Én, akinek a figyelme mindig szerteszét ágazik, ilyenkor elképesztően koncentrált leszek. Érdekes módon, írás közben nem tudok azon agyalni, hogy milyen rejtélyes betegségeim vannak, pedig máskor napokon át tudom vizsgálgatni magam, a legapróbb jelben is megérezve, hogy nem sok van már hátra. Szombaton például eltévedtem a Rózsadomb alján, nem találtam a barátnőm lakását. Iszonyú volt a havazás, óvatosan araszoltam a kocsik között, alig láttam valamit, és állandóan attól paráztam, hogy éppen akkor csúszok meg, mikor egy kocsi bekanyarodik, és akkor kampó. Ám nem állt meg itt a gondolatmenetem. Mivel az út hosszúra nyúlt, bőven merenghettem azon, hogy elképzelhető, hogy esetleg valami baj van a lábammal, és így, ha megvan a szerencsétlenség, a boncolásnál majd kiderül, hogy amúgy is menthetetlen voltam, és ez a tragédia voltaképpen kész szerencse, mert lassú és fájdalmas pusztulás várt volna rám. És sajnos ezek a beteges gondolatok nem ritkák nálam. Ülök például itthon a gép előtt, a monitor mintha rezegne, és én szinte látom a vérrögöt, ami elindult, aztán már érzem is, belülről figyelem magam, a baj útját bennem, és oda a koncentráció. Megfájdul a fejem (ez már nagyon komoly jel, szólal meg a vészcsengő bennem), le kell feküdnöm azonmód. Ám ha írok, meg sem érintenem ezek a dolgok. Mintha megszűnne a testem, az összes képzelt (vagy ki tudja: valódi) bajával, és tényleg csak a szöveg érdekel. Ilyen értelemben nálam egyfajta terápia is ez. Csak sajnos ritkán, és váratlanul jön. Nos, mivel nyáron írtam utoljára, teljesen elhatalmasodott rajtam, hogy eztán soha többé, és ettől belezuhantam egyfajta oldhatatlan letargiába. Aztán váratlanul jött a megoldás, magam sem értem. Állandóan jegyzetelek (erről a következő írásban), és időnként, ha betelik egy-egy füzet, rendszerezem a felírt dolgokat. Az utóbbi fél év füzete teljesen reménytelennek tűnt, ott feketéllett előttem, úgy nézett ki, mint egy lapos koporsó, ami csak eltemette a gondolatokat. Írogattam ki egyre kedvetlenebbül a sorokat, mikor egy teljes versszakra bukkantam. Nahát – gondoltam, ez egészen jó, bár nem emlékeztem, mikor firkantottam fel. És innentől beindult a dolog. Egész nap nem keltem ki az ágyból (ilyenkor semmi más nem érdekel), és estére meg is volt az egész. Illetve – utólag nézve – megvolt a vers magva. Eltűnt belőlem minden nyugtalanság, csak a szavakra koncentráltam, és arra, kiadják azt a gondolatot, ami abból az egyetlen megtalált szakaszból kibomlott előttem. Végül ott volt előttem egy nyolcstrófás alkotás. Ahogy elkészült, egyből elkezdtem pocsékul érezni magam, mintha zsibbadás lenne a kezemben (érszűkületre tippeltem), és realizáltam, hogy hopp, aznap még egy falatot sem ettem. És közben tudtam: a művem koránt sincs még befejezve. Persze a nehezén (és azon, ami a legnagyobb örömet és átlényegülést okozza) már túl vagyok, innentől az aprómunka következik. És a következő rész, melyben kifejtem majd, milyen gyilkos tud lenni ez az aprómunka, aminek a végén még az is kiderülhet, hogy amit nagy lendülettel megírtam, egy hajítófát sem ér…
Figyelmébe ajánljuk
A szépség ára – mennyit ér egy ajakfeltöltés?
A hialuron esztéta nem művészettel foglalkozik. Hialuronsavat fecskendez a páciensek ajkába, orrába, arcába, miközben ezt a tevékenységet csak szakorvos végezhetné. A hatóságokat egyelőre nem érdekli, hogy akár életek is tönkremehetnek azért, mert szép lányok még szebbek akarnak lenni.
„Nem attól lesz valaki fényművész, hogy egy épületre vetít”
Fogvatartottak reintegrációja: több tízezer elítélt csak ül a cellájában
Tizennyolc éve zajlanak olyan uniós programok, amelyek az elítéltek társadalomba való visszailleszkedését szolgálják. Miközben az államnak a feladatot magáévá kellett volna tennie, még a jó módszertanokat sem illesztették be a rendszerbe, a területen dolgozó civil szervezeteket pedig kizárták.
Célponttá vált a vadász, aki elejtett Lázár Jánosék társasága elől egy dámbikát
Szabó Lajost megbírságolták, bevonták a vadászjegyét, a fideszes helyi médiában pedig gyakorlatilag lejáratókampány indult ellene.
Fogyóban a gazdaság tartalékai – a vállalkozók is behúzzák a kéziféket
Korai öröm: nem állították le a Zagyva kotrását
A vízügyi igazgatóság az ivóvízellátás biztonságát említi, és állítja, úgy dolgoznak, hogy „a lehető legkisebb mértékben” avatkozzanak be a természetbe.
Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség
Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.
Újabb mérföldkő
- Harci Andor
Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?
Vándormozi
- - turcsányi -
John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.
Ugye felgyújtják a lovakat?
Kate Garretsont (Julianne Moore) több filmre elegendő teher nyomasztja.
Dobozok között
A színpadon szétszórt papírdobozok között áll Martos Hanga színésznő. Bemutatkozik, és elmondja, hogy ő a Mikó Csaba író-dramaturggal társíróként is jegyzett előadás rendezője.
Mi, angyalok
Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).