„Az ember persze azzal a hiú reménnyel ül le minden futballebéhez, amellyel minden futballvébéhez is, hogy tudniillik a sors most már tényleg igazságot fog szolgáltatni, s végre eljövel a futball ünnepe az angol–skót álomdöntő képiben (azt a gyönyörűséget pedig már elképzelni sem lehet, hogy minderre egy skót–északír és egy angol–ír elődöntő után kerül sor).” Ezt a mondatot, amely a mindig jobbra törő fausti emberben, az ismeretlent fürkésző odüsszeuszi tekintetben rejlő örök vágyakozást – egyszóval a nyugatiság leglényegét – desztillálta mindenki számára érthetővé, éppen tíz éve írtuk a Magyar Narancsban azon alkalomból, hogy az angol válogatottat kiverte az NSZK az angliai Európa-bajnokság elődöntőjében.
Nos, alig telt el 20 év, és itt a vágyott futballünnep: Wales–Észak-Írország egy komoly nemzetközi labdarúgótorna nyolcaddöntőjében! (Ne legyünk telhetetlenek, elvégre a Halley-üstökös is csak 76 évenként jár erre!) Persze, ez az ünnep lehetne nagyobb is, de a végén összejöhet azért egy igazán nagy döntő is, mivel az egyik ágról Anglia vagy Írország, a másikról Wales vagy Észak-Írország juthat el odáig. (Ha már egyszerre mind a négyen nem juthatnak döntőbe a merev szabályok miatt.)
| ||
Ha hallottak valaha is Beatles-, Hollies- vagy Rolling Stones-dalokat énekelni külvárosi londoni, liverpooli vagy manchesteri kocsmákban, akkor nem kell semmit sem tovább magyarázni: mert ahogyan azoknak a dallamoknak, úgy a zöld füves futballpályának, a meg nem alkuvó, ám a jobbik tudását elismerő sportszerű küzdelemnek, a 0-10-nél is töretlen gólra törekvésnek, valamint a labdarúgás legcsodálatosabb vívmányának, a vonalszélső-játéknak is a Brit-szigetek az igazi színtere. Hagyjanak is a nevetséges, öncélú kötényekkel, az állítólagos latin könnyedséggel, a ká-európai „csibészség” ködös mitológiájával, tudós futballedzők taktikai „variációival” meg játékrendszereivel – ezek mind komolytalan dolgok. A futball a maga nagyszerűségében kizárólag a Brit-szigetek csapatai közötti küzdelmekben tárulkozhat föl – és hogy erre nem mindenkinek van szeme (igen, hát nagyjából a világ 99 százalékának), az mindent elárul földgolyónk jelen- és jövőbeli lehetőségeiről.
A Wales–Észak-Írország találkozó az igazi brit foci (= igazi foci), vagyis jellemzően az angol másod- és harmadosztály, a skót és az ír bajnokságok apoteózisa, hiszen a két válogatott tagjai jórészt ezekből a sorozatokból érkeztek; és egyúttal a sors igazságszolgáltatása, a futball elképzelhetetlenül nagy ünnepe. Az eredmény akármi lesz is, egyik szemünk sírni (kiesik egy brit csapat), a másik nevetni fog (továbbjut egy brit csapat).
A 18 órakor kezdődő rangadó előmérkőzése a lengyel–svájci meccs lesz (15.00), a levezető körökről egy horvát–portugál gondoskodik (20.00), borítékolhatóan rengeteg műeséssel, fetrengéssel és időhúzással.
A Magyar Narancs Sportfogadási Főosztályának tippjei mára:
Wales–Észak-Írország 2,5 gól felett (2,8 körüli oddsokkal)
Svájc–Lengyelország X2 (1,4 körüli oddsokkal)
Horvátország–Portugália 2,5 gól felett (átlagosan 2,5-es szorzókkal)
A brit futball istene vigyázza az önök tippjeit!
Frissítés: Két esetben is lukra futottunk, de sebaj, mert mindenért kárpótolt a Wales–Észak-Írország rangadó fokozhatatlanul parádés színvonala.
