Száz híres/80. Fejes Endre

„Ilyennek szeretsz, amilyen vagyok? A szerelem, az dinnye. Szép, jó, elmúlik. Ősszel belepisil a Lőrinc. Mit tudsz rólam? És ha kirabolom a lakásodat? Megöllek? Én nyakon szúrtam egy embert a Légszesz utca sarkán, a trafik előtt. Néha találkozom vele, ferdén, mulatságosan cipeli a nyakát. Ennek örülök. Loptam is. Nem szerelmet, sem asszonyok, cimborák bizalmát.”

Stílusosan egy nyolcadik kerületi lomtalanításon találtuk a Cserepes Margit házasságát és a Vidám cimborákat. Nyilván hallottam már a szerzőről, a Rozsdatemető nálam is ott volt a polcon, de valahogy nem tetszett a cím, nem vágtam bele. A Vidám cimborákat egy rosszkedvű estén kaptam elő, és a cím alapján valami nagyon nevetős-sztorizós olvasmányt vártam, Queneau vaskos humorú hőseit a magyar valóságba plántáltan. Hát, magyar rögvalóságot kaptam, de nem abból a játékos fajtából. (Azóta is, ha lepukkant, beborult kompániát látunk, akik már köszönő viszonyban sincsenek a realitással, vagy olyan társaságot, akik láthatólag rosszul érzik magukat, de mégis együtt „szórakoznak”, megjegyezzük, hogy „na, a vidám cimborák”.)

Következő lépés a Hazudós volt, de azzal valahogy nem voltam kibékülve, aztán mintegy jelként jelent meg Takács Ferenc cikke, és innentől semmi mentségem nem maradt, hogy a Rozsdatemetőbe bele ne vágjak. Kegyetlen és igaz regény, írja róla Takács, és egyet kell értenem. De én azt a fajta szikárságot, tömörséget, lecsupaszított, nyers ábrázolóerőt majd minden művében érzem. (Amikor a nyolcadik kerület szívében laktam, a kocsmák még rejtettek egy-két ilyen figurát. Tizenkilenc múltam, érdekesnek találtam őket, nagyokat nevettünk a beszólásokon, még nem szomorítottak el. Máig sajnálom, hogy nem jegyzeteltem…)

A kép még Vágvölgyi B. András Kolorádó Kidjének a forgatásán készült. Én egy szerencsétlen kiscsajt alakítottam, aki a legszebb ruhájában megy el egy szánalmas mulatságra, de nem is mulatozni, hanem inkább azért, hogy hűtlen szerelme nyomára leljen. Ma, a képeim között tallózva hirtelen bevillant: mind a figurák, mind a díszlet tökéletesen megjeleníti Fejes világának egy részét, például készülhetett volna a Jó estét nyár, jó estét szerelemhez is, egy olyan pillanatot elkapva, mikor a csaló férfi még csak fűzi a lelkesült kis verebet, aki még elkábítva hisz neki, hiszen nem is merül fel benne, milyen csúnyán átejtik hamarosan… A mottó viszont a Szerelemről bolond éjszakán elejéről származik, és eleinte csak azért választottam, mert a filmben az egyik mondatom az, hogy „Tegnap is láttak egy kifestett vén kurvával a Légszesz utcában”, de aztán rájöttem, milyen magától értetődően benne van a fejesi világ torz szépsége…