Magyar Narancs: A ginga örök, tudjuk meg a filmből; e sajátosan brazil labdarúgóstílus a sajátosan brazil harcművészeti táncból, a capoeirából ered. Ön is megállná a helyét táncosként, illetve harcművészként?
Pelé: Tudja, amikor a Santosban játszottam, az edzőnk, Julio Mazzei, aki mestere volt a fizikai felkészítésnek, azt az álláspontot képviselte, hogy capoeira nélkül nem lehet teljes a felkészülés, és ennek szellemében lépett fel: a capoeira egyes technikáit beépítette az edzésprogramunkba. A mester szerint, aki a ginga mestere akar lenni, annak táncolni is tudnia kell. Úgyhogy mi, focisták, elkezdtünk capoeirázni. Ami azt illeti, nem én voltam a legjobb benne, de később, São Paulóban, ahol minden a táncról szól, volt szerencsém találkozni a capoeira egyik igazi professzorával is.
| ||
MN: Táncosként hová rangsorolná magát?
P: Nem vagyok jó, de azért nem jövök zavarba a parketten. Tudja, a gingát a capoeira ritmusa, a capoeira mozdulatai, zenéje ihlette. A jó focista lábában, a labdakontrolljában, a cseleiben ott a ginga.
MN: És a harcművészet? Jóban volt Muhammad Alival. Kiállt vele a ringben? (Az interjú a bokszoló halála előtt készült - a szerk.)
P: Nem őrültem meg! Nagyon jóban voltunk, de nem bokszoltunk. Azzal ugrattam, hogy ő az én amerikai kistestvérem. Rengeteg sportot kipróbáltam a focin kívül; a futást, a távolugrást, a kosárlabdát vagy épp a capoeirát, de a bokszot soha. Főleg nem Muhammad Alival.
| ||
MN: Az első világbajnokságát 17 évesen nyerte; a brazil kormány gyorsan nemzeti kinccsé nyilvánította, sokak szerint azért, hogy maradjon csak otthon, az európai klubcsapatoktól érkező csábító ajánlatokat ne fogadhassa el.
P: Az igaz, hogy folyamatosan érkeztek az ajánlatok Európából. Főként az olaszok hívtak, de mások is. A ’62-es és a ’70-es világbajnoki győzelem után is. Én azonban elégedett voltam a Santos játékosaként, mindenem megvolt, miért mentem volna.
MN: Aktív focikarrierje vége felé mégis elszerződött az Egyesült Államokba.
P: Mr. Kissinger keze volt a dologban, az ő ambíciója volt, hogy népszerűsíteni kell a focit az Államokban, úgyhogy, amikor lejárt a szerződésen a Santosnál, elmentem a New York Cosmoshoz.
MN: Amerikai tartózkodása során Andy Warhollal is összebarátkozott…
P: Életem egyik legjobb korszaka volt, igazi barátra találtam benne. Mindig mondogatta, mennyire bírja a focit. Fantasztikus idők voltak.
| ||
MN: Egy pillanatra feltűnik az életéről szóló játékfilmben, de akadtak azért ennél jelentősebb alakításai is. Például a Menekülés a győzelembe című „nácik kontra hadifoglyok” világháborús focifilmben. A fociban amatőr sztárok közül ki volt jobb focista: Sylvester Stallone vagy Michael Caine?
P: Filmes pályafutásom csúcsa volt ez. Michael Caine-től és Max von Sydow-tól rengeteget tanultam. A híres amerikai filmrendező, John Huston hívott, hogy nagy dobás lesz: mindenki benne lesz, focisták és filmsztárok együtt, Bobby Moore, te, Osvaldo Ardiles és a sztárok, Caine, Stallone, Sydow. De Pelé – folytatta Huston –, ha nem bánod, kapust csinálnék belőled. Mondom, rendben, oké, vállalom, de ki akarja játszani a középcsatárt? Hát, Sylvester Stallone – bökte ki. Ő a film húzóneve, ő lesz a csatár, aki egy hatalmas, látványos ollózással gólt lő majd, és mindenki megszökik. Ráhagytam, legyen, aztán elkezdődött a forgatás. Stallone remekül értett a focihoz, az amerikaihoz. Az ollózás viszont nem szerepelt a repertoárjában. Ez John Hustonnak is feltűnt, és gyorsan változtatott a felálláson. Stallonét beküldte a kapuba, engem meg beállított csatárnak.
| ||
MN: Kötelességem megkérdezni, hogy mit tippel, kik játsszák a döntőt az idei Eb-n.
P: Az ember ilyenkor mindig a nagy csapatokat favorizálja. Ott vannak az angolok, az olaszok, a németek, de főként az angolok… De mint tudja, az élet és azon belül is a futball tele van meglepetésekkel.
MN: Sokan állítják, hogy Pelé, a focista nem is ember, hanem szuperhős. A többi szuperhős közül kik a kedvencei?
P: A focin kívüli világból Muhammad Ali, a focin belüliből Messi. Ma nagyszerű futballisták vannak, ott van Ronaldo, ott van a fiatal brazil játékos, Neymar, de ha egyet kéne kiemelnem az utóbbi tíz évből, az csakis Messi lehet.
