális és konferencia-központtá a harmincezres kisvárost.

Magyar Narancs: Mondják, a politika hosszú távon felőrli az idegeket, és ön 1990 óta megszakítás nélkül a magyar politika porondján áll. Hogy bírja?

Gémesi György: Attól függ, hogy mit nevezünk politikának. A pártpolitika manapság, úgy látom, valóban felőrli a pártpolitikusokat. De én nem tartozom jelenleg közéjük. 2006 óta szigorúan településpolitikával foglalkozom. Ennek is vannak pártpolitikai vonulatai, de ez nem egyfókuszú, nem egyetlen politikai párt szolgálata. Olyan pártot, amelyet szolgálnék, egyelőre nem találok. Egyébként a tíz év kórházi szolgálat során megszoktam a pörgést, engem nem zavar. Az zavar, ha nem hagynak dolgozni.

MN: Miért váltott az orvoslásról a polgármesterségre?

GGY: 1990-ig nagyon távol álltam a politikától. Családom volt, a sebészet érdekelt és a sport. Ugyanakkor láttam a szakmámban, hogy mennyire nincs kihasználva a kórház kapacitása. Rengeteg ponton szerettem volna változtatni. Egy kollégámmal magánkórházat akartunk indítani, de erre végül nem került sor. Aztán 1990-ben elmentem egy időközi választási gyűlésre, ahová kiültek a régi párttitkárok, tanácselnökök, és elmondták, mit szeretnének megváltoztatni, nekem pedig nem fért a fejembe, hogy eddig miért nem tették. Később Gödöllőn összejött egy nagyon jó értelmiségi társaság, ebből alakult ki a helyi MDF-csoport, amelynek én lettem az elnöke.

MN: És 1990 őszén az MDF kétharmaddal nyert a városban.

GGY: Mondhatnék okosságokat, de az igazság az, fogalmunk sem volt abban a váratlan helyzetben, hogy mi­tévők legyünk. Nekem akkor már közel kétszáz műtétem volt évente, szerettem a munkámat, és egyikünk sem akart polgármester lenni. Végül négy évre vállaltam, aztán maradtam.

MN: Korábban is kritizálta, de sosem ment ilyen nyíltan neki a jelenlegi jobboldalnak, mint idén március 15-ei beszédében.

GGY: A március 15-ei forradalom évfordulója kapcsán azt gondolom, helyi politikus is fogalmazhat meg országos kitekintéseket. Korábban is így tettem.

false

 

Fotó: MTI

MN: Március 15-ei beszédében egyre mélyülő morális válságról, elképesztő korrupcióról beszélt. Később kritikus hangot ütött meg a brókerbotrány ügyében, a devizahitelét a paralimpikonok pénzéből végtörlesztő paralimpiai bizottság elnökségét lemondásra szólította fel. Korábban is bírálta, de sosem ment neki ilyen nyíltan a jelenlegi jobboldalnak. Mi történt?

GGY: A tavalyi választás óta tovább romlott a helyzet. A Quaestor-botrány és annak kezelése, az, hogy két hétig hagyjuk futni a bűnöst, hogy eltakarítják a nyomokat, hogy nem lehet világosan látni ebben akár egy parlamenti vizsgálóbizottság felállításával, engem abban erősít meg, hogy nagyon sokan érintettek. És ha nagyon sokan érintettek, akkor még nagyobb a baj. Most már tényleg szólnom kellett. A Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökeként elmondtam, hogy az adófizetők pénzét brókercéghez vinni kimeríti a hűtlen kezelés fogalmát, mert az olyan kockázatokat rejt, amit közpénzzel nem szabad vállalni. Az olimpiai bizottság elnökségi tagjaként pedig felszólaltam a paralimpikonok érdekében is. Vállalhatatlan, hogy miközben a paralimpiai csapat tagjai az elnök korábbi elmondása szerint nélkülöznek, az elnökség vissza nem térítendő lakáshitel-támogatást kap.

MN: A hulladékgazdálkodással foglalkozó Zöld Híd Nonprofit Kft. bedöntése személyesen is érinti, hiszen ön az elnöke annak a 109 településből álló Északkelet-Pest és Nyugat-Nógrád megyei társulásnak, amelyet a NAV április végén inkasszált, mert nem tudta befizetni a tonnánként 6000 forint szemétlerakási adót. Hogyan jutottak mégis odáig, hogy szemétflashmobot kellett tartaniuk?

