| ||
Dóra legújabb ékszereit legutóbb Szilas Rita nyári divatbemutatóján láthattuk. Ezen az eseményen a kiegészítők majdnem olyan hangsúlyosak voltak, mint maguk a ruhák. A két tervező kollekciói között az összhang persze nem a véletlen műve volt: Dóra a ruhákhoz készítette el az ékszereket.
A két designer egymásra találása szinte magától értetődő a munkáik ismeretében. Dórit és Ritát nemcsak az köti össze, hogy állandóan teli vannak ötletekkel, hanem az is, hogy mindketten teljesen kívülállóként (Rita jogász) kerültek a design világába. Dóra még gimnazistaként kezdett el ékszereket készíteni, és bár akkor sokan biztatták, hogy folytassa, ő ehelyett egy fura kanyarral az ELTE jogi karán kötött ki, politológia szakon, amit el is végzett. Később a humánökológia kezdte vonzani: lediplomázott abból is. Két éve már biztos volt benne, hogy a környezetvédelem és az ékszerkészítés egyaránt megmozgatja, és mindkettővel szeretne foglalkozni, lehetőleg kombinálva a kettőt. Süthető gyurmával kezdte, ma már inkább fémekkel dolgozik, a legújabb kollekciójában pedig a festett alumíniumot fával kombinálta.
Nagyon sok mindennel próbálkozott eddig és még sok mindent szeretne kipróbálni. „Szerintem mindegy, milyen anyagot használunk vagy hordunk – mondja erről –, a lényeg, hogy tartós legyen, ne irritálja a bőrt és persze legyen esztétikus. A filmszalagokat, a műanyag fóliát, a drótokat ugyanúgy lehet viselni, mint az aranyat, a lényeg, hogy jól legyen megmunkálva.” Ritával amúgy nem is olyan régen ismerkedtek meg, de már akkor úgy gondolták, jó lenne valamit összehozni. Rita is igen gyakran a természetből merít inspirációt, ráadásul a mostani modelljein csak úgy hemzsegnek a rovarok: szitakötők, lepkék, az alagútjaikban kúszó hangyák, imádkozó sáskák.
„Nagyon szeretem a ruháit, táskáit – meséli Dóri –, így természetesen nagy örömmel vállaltam a feladatot. Izgalmas kihívás volt ötvözni a stílusomat Rita ruháinak a hangulatával.” Így születtek meg az olyan darabok, mint a hatalmas, szinte a nyakról lerepülő, a viselőjével együtt mozgó lepke, vagy kedvencem, a hatalmas sárga, szárnyát röptében kitáró madár, amely Rita egyik szoknyájához készült, melyen egy szomorú madár gubbaszt, díszes kalitkában.
Én előbb ismertem a munkáit, mint őt magát, Ritától kaptam egyszer egy hatalmas kék fém (ám meglepően könnyű és kényelmes) fülbevalót, és amivel azóta is rendszeresen dobom fel az öltözékem. „Többször előfordult már, hogy megláttam valakin az ékszerem – meséli –, de a legérdekesebb mégis az a történet, amikor én magam ott sem voltam. Egy barátnőm a tőlem kapott fülbevalójában utazott a metrón, amikor észrevette, hogy egy másik lány kitartóan bámulja. Végül a lány megkérdezte, hogy a fülbevalóját a Csermák Dóri készítette-e, majd hosszasan beszélgettek az eddigi kollekcióimról, főképp a hajlított fülbevalóimról, amik a lány tetszését leginkább elnyerték. Megdöbbentő és megtisztelő volt, hogy valaki ennyire figyelemmel kíséri, amit csinálok...”
Dóri szeret hangulatokat, érzéseket megragadni az ékszerekben, kedveli a geometrikus, egyszerűbb formákat, amiket olykor merész színekkel párosít. „Fontosnak tartom az egyszerűséget, tartózkodom a sok díszítőelemtől, de mindenképpen próbálok valami olyan újfajta stílusban alkotni, amiről megismerhetők lesznek az általam készített darabok – feleli, mikor arról kérdezem, hogyan talált rá a stílusára –, nehéz lenne mindezt elmagyaráznom, körülírnom, általában csak szenvedélyből alkotok.”
Dóri jelenleg a két új kollekciójának terveivel és kivitelezésével van elfoglalva, és hamarosan megnyílik New Yorkban az a kiállítás, melyen néhány ékszerének a fotóját bemutatják. „Mivel két cég is megkeresett Amerikából – mondja –, kezdek reménykedni abban, hogy ott is elindul valami – már most is egyre többen rendelnek külföldről. De a legfontosabb számomra, hogy mind humánökológusként, mind az ékszerkészítés terén fejlesszem, hogy az ötleteimet egyre magasabb színvonalon valósíthassam meg. A továbbiakban is szeretném kézzel készíteni minden egyes darabomat, és örömömet lelni az alkotásban.”
