Kolbászokrúl és kerítésekrűl

  • Konok Péter
  • 2015. július 9.

Konok dolgok

Kultúránk halála: a menekültek behurcolják a kolbászos szendvicseiket!

– Jó napot kívánok, államtitkár úr, ha lehetne néhány kérdésünk…

– Jó napot. Az utazást a saját pénzemből bonyolítottam, pedig a Belvárosi sertéstelepek kialakításának tapasztalatai című konferencián vettem részt Honolulun, közérdekből. Az unokaöcsém trafikjaihoz semmi közöm, a tizenhét szobás villámat szülői támogatással vettem, a Quaestor-ügyben…

– Elnézést, most nem ezekről érdeklődnénk.

– Nem? Talán a Celebvilág magazintól jöttek? Konzervatív, istenfélő, dolgos paraszti családban nevelkedtem. Korán csalódtam az MSZMP-ben. Kedvenc ételem a töltött káposzta, amit édesanyám úgy csinált, hogy…

– Ön a Földművelési Minisztérium államtitkáraként kifejtette, hogy a menekültek kolbászos szendvicsei betegségeket terjeszthetnek. Mire alapozza ezt a véleményét?

– Részint saját tapasztalataimra, részint tudományos szakmunkákra.

– Ön megette egy menekült szendvicsét, és belebetegedett?

– Nem, de dobozos kínait rendeltem egy este, és borzalmas álmaim voltak a keserű-savanyú csirkefalatok után. Képzelje, ott álltam egy szál gumicsizmában a Földművelési Minisztérium rózsaszín kalászokkal díszített kamionján a Pride-on, és a Csíráztassunk melegházban! című felvilágosító brosúránkat osztogattam a balliberális felvonaglóknak…

– Hát, ez valóban sajátos. És a tudományos eredmények?

– Már Trofim Liszenko is leírta A búza a sarkkörön túl is megterem, ha az NKVD elég határozottan noszogatja című alapművében, hogy „délről északra haladva egyre kevesebb a métely s nyavalya”; illetve idézném  a Honvédelmi Minisztérium egy 1951-es jelentését: „...intézkedés történt a jelzőszolgálat felé, hogy fokozottabban figyeljék a légteret, nehogy a szelet kihasználva a jugoszláv diverzánsok kolorádóbogarakat vagy gyújtólapokat kis léggömbökön bocsássanak be az ország területére.” A probléma, mint látják, nem új keletű.

– Ez valóban megrázó. De mégis: nem sajnálja a terror és a nyomor elől menekülő családokat?

– Személyesen nagyon. Én is voltam már Tunéziában, szörnyű viszonyok uralkodnak ott. Az „all inclusive” prospektusban azt írták, hogy „háremhölgyek a pezsgőfürdőben”. Kérem szépen, csak kettő hölgy volt, nem három, pezsgő helyett meg valami szódavíz pezsgett a medencében. Mikor miniszter úrral elkezdtünk bort önteni bele, hogy legalább fröccsfürdőnk legyen, a kettő hölgyek ránk hívták a szállodaigazgatót. Sajnos a hivatalos tolmács az unokaöcsém volt, aki inkább a dohánykereskedelemben van otthon, mint az angolban, de annyit megértett, hogy legközelebb inkább az anyánk nemtommijében rendezzük meg A vasból készült eke előnyei a háromnyomásos gazdálkodásban című nemzetközi tudományos konferenciánkat... Szóval, emberileg érthető, hogy menekülnek, de engem nem azért fizetnek, hogy ember legyek, vagy hogy megértsek dolgokat.

– És mit gondol, mi a megoldás?

– Sűrű szögesdrótos kerítés. Amin nem jönnek át a mikrobik.

– Mikrobák.

– Azok sem. Amúgy pedig tartjuk magunkat a régi böllérbölcsességhez: „Ha a toron el akarod lopni a pálinkát, mindig csinálj valami látványos disznóságot!”

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.