Száz híres/77. Móricz Zsigmond

KOmplett

„Az emberiség olyan egyszerű sémák szerint él, és egy rendszer oly sokáig tart, hogy egész reménytelen, hogy valaha valami változás jöjjön létre.”

Móricz Zsigmond az én nagypapám. Legalábbis kisgyerekként ezt gondoltam. A Móricz-portré ugyanis, ami ki tudja, mióta függött mindig fő helyen az ebédlőben, pontosan úgy nézett ki, mint ő. Ráadásul egy időben a papa is hatalmas bajszot (és pocakot növesztett), a hasonlóság megtévesztő volt. Amikor a drága papa meghalt, a mama beköltözött Pestre. Alig hozott magával valamit, de a kép és a Móricz-összes kiemelt helyen van az új lakásban is.

false

 

Fotó: Izsák Sipos Szilárd

Papa rengeteget olvasott, a könyvespolcok náluk padlótól a plafonig voltak beépítve. Üveges vitrinben az értékesebb sorozatok, az agyonolvasott legfontosabbak a pihenőszobában (Szentkuthy, Babits, Móricz). Akkor éreztem először, hogy baj van, mikor papa azt mondta, válogassunk nyugodtan a könyvek közül, vigyük el, amelyeket akarjuk, ő már alig lát. Persze azért egy-egy könyvhöz ragaszkodott, ezeket a mama olvasta fel neki (mint ahogy a napilapokat is, mert képben kell lenni, ez nagyon fontos volt, a papa nyolcvan felett tanult meg internetezni is, a húgom készített neki kis nyomtatott füzeteket, amiben lépésről lépésre le volt vezetve, hogyan kell belépni, hol lehet a főbb oldalakat elérni).

Talán azért, mert Móricz születésnapja mostanában van (vagy június 29-én vagy július 2-án született), és a papa névnapja is (László), nem véletlen, hogy minden apró jel Móriczra mutat. Látom a print Narancsban Bán kritikáját Szilágyi Zsófia Móricz-könyvéről, egyik este véletlenül kezembe kerül egy Czinkóczi Zsuzsa- (a legendás Árvácska) interjú. Az unokatestvérem rám pirít egy szerintem vicces szituációban: „Nem a Rokonokban vagyunk!” (Megpályázott ugyanis egy állást, mire én elkezdtem dörzsölni a markomat, hogy na, ha megkapja, benyom engem is a céghez…) Kezembe került egy régi naplóm is, melyben az egykori Merlin Színház Úri muri-próbáiról és premierjéről írok, amiket azért ültem végig (először jutva be életemben színház kulisszái mögé, még a kilencvenes évék közepe-végén), mert a barátnőm kapott benne egy kisebb szerepet. Aztán pár napja az ágy alól meg véletlen előkerült egy válogatás a novelláiból. Már emlékszem is, mikor csúszhatott be: nemrég valamiért újra el akartam olvasni a Barbárokat, ezt a rövid remeket.

false

 

Fotó: Izsák Sipos Szilárd

Olvasom Szilágyi Zsófiánál (és Bán recenziója is megerősít), hogy Móricz mennyire szétforgácsolt ember volt, a munkái és szerteágazó, nehéz magánélete rabja. Hogy a regényeiből valami mindig hiányzik, sosem sikerül neki azt a nagy ívű, átfogó regényt megírnia, mint amire vágyna. Én nem tudom Móriczot kritikusan olvasni, egyszerűen már gyerekkoromtól ott van bennem, kérdőjelek nélkül. (Annak idején azt sem tudtam, hogy a paraszti létet újszerűen ábrázolja, hiszen nem ismertem a régiszerűt.) Móriczot már-már nem is íróként szeretem. Mintha ismerném. De hiszen ismerem is! Annyiszor néztem vissza rá…

(A képet László Károly bázeli kertjében készítettük. Ott is egyetlen portré van a kőbe rögzítve, Móriczé.)

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.