Megmondjuk előre: a franciák végül behúzzák

  • h.kovács
  • 2016. július 10.

Kispálya

Szoros meccs lesz, a gatya fel lesz kötve, de a portugálok nem találnak fogást a kékeken.

Az utolsó meccs jön, de a dolgunk egy cseppet sem lett egyszerűbb: a szívósnak tűnő portugálok ellen a határozottan ügyesen gurító és kellően szemfüles franciák játsszák a döntőt, miközben jól tudjuk, hogy eddig mindkét csapatot leginkább az akarat hajtotta előre.

A sikerre tán legéhesebb két gárda csap össze,

s attól tartunk, ebben az esetben tényleg a nüanszok döntenek majd. Például az, hogy milyen pillanatnyi formában lesznek a vitathatatlan klasszisok, a gólkirályjelölt Griezmann, a karmester Payet, és persze Cristiano Ronaldo, miközben egyértelmű, hogy a meccset a kevesebb hibával prezentált, precíz csapatjáték fogja eldönteni. Úgy látjuk, hogy ebből – ha minimális különbséggel is, de – a franciák fognak jobban kijönni. Csak tizenegyesek ne legyenek, az istenért!

Antoine Griezmann

Antoine Griezmann

Fotó: MTI/EPA/Michael Probst

Ha valamiben bízhatnak a portugálok (már saját csapatuk vitathatatlanul harcos, ám a klasszikus futballszépséget nélkülöző erényein felül), az a statisztika, avagy a nagy számok és a végül megszakadó sorozatok törvénye, melyről korábbi cikkünkben ejtettünk szót. A franciák ugyanis 1978 óta valamennyi, szám szerint 10 meccsüket megnyerték ellenük. Ezek között hét barátságos mérkőzés mellett akadt három igencsak emlékezetes tétmérkőzés is.

Csupa elődöntő!

1984-ben például a Platini vezette (és góljaival támogatott) francia csapatnak az akkori Eb elődöntőjében pont a Chalana-féle legendás, a mai portugál válogatott sokszor sótlan célfutballjához képest elképesztően, „brazilosan” pengés játékot mutató alakulat jelentette az utolsó előtti akadályt a végső győzelem felé vezető úton. Bár a franciák pont a rendes játékidőben játszottak jobban, ám helyzeteiket elszórva ekkor még csak 1-1-re álltak. A hosszabbítás első fele a portugáloké volt, meg is nyerhették volna a meccset (Jordão földre rúgott, Batson átpattanó vezető gólja máig emlékezetes), de végül jött Platini a 119. percben.

Későbbi meccseik sem nélkülözték a drámát. Például 2000-ben, az akkori Eb elődöntőjében Nuno Gomes vezető gólját Thierry Henry egyenlítette ki, majd Abel Xavier nyilvánvaló (a portugálok által „természetesen” vitatott) kezezését követően Zidane arany tizenegyesgóljával a 117. percben nyertek a franciák Figóék ellen (annak a csapatnak a mostani szövetségi kapitány, Deschamps volt a csapatkapitánya).

2006-ban a világbajnokság elődöntőjében a franciák már egy határozottan és pofátlanul megúszós győzelmet arattak: ismét egy tizenegyes, ám ezúttal egy erősen vitatható jelentette a különbséget a két csapat között. Más aligha, mert a portugálok szebben, jobban, csak éppen eredménytelenül játszottak. A büntetőt Zidane bevágta, most már a rendes játékidőben, s végül a meccset is behúzták a franciák – megjegyeznénk, a portugáloknál már akkor is CR volt az egyik legnagyobb sztár.

Kötve hisszük, hogy a francia futball e korábbi meccseken maximálisan érvényesülő mákfaktora kitartana a ma esti meccsre is: most a játékukkal is igazolniuk kell, hogy jobbak, mint C. Ronaldóék. Úgy hisszük, fogják is.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.