Janisch Attila: Valóban? (Az elmúlt napok foci-Eb-vitáinak szubjektív összegzése)

  • Janisch Attila
  • 2016. június 25.

Kispálya

Valóban elhisszük hát, hogy ez a néhány gól betonozza be Orbánt?!

Valóban ezekben a gólokban és a drukkerek ezek feletti ujjongásában keresendő az ok, és nem a tehetségtelen ellenzéki politizálásban, nem a minden oldali gyűlölködésben (ami ellen magam már a sokadik szövegemben próbálok érvelni), valóban nem a demokratikus ellenzék politikusainak stratégiai és taktikai alkalmatlanságában (kivételek persze vannak, voltak), és nem a mindezekből következő baloldali választói passzivitásban?

A foci-Eb-t rettegve figyelők és a sportsikerekben (nem megalapozatlanul) az Orbán által ki- és felhasználható politikai tőke lehetőségét látók, e sikereknek politikai megfontolás alapján örülni nem tudók véleménye szerint (ez az elmúlt napok internetes kommentjeinek egy részéből is kiolvasható) nem ezek betonozzák be Orbánt, nem ezek okozzák, hogy a hazugságai és az erkölcstelenségei, a gátlástalan lenyúlásai ellenére sem lehet őt kimozdítani ebből a hatalomból – hanem néhány gól miatt!
false

Könnyebb a labdát, néhány focidrukkert, magát a focit hibáztatni, mint szembenézni azzal, hogy a fentebb felsoroltak, valamint a gyűlöletbe merevedett artikuláció miatt mozdíthatatlan Orbán.
Jajgatni, gyűlölni, ujjal mutogatni, csavaros logikával mindent átértelmezni, magyarázkodni és felelőst keresni mindig könnyebb, mint belátni, hogy mi a saját szerepünk ebben az egészben; és ha már ezt beláttuk, akkor bölcsebben, kevesebb indulattal, de jóval tágasabb politikai előrelátással egy más utat keresni, ami ténylegesen eljuttathatna bennünket – egy élhetőbb, jobb országot akarókat – a megoldáshoz: Orbán hatalmának a megtöréséhez.
Mert ez, ami most történik, nem hogy nem kulcsa a változásnak, de garanciája a mozdulatlanságnak.
Ugyanis már rég nem minden baloldali és liberális számára vonzók a politikai ellenfelet és táborát folyamatosan becsmérlő, szélsőségesen általánosító kifejezések és megnyilvánulások. Sőt, szerintem a többségnek elege van ebből. Elege van a jobbról, balról harsogó, egymást gyűlölő lózungokból. Ezek ugyanis nem politikai programok, nem a lehetséges megoldáshoz vezető utat vázoló elképzelések, hanem csak a féktelen gyűlölet kényszeres artikulációi.
A megoldás azonban nem a gyűlöletben keresendő – az Orbán útja, azon haladni csak vele vagy mellette lehet.
Ha lehetséges még egyáltalán a középen állók – de most még egymással szembefordítottak (a nem náci, nem elvakultan nacionalista és nem antiliberális jobboldali konzervatívok és a mai politikai palettán támogathatót nem találó liberálisok és baloldaliak) – egymással való megbékéltetése, úgy aki ezt meg tudja tenni, az tud majd a szétszaggatott és a különböző politikai játszmák rongylabdájaként használt magyar társadalom számára egy élhetőbb és jogszerűbb országot formálni ebből a mostani országroncsból.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.