GGY: Nézze, itt egy jól működő rendszer szétzilálása zajlik állami szinten, ami nemcsak a Zöld Híd Kft.-t, de a legtöbb hulladékgazdálkodó céget érinti. A Zöld Híd Program több mint hatmilliárdos uniós pályázat, amelynek során az állam és az önkormányzatok szerződtek az unióval. Ennek értelmében az önkormányzatok által létrehozott Zöld Híd Nonprofit Kft.-nek – ami gyűjti, szállítja, lerakja, válogatja és újrahasznosítja a szemetet – amortizációs és rekultivációs alapot is kell képeznie. Először 2012-ben bevezették a díjstopot, ezzel még ellettünk volna, de közben lett telefonadó, tranzakciós adó, elvárt béremelés, felügyeleti díj, majd a rezsicsökkentés. (Minderről lásd: Szeméttel szemben, Magyar Narancs, 2012. október 11. – a szerk.) Ez már kigazdálkodhatatlan. Most, hogy bevezették a 6000 forintos lerakási adót, megroggyant az egyensúly a bevételi és a kiadási oldal között. Minden információt elküldtünk az illetékes minisztériumoknak, de nem foglalkozott vele senki. A hulladékgazdálkodási társaságoknak hozzánk hasonlóan hatalmas adósságállományuk van, mindenki ki van véreztetve, de nem mernek megszólalni. Elfogadom, ha az állam be akarja szipkázni a hulladékgazdálkodást. Nem értek vele egyet, de nem tudunk mit csinálni, mert az állam az erősebb. De azt ne mondják, hogy a polgármesterek vagy a Zöld Híd Kft. nem jól gazdálkodott, mert ez nem igaz. A kialakult problémáért nem mi vagyunk a felelősek.

MN: A térség fideszes országgyűlési képviselője, Vécsey László korábban családi perpatvarként értékelte a Zöld Híd Kft. jelzéseit az egyre növekvő hiányról.

GGY: Vécsey László a szomszédos Szada polgármestereként benne volt az előkészítésben. Amikor tíz éve elindult a program meg­valósítása, kiszámoltuk, hogy kb. bruttó har­minc­­ezer forint éves díjba fog beleférni minden. Akkor mindenki, ő is elfogadta ezt. Később többször megkaptuk a kritikát, hogy a kft. pazarlóan működik, de arról, hogyan legyünk gazdaságosabbak, nem jött javaslat annak ellenére, hogy a szakértőit ideküldte, és mindenbe belenézhettek.

MN: A Zöld Híd bedőlésével megszűnhet a szemétszállítás az érintett településeken?

GGY: Erről nincs szó, mert a kormány végszükség esetén beletesz annyi pénzt a katasztrófavédelmen keresztül, amennyi a szemét elszállításához szükséges, de nyilván ez csak a működést tartja egyensúlyban. De ha nem rakják be az amortizációra a szükséges összeget? Mi lesz, ha például tönkremegy a nógrádmarcali hulladékaprító, amely négy és fél éves, és a végét járja? Honnan lesz erre újra százmillió forint? A túlterhelt válogatógép háromszázmillióba kerülne. Ki ad erre pénzt? Ha viszont nem tudják válogatni a hulladékot, akkor a föld alá kell tenni, és gyorsabban megtelik a lerakó, s emiatt megint csak többletadót kell fizetni. Mivel uniós szerződésről van szó, ami szerint 2017-ig fenn kell tartani és működtetni a társaságot, jeleznünk is kellett a problémát az unió­nak, és az illetékes bizottság vizsgálódik.

MN: Nem mondhatni, hogy Vécseyvel harmonikus viszonyt ápolna. Például a Fidesz 2010-ben felrúgta azt a megállapodást, mely szerint ön nem indul a tavaszi országgyűlési választáson, a párt pedig nem indít polgármesterjelöltet Gödöllőn. Aztán mégis indított.

GGY: A viszonyunkról nem kívánok nyilatkozni, de a fideszes országgyűlési képviselőnk nem tolja a szekerünket, az biztos. Igaz, egy uszodaberuházást bejelentett a választások előtt tíz nappal. Az előkészítés folyik, őszre át kellene adni, de ez biztosan nem valósul meg addigra. Valószínű, hogy elhúzódik a következő választásig. Félreértés ne essék, az uszoda jó dolog, csak jobb lett volna velünk együttműködve.

MN: Önnel nem egyeztettek erről?

GGY: Nem. A sajtótájékoztatóra, amelyen bejelentették, a városvezetésből senkit nem hívtak meg, habár itt volt egy miniszter és egy államtitkár. Rajtam keresztül a várost zárták ki ebből. Igaz, Balog Zoltán miniszter úr felhívott a sajtótájékoztató előtt, és jelezte, hogy ez nem az ő döntése volt.

