Támogatott tartalom

A magyar tehetséggondozó, ahol másképpen néznek a tinédzserekre

Kelenhegyi Andor oktatási igazgató

  • Támogatott tartalom
  • 2025. december 17.

Tudomány

A Milestone Intézet 15 éve készíti fel sikeresen a világ legjobb egyetemeire jelentkező középiskolásokat, akiket autonómiára és felelősségvállalásra nevel. Az intézmény oktatási igazgatója szerint a legfontosabb, hogy a diákok megtalálják azokat a kérdéseket és témákat, amelyek őszintén foglalkoztatják őket. Ebben segítenek a Milestone-ban oktató szakemberek.

Milyen céllal jött létre 2010-ben a Milestone Intézet?

Kelenhegyi Andor: A Milestone egy tehetséggondozással foglalkozó társadalmi vállalkozás. Az alapításkor az volt a vízió, és továbbra is az a legfontosabb célunk, hogy olyan tudást, motivációt és orientációt adjunk középiskolás gyerekeknek, amely segíti őket abban, hogy a legjobb egyetemekre jussanak el. Az ott elsajátítottakat pedig később visszacsatornázhatják Magyarországra. Azt szeretnénk, ha a szélesebb magyar társadalomban is megjelenne az a tudás- és kapcsolati tőke, valamint perspektíva, amit a világ legjobb egyetemein lehet megszerezni. Fontos hangsúlyozni, hogy legjobb, nem pedig szükségszerűen külföldi egyetemekről beszélek. Bár sokan gondolják rólunk, hogy csak nyugat-európai egyetemekre fókuszálunk, ez nem igaz. Mi a legjobb egyetemekre koncentrálunk: ez éppúgy jelenthet délkelet-ázsiai intézményeket, mint nyugat-európaiakat vagy akár hazaiakat. Mi abban segítjük a diákokat, hogy olyan intézményekbe juthassanak el, ahol tényleg ki tudják bontakoztatni a bennük rejlő potenciált. Évente 100–120 gyerek végez nálunk. Ők olyan helyeken tudnak továbbtanulni, és olyan pozíciókban tudnak elhelyezkedni – legyen szó akár tudományról, gazdaságról, politikáról vagy társadalmi vállalkozásokról –, ahol később meghatározó szereplői lehetnek az ország és a szélesebb régió jövőjének.

Milyen oktatási módszerekkel lehet lefedni ennyi különböző területet, és hogyan lehet felkészülni a jövő oktatási és tudományos trendjeire?

KA: A világ elképesztő ütemben változik: naponta tűnnek el szakmák, jelennek meg újak. Senki sem tudja, mit hoz a jövő. Ezért nem innen érdemes megfogni az útkeresést. Sokkal fontosabb, hogy a diákok olyan kérdésekkel és témákkal kezdjenek el foglalkozni, amelyek őszintén érdeklik őket. Ha ilyet találnak, akkor mindegy, hogy pontosan milyen karrierre készültek, hogyan alakul át a munkaerőpiac egy szektorban. Az egyetemi évek munkája, az őszinte érdeklődésből fakadó motiváció meghozza gyümölcsét. Ez már önmagában egy sikergarancia. Mi abban segítünk a gyerekeknek, hogy mindannyian megtalálják azt a területet, ami mellett el tudnak köteleződni. És itt nem tantárgyakra vagy tudományterületekre kell gondolni. Szinte bármilyen témából, a világgal kapcsolatos kérdésből ki lehet bontani egy éveken át meghatározó felnőtt érdeklődést. Nálunk olyan oktatók dolgoznak, akik képesek azonosítani és összefogni a szálakat, és érdeklődési köröket. Vannak köztük kutatók és egyetemi tanárok, de vannak vállalatvezetők és művészek is.  Együttesen olyan szakmai közösséget alkotunk, amely képes megadni azt a figyelmet és energiát a gyerekeknek, ami az elmélyült érdeklődés kialakításához szükséges. Ezt – tapasztalataim szerint – a Milestone-on kívül nagyon nehéz megtalálni.

Mennyire érkeznek konkrét elképzeléssel a jövőjükkel kapcsolatban a beiratkozó diákok?

KA: Az érdeklődési terület azonosítása elsősorban a mentor dolga. A mentor olyan, a diák mellé rendelt szakember, aki kettesben, egyéni foglalkozások keretében dolgozik együtt a diákokkal. A mentorok az érdeklődési terület meghatározása mellett egyébként az ismeretek bővítésében, a diákok világképének szélesítésében és persze az egyetemi jelentkezési anyagok elkészítésében is meghatározó szerepet játszanak. Éveken át dolgoznak együtt a diákokkal, és nagyon szoros, bizalmi kapcsolatot alakítanak ki velük.

 
Fotó: Milestone Intézet 

Az érdeklődési terület meghatározása tehát mentori feladat. És gyakran látjuk, hogy azoknál a diákoknál van a legnagyobb változás, akik eleinte határozottan állították, hogy már tudják, mivel akarnak foglalkozni. Ez jórészt azért is van, mert ha alaposan megkapargatja a mentor a kezdeti elhatározást, a mélyben nem valódi érdeklődést, hanem társadalmi elvárásokat vagy vélt hasznossági mutatókat találunk. Annak örülünk a legjobban, ha valaki úgy jön be hozzánk, hogy még nem pontosan tudja, mi érdekli. Szuper, azért vagyunk itt, hogy együtt kitaláljuk. Ha pedig határozott elképzelésekkel érkezik, akkor a mélyére ásunk, és ha valóban van hozzá elég motivációja, kitartása, kíváncsisága, segítünk végigmenni az úton. Ha nem, együtt keresünk jobbat.

