Az utolsó meccs jön, de a dolgunk egy cseppet sem lett egyszerűbb: a szívósnak tűnő portugálok ellen a határozottan ügyesen gurító és kellően szemfüles franciák játsszák a döntőt, miközben jól tudjuk, hogy eddig mindkét csapatot leginkább az akarat hajtotta előre.
A sikerre tán legéhesebb két gárda csap össze,
s attól tartunk, ebben az esetben tényleg a nüanszok döntenek majd. Például az, hogy milyen pillanatnyi formában lesznek a vitathatatlan klasszisok, a gólkirályjelölt Griezmann, a karmester Payet, és persze Cristiano Ronaldo, miközben egyértelmű, hogy a meccset a kevesebb hibával prezentált, precíz csapatjáték fogja eldönteni. Úgy látjuk, hogy ebből – ha minimális különbséggel is, de – a franciák fognak jobban kijönni. Csak tizenegyesek ne legyenek, az istenért!
| ||
Ha valamiben bízhatnak a portugálok (már saját csapatuk vitathatatlanul harcos, ám a klasszikus futballszépséget nélkülöző erényein felül), az a statisztika, avagy a nagy számok és a végül megszakadó sorozatok törvénye, melyről korábbi cikkünkben ejtettünk szót. A franciák ugyanis 1978 óta valamennyi, szám szerint 10 meccsüket megnyerték ellenük. Ezek között hét barátságos mérkőzés mellett akadt három igencsak emlékezetes tétmérkőzés is.
Csupa elődöntő!
1984-ben például a Platini vezette (és góljaival támogatott) francia csapatnak az akkori Eb elődöntőjében pont a Chalana-féle legendás, a mai portugál válogatott sokszor sótlan célfutballjához képest elképesztően, „brazilosan” pengés játékot mutató alakulat jelentette az utolsó előtti akadályt a végső győzelem felé vezető úton. Bár a franciák pont a rendes játékidőben játszottak jobban, ám helyzeteiket elszórva ekkor még csak 1-1-re álltak. A hosszabbítás első fele a portugáloké volt, meg is nyerhették volna a meccset (Jordão földre rúgott, Batson átpattanó vezető gólja máig emlékezetes), de végül jött Platini a 119. percben.
Későbbi meccseik sem nélkülözték a drámát. Például 2000-ben, az akkori Eb elődöntőjében Nuno Gomes vezető gólját Thierry Henry egyenlítette ki, majd Abel Xavier nyilvánvaló (a portugálok által „természetesen” vitatott) kezezését követően Zidane arany tizenegyesgóljával a 117. percben nyertek a franciák Figóék ellen (annak a csapatnak a mostani szövetségi kapitány, Deschamps volt a csapatkapitánya).
2006-ban a világbajnokság elődöntőjében a franciák már egy határozottan és pofátlanul megúszós győzelmet arattak: ismét egy tizenegyes, ám ezúttal egy erősen vitatható jelentette a különbséget a két csapat között. Más aligha, mert a portugálok szebben, jobban, csak éppen eredménytelenül játszottak. A büntetőt Zidane bevágta, most már a rendes játékidőben, s végül a meccset is behúzták a franciák – megjegyeznénk, a portugáloknál már akkor is CR volt az egyik legnagyobb sztár.
Kötve hisszük, hogy a francia futball e korábbi meccseken maximálisan érvényesülő mákfaktora kitartana a ma esti meccsre is: most a játékukkal is igazolniuk kell, hogy jobbak, mint C. Ronaldóék. Úgy hisszük, fogják is.