MN: Hanem kié?

GGY: Helyi képviselő aktivitásának eredményeként történtek így a dolgok.

MN: A Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) elnökeként napirenden tartja az önkormányzatok kivéreztetésének témáját.

GGY: Igen, és fogok beszélni róla a továb­biakban is. Ezért volt elkerülhetetlen az adósságkonszolidáció, mert az állam folyamatosan vonult ki az önkormányzatok finanszírozásából.

MN: Gödöllőnek mekkora volt az adósságállománya?

GGY: 4,5 milliárd forint, plusz a kamatok, de ez kezelhető volt. Itt a kérdés az, mire vette fel egy település a hitelt. Ha kötelező feladatellátást, út-, járdaépítést, vízelvezetést vagy önrészt finanszírozott belőle, az teljesen rendben van. A hitelfelvétel nem bűnös dolog. Ha a felvétel pillanatában megvoltak a visszafizetés garanciái, akkor korrekt módon járt el az önkormányzat. Ha nem, na, az egy másik kérdés.

MN: Viszont a kormány segítségével tavalyig minden önkormányzat megszabadult a hitelétől.

GGY: A probléma az, hogy az adósságkonszolidáció után az önkormányzatok saját bevételeik terhére annyi többletfeladatot kaptak, ami azt a könnyebbséget, hogy a hitelüket átvállalta az állam, gyakorlatilag annullálja. Most pedig, mivel hitelfelvételt csak a kormányzat engedélyezhet, ha nincs meg a működéshez szükséges bevétel, akkor lehet, hogy az önkormányzat kénytelen lesz többletadót terhelni a lakosságra.

MN: Sokszor felemlegette az egyeztetések hiányát, és azt is mondta, hogy az alaptörvény, illetve a hozzá kapcsolódó önkormányzati törvény szembemegy számos európai normával. A MÖSZ elnökeként nem volt beleszólása az átalakításokba?

GGY: Érdemleges beleszólásom nem volt. Gödöllő vezetése nagyon büszke volt például a város közoktatásának színvonalára, de a közoktatás átalakításáról nem történtek egyeztetések. Azt eldöntötte a politika. Meg kell nézni, milyen állapotban van jelenleg a magyar közoktatás, és kimutathatóan jóval többe kerül. Ezt mindenki tudja. Korábban csak a kisebb és szegényebb önkormányzatok nem tudták ellátni a feladatot, de ők is azért nem, mert az évek során kiment alóluk a finanszírozás. A normatíva lecsökkent 50 százalékra, de ez már nem volt elég.

MN: Gödöllőnek van szép kastélya, művelődési háza, nívódíjas főtere, korszerű ipari parkja és oktatási intézményei. Nincs viszont stadionja. Miért?

GGY: A sportra fordított pénz sosem megy kárba, de az utóbbi évek létesítményberuházásai sok kérdést felvetnek. Nem akarom ugyanazt mondani, mint az ellenzék, hogy ezt a pénzt oda lehetett volna adni a szegényeknek, mégis – néhány kivételtől eltekintve – a fenntarthatóság és a kihasználtság nem igazolta e nagyberuházások szükségességét. Elég megnézni a nézőszámot, és látni: a helyzet riasztó. A labdarúgó- és műfüves pályák építése – nem a stadionoké – fontos, mert ott a gyerekek sportolnak, és szakemberek foglalkoznak velük. A létesítményfejlesztésnél azonban mindig a fenntarthatóság és kihasználtság az alapkérdés. Jó lenne Gödöllőre is egy nagy sportcsarnok vagy stadion, de meg tudjuk-e tölteni legalább hetente háromszor, meg tudjuk termelni a fenntartási költségét?

MN: Vannak olyan kormánypolitikusok, akikkel jóban van?

GGY: Hogyne lennének. Most nem ápolok a kormány tagjaival napi kapcsolatot, de ha telefonálok, általában el tudom érni valamelyiküket.

MN: Ezt nem minden nem fideszes településvezető mondhatja el magáról. Ön hogy csinálja?

GGY: Ismernek. Huszonhat éve vagyok a politikában.

MN: Mégsem hívták meg a gödöllői uszoda alapkőletételére.

GGY: És adott esetben máshová sem, de ezek kicsinyes dolgok, amik senkinek nem használnak.

MN: Az Európai Unió Régiók Bizottságába sem javasolták a januári újraválasztáskor. Ön arra panaszkodott, hogy képtelen volt elérni Lázár Jánost, aki a Miniszterelnökség vezetőjeként a delegáció összetételét véglegesítette.

