– Mély főtiszteletem, miniszterelnök úr!
– Adjisten, fiam. Magát ajánlották nekem a Makovecz-irodánál, hogy maga ilyen építészféle. Szóval az a helyzet, hogy a Szijjártónak lassan nagyobb vityillója van, mint nekem, ez mégse járja. Itt mégiscsak én vagyok a nagypályás focista… Szóval fel akarok húzni ide egy szép kis országot magamnak.
– Egy országot?
– Na, azt nem mondták, hogy süket. Mi is volt maga a Makovecznél?
– Favágó.
– Remek. Ezzel tudunk mit kezdeni. A favágást szeretem. Szóval egy szép, szakrális ország kell nekem. Jakuzzival. Az a Szijjártónak is van.
– Jakuzzis országa?
– Figyeljen, fiam, hívjam ide az Áder jeltolmács kisasszonyát? Rakjon a Balatonba ilyen buborékolót, oszt’ jónapot. Ellubickázunk majd benne. Kell néhány cápa is, a gyerekek szeretnek cápára vadászni.
– Cápánk momentán nincs.
– Na ne röhögtessen, fiam, mert csúnya mefisztói kacajom van. Maga azt nem akarja hallani. Felhívom mindjárt a Kubatovot, rakunk ilyen hátúszót az Sz. Ferire meg a brigádjára, aztán majd úszkálnak. Senki sem fogja észrevenni a különbséget…
– És hol legyen az ország közepe? Érti, miniszterelnök úr, ha már szakrális, akkor kell neki egy origó, egy axis mundi…
– A Felcsúti Puskásnak szurkolok, nem érdekel ez az izé…, Axel Bundi… az ország közepe természetesen a nappalimban legyen!
– Ópusztaszeren? Vagy inkább csak Pusztavacson?
– Semmi pusztaszar! Arról mindenféle csúnyát írt az a költő… a hogyishívják… tudja, a lila ötszázas, amit apám mindig a cigány vonójába húzott, mikor a járási pártgyűlés éjfél után már áttelepült a Kisrabló csárdába, és a fater a Székely himnuszt húzatta…
– Ady?
– Az, az… nézze csak, itt is van: „S ha elátkozza százszor Pusztaszer / Mégis győztes, mégis új és magyar”. Hmmm… Nem is rossz! Telefonálok is gyorsan a Habonynak, ezt a Pusztaszert átírjuk Norvég Obamára, és mehet is az optimista kincstári plakátokra. Valamiért ehhez az Adyhoz úgyis sokan ragaszkodnak.
– Szóval akkor hol legyen a nappali-középpont?
– Hát hol a fenében lenne, édes fiam? Felcsúton. Majd épít ide a Széles egy szép nagy energia-csodatornyot, maga meg ráapplikál két szép nagy turulszárnyat, ahogy az Imrének tetszene, mellé kisvasút meg repülőtér, oszt’ lehet megcsodálni a népeknek!
– Egyéb igények, miniszterelnök úr?
– A főbejárat nyugatra nézzen. Most mit néz ilyen döbbenten? Nagy, kovácsoltvas kapu, tizenkét táncoló Miki egérrel.
– Ööö…
– Jaj, ne bámuljon már olyan hülyén, mint Kövér az elempés molinóra! A Szijjártó mániája a Miki egér, afféle védjegy ez neki. De neki csak három van a kapuján. