Megmondjuk előre: a franciák végül behúzzák

  • h.kovács
  • 2016. július 10.

Kispálya

Szoros meccs lesz, a gatya fel lesz kötve, de a portugálok nem találnak fogást a kékeken.

Az utolsó meccs jön, de a dolgunk egy cseppet sem lett egyszerűbb: a szívósnak tűnő portugálok ellen a határozottan ügyesen gurító és kellően szemfüles franciák játsszák a döntőt, miközben jól tudjuk, hogy eddig mindkét csapatot leginkább az akarat hajtotta előre.

A sikerre tán legéhesebb két gárda csap össze,

s attól tartunk, ebben az esetben tényleg a nüanszok döntenek majd. Például az, hogy milyen pillanatnyi formában lesznek a vitathatatlan klasszisok, a gólkirályjelölt Griezmann, a karmester Payet, és persze Cristiano Ronaldo, miközben egyértelmű, hogy a meccset a kevesebb hibával prezentált, precíz csapatjáték fogja eldönteni. Úgy látjuk, hogy ebből – ha minimális különbséggel is, de – a franciák fognak jobban kijönni. Csak tizenegyesek ne legyenek, az istenért!

Antoine Griezmann

Antoine Griezmann

Fotó: MTI/EPA/Michael Probst

Ha valamiben bízhatnak a portugálok (már saját csapatuk vitathatatlanul harcos, ám a klasszikus futballszépséget nélkülöző erényein felül), az a statisztika, avagy a nagy számok és a végül megszakadó sorozatok törvénye, melyről korábbi cikkünkben ejtettünk szót. A franciák ugyanis 1978 óta valamennyi, szám szerint 10 meccsüket megnyerték ellenük. Ezek között hét barátságos mérkőzés mellett akadt három igencsak emlékezetes tétmérkőzés is.

Csupa elődöntő!

1984-ben például a Platini vezette (és góljaival támogatott) francia csapatnak az akkori Eb elődöntőjében pont a Chalana-féle legendás, a mai portugál válogatott sokszor sótlan célfutballjához képest elképesztően, „brazilosan” pengés játékot mutató alakulat jelentette az utolsó előtti akadályt a végső győzelem felé vezető úton. Bár a franciák pont a rendes játékidőben játszottak jobban, ám helyzeteiket elszórva ekkor még csak 1-1-re álltak. A hosszabbítás első fele a portugáloké volt, meg is nyerhették volna a meccset (Jordão földre rúgott, Batson átpattanó vezető gólja máig emlékezetes), de végül jött Platini a 119. percben.

Későbbi meccseik sem nélkülözték a drámát. Például 2000-ben, az akkori Eb elődöntőjében Nuno Gomes vezető gólját Thierry Henry egyenlítette ki, majd Abel Xavier nyilvánvaló (a portugálok által „természetesen” vitatott) kezezését követően Zidane arany tizenegyesgóljával a 117. percben nyertek a franciák Figóék ellen (annak a csapatnak a mostani szövetségi kapitány, Deschamps volt a csapatkapitánya).

2006-ban a világbajnokság elődöntőjében a franciák már egy határozottan és pofátlanul megúszós győzelmet arattak: ismét egy tizenegyes, ám ezúttal egy erősen vitatható jelentette a különbséget a két csapat között. Más aligha, mert a portugálok szebben, jobban, csak éppen eredménytelenül játszottak. A büntetőt Zidane bevágta, most már a rendes játékidőben, s végül a meccset is behúzták a franciák – megjegyeznénk, a portugáloknál már akkor is CR volt az egyik legnagyobb sztár.

Kötve hisszük, hogy a francia futball e korábbi meccseken maximálisan érvényesülő mákfaktora kitartana a ma esti meccsre is: most a játékukkal is igazolniuk kell, hogy jobbak, mint C. Ronaldóék. Úgy hisszük, fogják is.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.