A hamarosan megjelenő regényem kapcsán felgyorsultak az események. Mert nekem nem létezik könyv csak úgy, magában. Kellenek hozzá jó fotók, kell egy nagyszabású bemutató és kell valami egyéb plusz (eddig lemezeket készítettem a megjelenő művekhez), ami most egy kisfilm, azaz egy könyvfilm vagy könyvtrailer lesz. Mindez hatalmas munkát jelent elsősorban nekem, másodsorban azoknak, akik mellettem állnak a káoszban. A kisfilmben például minden szereplőt én játszom, és rám maradt a stylist szerepe is. Szerencsére vannak segítőim. A főszereplő karakterét éppen Virággal álmodtuk meg.
De már évek óta dolgozunk együtt. Ha úgy vesszük, Virág életem első szponzora. Úgy négy évvel ezelőtt kezdtem el figyelni az egyik ismerősömet, akin mindig elképesztő cuccok voltak: aranyszoknya szőrpamacsokkal, hullámzónak tűnő kézdísz, piros és fekete ülepes nadrág (akkoriban még nem volt divatos sem, csak jópofa), minták és anyagok eszement elegye, amik egyben viccesek és jópofák voltak. Ez a lány mondta, hogy a barátnője, Virág csinálja ezeket. Aztán rá egy héttel Berlinben találkoztam egy magyar ismerősömmel, aki különös könyvet lapozgatott. Textilből voltak a „lapok”, az anyagfedél egyszer egy öltözőszekrényt rejtett, melyben ruhák sorakoztak, amikkel a szépen megvarrt anyaglányt fel lehetett öltöztetni. A másikban egy dzsungel lapult. Kiderült, ezeket is Virág készíti. Hazaérvén pedig rám szakadtak az események, műsorvezetés, moderálás, fotózás. És azt éreztem, nincs egy ruhám sem. A három dolgot együtt már jelnek tekintettem. Elkértem a barátnőmtől Virág számát, felhívtam, és onnantól működünk együtt. Ha valami laza, csajos és megdöbbentő kell, az ő segítségét kérem. Készített már nekem kígyójelmezt, és az ő munkája a macskafejdísz is, melyet a Fekete macska című lemezem borítóján viselek, valamint a Macskadémon című musicalem narrátoraként is. De azért a kedvencem Virág szlogenje: „Az öltözködés kaland!”
panyizsuzsi/LAONI/Tóthvirág
Fotó: Havas Miklós
Virág imádja a meglepő anyag- és mintapárosításokat, szereti felhasználni a maradékokat. Nincs, amiből ne készülhetne viselet! Régi csipketerítőből, a nagyi kiszuperált slafrokjából, régi MÁV-függönyből (ilyen nadrágom nekem is van), bármiből… És mindemellett persze úgynevezett „normális” ruhákat is tervez, amiben még a visszafogottabb városi kalandorok is jól érezhetik magukat.
Virágnál nincs két egyforma ruha, mindegyik egyedi darab. Mint ahogy végtelenül egyedi a Kék Ló fashion pub nevű hely (a Kazinczy utca 11.-ben, épp a Szimplakerttel szemben), amit ő hozott létre, és ami kávézó és ruhabolt egyben, sőt, ősztől tavasz végéig rendezvények, koncertek, beszélgetések helyszíne is. (Én magam is többször szerveztem már oda programokat, és idén ősztől folytatjuk ezt a hagyományt.) És a könyvtrailert is itt forgatjuk. De azért a legjobbak mindig a fotózások!
Fotó: Dala Gábor
Ha van olyan program, ami nincs benne az első tíz tevékenységben, amit negyvenhárom fokban, egy árnyék nélküli, köves bányában csinálnék, az egy hosszúnadrágos, fekete parókás, órákon át tartó fotózás. „De te mindig is ilyen perverz voltál, és a képek pazarok, úgyhogy mint általában, most is könnyen elnézi neked az ember, hogy mekkora egy barom vagy” – kommentálta a fotót az egyik kedvenc barátnőm. Hát igen: Virág nem kíméli a modelljeit. De közben isteni halászlét főz vagy éppen remek falatok pirulnak a grillrácsokon, és egyre sorjáznak a beteg ötletek is, dőlünk a nevetéstől egész nap. Aki Tóth Virág-ruhát hord, lélekben csatlakozik hozzánk! Kalandra fel, minden nap!
Fotó: Dala Gábor
Tóth Virág és a Kék Ló weboldala: www.tothvirag.com