GGY: Valóban, nyolc év után nem javasolták a delegálásomat a kormány részéről. Nagyon sajnálom, mert szerintem jó munkát végeztünk, de nem volt kivel erről beszélgetni.

MN: Talán neheztel önre a nagyobbik kormányerő, hogy a helyi KDNP-csoport az elmúlt két önkormányzati választáson önt támogatta, és nem a Fidesz-jelöltet?

GGY: Nem tudom, de az igaz, hogy a helyi KDNP mindig engem támogatott, szembemenve az országos folyamatokkal.

MN: Visszatér az országos politikába?

GGY: Nekem 2019-ig Gödöllőn mandátumom van. Nyilván érdekel a politika, és érdekel a hazám sorsa. Nem látom derűsnek a következő éveket. Nagyon fontos, hogy az a meghatározó értelmiségi, gondolkodó kör, és nem feltétlenül csak a diplomásokra gondolok, hajlandó-e tudomásul venni, hogy itt komoly problémák vannak – vagy elfordítja a fejét, és megalkuszik. Most úgy látom, hogy talán egyre többen nem fordítják el a fejüket.

MN: Fogalmazna konkrétabban?

GGY: Nem. Higgye el, láttam elvérezni annyi embert és politikai tervet az elmúlt egy évben és az ezt megelőző kettőben, hogy ha én egyszer beszállok ebbe, akkor eséllyel szállok be. Nem fogok nekimenni a falnak, annál idősebb és tapasztaltabb vagyok, de elmegyek a falig.

MN: Megkeresték már konkrét ajánlattal?

GGY: Sokan megkerestek, de én szeretek biztos talajon állni. Csak akkor lépek, ha látom azokat az erőket, amelyek tényleges alternatívát jelentenek.

MN: Kik ők? Netán az ellenzék soraiban vannak?

GGY: Nem nagyon látom az ellenzékben azt a potenciált, amivel a mára bebetonozott politikai struktúrát meg tudná bontani. Belülről fog, nem is fog, hanem már most belülről bomlik. A Quaestor-ügy és a Simicska-ügy bontja. Zajlik a gyilkos belső háború. A kérdés az, hogy ez a sérülés, amit a Fidesz most belülről elszenved, mennyire gyengíti meg a pozícióját. Hogy versenyképes erő marad-e a politikában, vagy pedig a Jobbik jön. Óriási kérdés, hogy milyen alternatív lehetőségek vannak a kettő között.

MN: És ha egyben marad a Fidesz?

GGY: Először meg kell, hogy teremtődjenek a magyar politikában azok a feltételek, amelyek biztosítják, hogy az ember nem a vágóhídra megy. Addig nincs miről beszélni.

MN: Ön szerint tehát a jobboldalon van az a rés, amelyet egy új párt kitölthetne?

GGY: Csak a jobboldalon képzelhető el. Egy olyan szerveződésre gondolok, amely nyitott a másik irányba is. Azt gondolom, hogy a baloldali értelmiség nagy része támogatna egy ilyen szerveződést, ha látja, hogy versenyképes. De a rés a jobboldalon van. Meg kell nézni a tapolcai választást. A Jobbik nem kapott több szavazatot, mint tavasszal, a Fideszre szavazók száma pedig lezuhant. A baloldal mindkétszer gyengén szerepelt, mert jelenleg hiteltelen, versenyképtelen és megosztott.

MN: Ön szerint miért van az, hogy az értelmiségi fiatalok körében messze a Jobbik a legnépszerűbb?

GGY: Ez logikus. A fiatal értelmiség még nem lát át nagyon sok mindent, és érthetően radikális kíván lenni. A fiatalokban a legnagyobb az igény, hogy tartozni akarnak valahová. Teljesen igazuk is van. Úgy látszik, a Jobbik képes a fiatalok fejével gondolkodni. Az egy más kérdés, hogy helyzetbe kerülve be tudja-e váltani a hozzá fűzött reményeket.

MN: El tudja képzelni, hogy egy, a jövőben létrejövő jobbközép erőnek a következő választásig lesz elég ideje utat találni a fiatalabb generációhoz?

GGY: Ez talán a legnagyobb kihívás. Meg kell tudni szólítani őket, és bevonni az ese­ményekbe, hogy megtalálják azt a jövőképet, amiért itt maradnak Magyarországon, mert nélkülük választást nyerni nem lehet és nem is érdemes.

Neked ajánljuk