52/6. Hahota

KOmplett

Mielőtt bárki azt hinné, hogy a mínuszok lefagyasztották az agysejtjeimet, gyorsan leszögezem: nem, nem tébolyodtam meg. Nem gondolom, hogy a Hahota (és a benne fellelhető anyagok, különös tekintettel a Humor-morzsákra vagy a Derű-tablettákra) szépirodalmi magasságokba emelkedne. Azt viszont állítom, hogy a Hahota már-már művészet: ha innen szemléljük, a kemp maga.

Túlzások nélkül kijelenthetem, hogy sajátos csoportot alkotnak azok, akik a Hahotán nőttek fel. Komolyan górcső alá vettem a problémát, nem vicceltem. (Persze a legfőbb vizsgálati alanyom én magam, és egypár barátom voltunk, de így is messzemenő következtetéseket lehetett levonni.) Akinek a Hahotán cizellálódott a humora, az – ha nem is éppen kifinomultabban, de – mindenképpen másképp nevet.


Fotó: Czapáry Veronika

Sosem felejtem el a gyerekkori vonatutakat, az álmos délutánokat. Mindig megkaptam az aktuális számot (már remegve vártam), és elmerültem a humor tengerében. Világéletemben szabálykövető, rendes ember voltam, talán innen az egész. Ha nekem valamire azt mondták, hogy az vicces, én azt elfogadtam tényként: nem kérdőjeleztem meg hát, hogy amit ezekben a kis füzetekben találok, az bizony nagyon-nagyon fergeteges. És szögezzük le gyorsan: ma is ezt gondolom. Annak ellenére, hogy gyakran egyedül maradok a véleményemmel, ismerőseim nem hajlandók velem hahotázni. Aki a Hahotán nőtt fel, az megtanulna: a humor határai rugalmasak, bármeddig tágíthatók, a vicc felfedezhető abban is, amiben nincs. („Félelmetes a humorod, már-már nem is humor” – ezt nemrég olvastam, elfelejtettem hol, de passzol.) Nézzük például az alábbi rajzocskát, amin tegnap alaposan összevesztünk L.-lel.

Hahota


Hahota

Fotó: Hahota

Szerinte ezt gáz kimásolni, ezen rajtam kívül senki nem nevet. (Mondanom sem kell, én fél napot pusztultam rajta, ebben a kis rajzban ott a humor esszenciája. Ezek a művek mindig a címmel együtt teljesednek ki, és kapják meg teljes pompájukat!) Meg hogy úgy általában is: vegyem már észre, hogy az én vicceim, amit állandóan hintek a neten és társaságban, egyáltalán nem nevettetnek meg senkit, csak azon nevetnek, hogy nekem van merszem előadni egy ilyen baromságot. De kérdezem én: hát nem viccesek az alábbiak? (A két ABSZOLÚT favoritom jön, amit a világ legjobb vicceinek vélek.)

Társaságban kérdezi Feri Zsoltit: – Te, miért nem nevettél a Kovács viccén?
Mire Zsolti: – Utálom Kovácsot. Majd otthon röhögök!
Vagy:
János panaszkodik a vendégének: – Nagyon szeretek itt lakni, csak egy a baj. A szomszédból esténként már vagy tizenöt éve őrült gyerekzsivaj hallatszik.
A vendég szeme elkerekedik: – Szent ég, ennyi gyerekük születik mindig?
Mire János: – Á, nem, magnófelvétel!

És tudnék még idézni. De inkább álljon itt az, amiben szerintem teljes pompájában kikristályosodik  a Hahota-humor esszenciája, a Többszőr sorozat:


Tegnapelőtt egy irodalmi beszélgetésen a moderátor felvetette nekem, hogy szerinte azért érdekesek a szövegeim, mert a legszimplább megjegyzés mögött is egyfajta fájó komikum húzódik meg. Erre azt feleltem, hogy lehet, hogy így van, de ez már nálam ösztönös: összemosódtak a regiszterek, és különben is, azt már régen realizáltam, hogy másoknál nem ott vannak a határok, mint nálam (kijön ez például közösségekben, moziban, de főleg a színházban, ahol én végigkuncogom az egészet, míg mások értetlenül bámulnak és pisszegnek rám). Persze néha tudom, hogy ezek a poénok szinte már rosszak, de ettől még jobban elkap a jókedv, és innentől nincs megállás. Egyébként sajnálom, hogy a régi gyűjteményem elveszett, de sikerült a nagyját, majd az összes számot összevenni aukciós szájtokról, piacokról. Viszont a Hahota 1 megszerezhetetlen. Tudom, hogy kincs, de akinek megvan, jelentkezzen már, bevinném gépbe az egészet – érdekelne, honnan indult az őrület. Hiszen világosan látszik évfolyamról évfolyamra, hogyan lettek az alkotók egyre bátrabbak és önkritikátlanabbak, ami mindig segít a bennünk élő tébolyt kivirágoztatni. A középidőben már odáig jutottak, hogy színdarabok is kerültek a füzetkékbe. Kedvencem a fogorvosos jelenet, amit egyszer még szeretnék színpadra vinni. Abból búcsúzom a kedvenc humor-bonbonommal:

Kérdi az orvos: – Melyik foga fáj? Alsó? Felső?
Mire a beteg: – Nem. Király, ász!

Nos, ez tényleg jó! Kívánok mindenkinek ennyi vidámságot ebben a nagy hidegben, hiszen a nevetés izommozgást generál, ami segít a testhőt megnövelni! (Az alább látható kis képregényt Czapáry Veronika készítette egy felolvasóest után. Csak illusztrálandó, mire képes egy kis hahota…)




Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.