Milyen kár, hogy a fociban nincs kettős vereség

  • narancs.hu
  • 2016. július 3.

Kispálya

Két óra óvatoskodás után nagy burleszk tegnap. Mi jöhet még?

Tegnap este a kontinens legjobbjai csaptak össze a labdarúgó Európa-bajnokságon. Az eredmény két óra izzadmányos unalom: játékosoknak és nézőknek is a végkimerülésig. Mondjuk azt, hogy a magas ellenfelek annyira tartottak egymástól a tegnapi Németország–Olaszország-focimeccsen, hogy mindvégig csak a biztonsági játékra koncentráltak, s az ilyesmi sosem eredményez látványos futballt. De ez még csak hagyján lenne, viszont ez a harcmodor tegnap jól láthatóan a játékosok idegeit is felőrölte.

Müller és Parolo fejelne

Müller és Parolo fejelne

Fotó: MTI

Mire a 11-esek „drámájához” értek, nos, nem nagyon voltak maguknál, s egészen nevetséges dolgokat produkáltak. Gondoljunk csak a direkt tizenegyest rúgni beállított Zaza táncára (annyit kábé egy óvodás is tud, hogy azzal nem rúgatok büntetőt, aki a meccsen hozzá sem ért a labdához, mert ideje sem volt 20 méternél többet futni). Vagy éppenséggel szegény – pályája vége felé járó – Schweinsteiger egekbe lőtt labdájára (pedig a német kedvenc másodszor dicsőülhetett volna meg a versenyen; az ukránoknak rögtön a beállítása után lőtt gólja mellett nyilván jól mutatott volna az olaszok ellen szerzett győztes találat). De ilyen a foci, néha ölik egy kicsit.

A dolog mégis elgondolkodtató: biztos, hogy ez a tizenegyrúgósdi a legjobb megoldás? A tegnapi helyett például sorsolással is eldönthették volna a továbbjutást. Még a meccs előtt.

Vagy egyszerűen csak felhívják Linekert.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.