– Mondd neki, hogy üdvözlet a civilizációból! – fordult a kirendelt tolmácshoz Kolumbusz Kristóf hajós és felfedező az előttük ácsorgó bennszülöttre mutatva.
A kirendelt tolmács zavartan malmozott az ujjaival. – Nem hiszem, hogy érteném a nyelvüket. Én alapvetően spanyol–portugál tolmács vagyok. Nem nagy kunszt. Ezek itt viszont, gondolom, indiaiul beszélnek.
– Remek. A Pinta kapitányáról kiderült, hogy ültetvényes, de mindig nagyon szeretett volna utazni. Viszont folyton tengeribeteg, bár a főpohárnok másodunokatestvére. A Santa Maria fedélzetmestere szépírást oktatott a Cadízi Úrleányok Tanodájában, de a Szent Inkvizíció egyik főegzekutorával szokott sakkozni. Az árbockosárban egy vak unokaöcs kémleli a szárazföldet, akinek az orvos tengeri levegőt rendelt. Tényleg, valaki szólhatna már neki, hogy kikötöttünk, lejöhet. És ott van az a rossz arcú briganti a Nináról… amelyik a nejét is elhozta… az kicsoda is?
– Ő Lőrinc barát. A királyi kályhaműves.
– Kályhákat akar itt építeni? De hát Indiában köztudottan meleg van.
– Nem, ő bármiben utazik. Ügyes ember, és ugyanannak a lovagnak drukkol a tornákon, mint Őfelsége, Ferdinánd király. Megfelelő körülmények között a szarból is aranyat tud csinálni.
– Alkimista?
– Panamista, ha élhetek efféle történelmietlen jelzővel. Óriási állami megrendeléseket kapott szarra. Ő Őfelsége fő szarszállítója. Cserébe rengeteg aranyat kap az államkincstártól.
– És mit csinál az államkincstár a szarral?
– Van egy remek feltalálónk. Nézze, ott a korlátnál, az a széles hombárfejű. Azt állítja, van egy találmánya, amivel a szarból várakat tudunk majd építeni.
– Elegáns. És a kályhaműves felesége?
– Ő csak shoppingolni akar, és Őfelsége, Izabella királynő udvarhölgye. Amióta Ő Katolikus Felségei betiltották a mór plázák vasárnapi nyitva tartását, külföldre jár vásárolni.
– Pazar. Csoda, hogy eljutottunk Indiába. Na, mindegy, koncentráljunk szépen az előttünk álló feladatokra! Mit csinál ez a helyi lakos az üveggyöngyökkel, amiket a kezébe nyomtunk?
– A homokba szórja őket. Közben pedig röhög.
– Miért teszi ezt?
– Honnan tudjam? Antropológus szerettem volna lenni, de Ő Katolikus Felségei megszüntették a madridi egyetem antropológia szakát. Ma a Vitéz Roland Tornalovag-képző Akadémia van a helyén. Úgyhogy semmit sem tudok az antropológiáról. Ez a fickó talán nem tudja, mire való az üveggyöngy.
– Tényleg, tulajdonképpen mire való?
– Mi leginkább arra használjuk, hogy a bennszülötteknek osztogassuk. Hátha kapunk érte aranyat. Hatalmas készleteink vannak üveggyöngyből, mert az államkincstár a közaranyát jórészt az azóta bedőlt Impostor Üveggyöngy-Kereskedőház üveggyöngykötvényeiben tárolta.
– Azt nem sikerült még épp időben kivenni?
– De igen, mert Ő Katolikus Felségei előtt egy nappal a bedőlés előtt megjelent a Szentlélek, és bennfentes kereskedelmi információkkal látta el őket. De sokan bezárják szemüket az Isteni Kegyelem előtt, és az ő pénzük persze üveggyöngyben maradt, ami példátlanul levitte az üveggyöngy árát. Ezeket a szentségtelen embereket az Inkvizíció kezére adtuk, hogy megsegítse az üdvözülésüket, így most az Inkvizíció kezében rengeteg elértéktelenedett üveggyöngy halmozódott fel. Felajánlottuk nekik, hogy Lőrinc barát szarkészleteiből kárpótoljuk őket, de az inkvizítorok kötik az ebet a karóhoz…
– Már az ebeket is?
– Képletesen értettem. Szóval a papok aranyat akarnak, különben az összes templomban csúnya szavakkal fogják kiprédikálni Ő Katolikus Felségeiket. Ezért jöttünk mi Indiába. Kell az arany.
– Mindig az arany. Én meg azt hittem, végre sikerült meggyőznöm a vezetést, hogy a tudás érték… a Föld gömbölyű, és ha folyton nyugat felé hajózunk…
– …igen, akkor végül a Keletre jutunk. Ez a gondolat határozott sikert aratott az udvarban!
– Szóval arany. Ez a pucér fickó nem úgy néz ki, mintha sok aranya lenne.
– Talán csak partőr vagy ilyesmi. Arra beljebb, ott lehet arany. A Külgazdasági és Külügyi Felfedezési Protokoll szerint azt kell mondanunk nekik, hogy a rokonaik vagyunk, csak régen nem találkoztunk, és momentán aranyra van szükségünk. Cserébe kapnak adóhivatalt meg Inkvizíciót „kettő az egyben” konstrukcióban. Sadisticus fráter már pakolja is kifelé az összeszerelhető máglyát.
– Rokonok. Hát persze. Az egész expedíció egy rakás rokonból áll. Miért pont a bennszülöttek ne lennének a rokonaink? Én például Spanyolországban eléggé gyökértelennek éreztem magam, ez a pucér fickó pedig határozottan emlékeztet anyai nagyapámra, Baltazárra, aki imádott a genovai gőzfürdőbe járni. Viszont ha már rokonok, akkor próbáljunk velük valami klassz, hosszú távú eltartási szerződést kötni. Mondjuk, úgy ötszáz évre. És hátha tudnak valamit kezdeni a rengeteg szarunkkal. Lőrinc barát, gyere csak ide egy pillanatra...!
| ||
