Hogyan írsz? 2. rész

KOmplett

Júliusban írtam utoljára verset. Gyakran van ilyen: akár hónapokon át nem jön semmi, de egyáltalán semmi ötlet, és ilyenkor könnyű kétségbe esni. Amikor befejezek egy szöveget, az olyan, mintha hirtelen minden kifutott volna belőlem. Általában egy-másfél hétig nem zavar dolog, de utána elkezdek nyugtalan lenni. Persze ebben benne van vastagon az is, hogy egyetlen állapot sem hasonlítható ahhoz, mint amikor írok.

Én, akinek a figyelme mindig szerteszét ágazik, ilyenkor elképesztően koncentrált leszek. Érdekes módon, írás közben nem tudok azon agyalni, hogy milyen rejtélyes betegségeim vannak, pedig máskor napokon át tudom vizsgálgatni magam, a legapróbb jelben is megérezve, hogy nem sok van már hátra. Szombaton például eltévedtem a Rózsadomb alján, nem találtam a barátnőm lakását. Iszonyú volt a havazás, óvatosan araszoltam a kocsik között, alig láttam valamit, és állandóan attól paráztam, hogy éppen akkor csúszok meg, mikor egy kocsi bekanyarodik, és akkor kampó. Ám nem állt meg itt a gondolatmenetem. Mivel az út hosszúra nyúlt, bőven merenghettem azon, hogy elképzelhető, hogy esetleg valami baj van a lábammal, és így, ha megvan a szerencsétlenség, a boncolásnál majd kiderül, hogy amúgy is menthetetlen voltam, és ez a tragédia voltaképpen kész szerencse, mert lassú és fájdalmas pusztulás várt volna rám. És sajnos ezek a beteges gondolatok nem ritkák nálam. Ülök például itthon a gép előtt, a monitor mintha rezegne, és én szinte látom a vérrögöt, ami elindult, aztán már érzem is, belülről figyelem magam, a baj útját bennem, és oda a koncentráció. Megfájdul a fejem (ez már nagyon komoly jel, szólal meg a vészcsengő bennem), le kell feküdnöm azonmód. Ám ha írok, meg sem érintenem ezek a dolgok. Mintha megszűnne a testem, az összes képzelt (vagy ki tudja: valódi) bajával, és tényleg csak a szöveg érdekel. Ilyen értelemben nálam egyfajta terápia is ez. Csak sajnos ritkán, és váratlanul jön. Nos, mivel nyáron írtam utoljára, teljesen elhatalmasodott rajtam, hogy eztán soha többé, és ettől belezuhantam egyfajta oldhatatlan letargiába. Aztán váratlanul jött a megoldás, magam sem értem. Állandóan jegyzetelek (erről a következő írásban), és időnként, ha betelik egy-egy füzet, rendszerezem a felírt dolgokat. Az utóbbi fél év füzete teljesen reménytelennek tűnt, ott feketéllett előttem, úgy nézett ki, mint egy lapos koporsó, ami csak eltemette a gondolatokat. Írogattam ki egyre kedvetlenebbül a sorokat, mikor egy teljes versszakra bukkantam. Nahát – gondoltam, ez egészen jó, bár nem emlékeztem, mikor firkantottam fel. És innentől beindult a dolog. Egész nap nem keltem ki az ágyból (ilyenkor semmi más nem érdekel), és estére meg is volt az egész. Illetve – utólag nézve – megvolt a vers magva. Eltűnt belőlem minden nyugtalanság, csak a szavakra koncentráltam, és arra, kiadják azt a gondolatot, ami abból az egyetlen megtalált szakaszból kibomlott előttem. Végül ott volt előttem egy nyolcstrófás alkotás. Ahogy elkészült, egyből elkezdtem pocsékul érezni magam, mintha zsibbadás lenne a kezemben (érszűkületre tippeltem), és realizáltam, hogy hopp, aznap még egy falatot sem ettem. És közben tudtam: a művem koránt sincs még befejezve. Persze a nehezén (és azon, ami a legnagyobb örömet és átlényegülést okozza) már túl vagyok, innentől az aprómunka következik. És a következő rész, melyben kifejtem majd, milyen gyilkos tud lenni ez az aprómunka, aminek a végén még az is kiderülhet, hogy amit nagy lendülettel megírtam, egy hajítófát sem ér…

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.