Mit lehet kezdeni azokkal az aggodalmakkal, miszerint a középiskolás korosztály az iskolán kívüli elfoglaltságok nélkül is túlterhelt?

KA: Abban egyetértek, hogy nominálisan nagyon sok a feladat a középiskolában. A túlterheltség már árnyaltabb kérdés. Sok feladat mellett is lehet szabadidővel rendelkezni, ahogy kevés feladat is lehet nagyon megterhelő. Hozzánk azok a gyerekek jelentkeznek, akiknek a középiskola mellett még van szabad kapacitásuk. Ezért feltétel a Milestone-ban, hogy a diákoknak legalább négyes iskolai átlaguk legyen, amikor beadják a jelentkezésüket. Mi olyan diákokat keresünk, akikben a középiskola mellett még marad érdeklődés. Az oktatási modellünk lényege, hogy a nálunk megszerzett tudás jelentős része szakmai tudás, vagyis a diákok kifejezetten azokkal a dolgokkal foglalkoznak nagyon magas szinten, ami valóban érdekli őket. A tanulás másik része pedig olyan interperszonális készségek megszerzésére irányul, mint egy projekt elkészítése, az érvelés, vagy komplex javaslatok megfogalmazása. A Milestone-ban nem lehet csak szorgalomból megoldani a feladatokat, fejlődni kell ezeken a területeken is. Viszont az így megszerzett tudás visszahat a középiskolai munkára, egészen új perspektívába helyezi a korábban megterhelő elvárásokat.

Milyen szakemberek oktatnak a Milestone-ban?

KA: Van egy központi stáb, amely 22 teljes állású kollégából áll, és van egy sokkal szélesebb, külsős mentorokból és modulvezetőkből álló holdudvarunk. Mindenkit beleértve összesen 120-an dolgozunk együtt. Ez a közösség biztosítja, hogy évente akár 70-80 modul közül választhassanak a gyerekek. Nekünk ugyanis az a vállalásunk, hogy minden, a felsőoktatás számára releváns tudományterületet lefedünk. Nem tantárgyakban gondolkodunk, nem matematika- vagy kémiaórát tartunk, hanem interdiszciplináris modulokkal dolgozunk. A modulok interaktív, kiscsoportos foglalkozások, amelyek 8 héten át zajlanak. A diákok párbeszéden, csoportos munkán, keresztül ismerkednek meg a tudomány eszköztárával, új elméletekkel és gondolatokkal. Moduljaikat a diákok önállóan választják meg, így rugalmasan állítják össze tanrendjüket. Amikor aztán egy-egy modul elvégzése után a gyerekek megtalálják azokat a kérdéseket, amelyek felvillanyozzák őket, a mentoruk segítségével még jobban el tudnak mélyülni az adott témában.

A modulok és a mentorálás mellett a Milestone-módszer harmadik pillére a diákélet. Mit tanulhatnak a gyerekek az általuk szervezett eseményekből és programokból?

KA: Ezen a téren tényleg a diákoknál van a kezdeményezés lehetősége, ugyanakkor a felelősség is. Ahogy a rendszer többi részében, itt is az autonómia a kulcsfogalom. Azt várjuk a diákoktól, hogy szerveződjenek, és még csak az sem fontos, hogy tudományos érdeklődési területek alapján tegyék mindezt. Van most például egy United Civil Society nevű szervezet, amely adománygyűjtéseket szervez, és társadalmi problémákra igyekszik közösségi válaszokat adni. Fontos, hogy a diákokat viszonylag hamar autonómiára, felelősségvállalásra, valamint problémák megfogalmazására és azok tevékeny megoldására neveljük. Mindeközben a különböző buktatókkal is szembesülnek. Amikor diákjaink megszervezik a klubjaikat, nem csak a döntés joga van náluk, de a felelősség is azzal kapcsolatban, hogy az általuk kitalált dolgok valóban megvalósuljanak.

A Milestone képzései alapvetően fizetősek. Milyen ösztöndíjprogramokra lehet pályázni?

KA: Mivel nem részesülünk, és nem is pályázunk állami támogatásra, a tandíjakból tudjuk fedezni a működési költségeinket. Ettől függetlenül fontosnak tartjuk, hogy ne csak a jó anyagi helyzetben lévő családok gyerekeinek legyenek elérhetőek a képzéseink. Hiszünk abban, hogy az a jó pedagógiai helyzet, amelyben eltérő társadalmi és családi hátterű gyerekek együtt és egymástól tudnak tanulni. Éppen ezért a kezdetek óta működtetünk egy kiterjedt ösztöndíjrendszert. A következő tanévben 40 millió forint ösztöndíjat fogunk szétosztani. Ez körülbelül arra elegendő, hogy  diákjaink 10 százaléka valamilyen ösztöndíjjal tanulhasson nálunk. A kisebb tandíjkedvezményektől a teljesen ingyenes tanulási lehetőségekig terjed a skála. Utóbbit hívjuk Bridge-ösztöndíjprogramnak. Van emellett részleges tandíjkedvezményt nyújtó szociális ösztöndíjunk, és idén elindítunk egy kiválósági ösztöndíjat, amelyet a legjobb eredményeket felmutató jelentkezők között osztunk majd szét.

(x)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.