Kolbászokrúl és kerítésekrűl

  • Konok Péter
  • 2015. július 9.

Konok dolgok

Kultúránk halála: a menekültek behurcolják a kolbászos szendvicseiket!

– Jó napot kívánok, államtitkár úr, ha lehetne néhány kérdésünk…

– Jó napot. Az utazást a saját pénzemből bonyolítottam, pedig a Belvárosi sertéstelepek kialakításának tapasztalatai című konferencián vettem részt Honolulun, közérdekből. Az unokaöcsém trafikjaihoz semmi közöm, a tizenhét szobás villámat szülői támogatással vettem, a Quaestor-ügyben…

– Elnézést, most nem ezekről érdeklődnénk.

– Nem? Talán a Celebvilág magazintól jöttek? Konzervatív, istenfélő, dolgos paraszti családban nevelkedtem. Korán csalódtam az MSZMP-ben. Kedvenc ételem a töltött káposzta, amit édesanyám úgy csinált, hogy…

– Ön a Földművelési Minisztérium államtitkáraként kifejtette, hogy a menekültek kolbászos szendvicsei betegségeket terjeszthetnek. Mire alapozza ezt a véleményét?

– Részint saját tapasztalataimra, részint tudományos szakmunkákra.

– Ön megette egy menekült szendvicsét, és belebetegedett?

– Nem, de dobozos kínait rendeltem egy este, és borzalmas álmaim voltak a keserű-savanyú csirkefalatok után. Képzelje, ott álltam egy szál gumicsizmában a Földművelési Minisztérium rózsaszín kalászokkal díszített kamionján a Pride-on, és a Csíráztassunk melegházban! című felvilágosító brosúránkat osztogattam a balliberális felvonaglóknak…

– Hát, ez valóban sajátos. És a tudományos eredmények?

– Már Trofim Liszenko is leírta A búza a sarkkörön túl is megterem, ha az NKVD elég határozottan noszogatja című alapművében, hogy „délről északra haladva egyre kevesebb a métely s nyavalya”; illetve idézném  a Honvédelmi Minisztérium egy 1951-es jelentését: „...intézkedés történt a jelzőszolgálat felé, hogy fokozottabban figyeljék a légteret, nehogy a szelet kihasználva a jugoszláv diverzánsok kolorádóbogarakat vagy gyújtólapokat kis léggömbökön bocsássanak be az ország területére.” A probléma, mint látják, nem új keletű.

– Ez valóban megrázó. De mégis: nem sajnálja a terror és a nyomor elől menekülő családokat?

– Személyesen nagyon. Én is voltam már Tunéziában, szörnyű viszonyok uralkodnak ott. Az „all inclusive” prospektusban azt írták, hogy „háremhölgyek a pezsgőfürdőben”. Kérem szépen, csak kettő hölgy volt, nem három, pezsgő helyett meg valami szódavíz pezsgett a medencében. Mikor miniszter úrral elkezdtünk bort önteni bele, hogy legalább fröccsfürdőnk legyen, a kettő hölgyek ránk hívták a szállodaigazgatót. Sajnos a hivatalos tolmács az unokaöcsém volt, aki inkább a dohánykereskedelemben van otthon, mint az angolban, de annyit megértett, hogy legközelebb inkább az anyánk nemtommijében rendezzük meg A vasból készült eke előnyei a háromnyomásos gazdálkodásban című nemzetközi tudományos konferenciánkat... Szóval, emberileg érthető, hogy menekülnek, de engem nem azért fizetnek, hogy ember legyek, vagy hogy megértsek dolgokat.

– És mit gondol, mi a megoldás?

– Sűrű szögesdrótos kerítés. Amin nem jönnek át a mikrobik.

– Mikrobák.

– Azok sem. Amúgy pedig tartjuk magunkat a régi böllérbölcsességhez: „Ha a toron el akarod lopni a pálinkát, mindig csinálj valami látványos disznóságot!”

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.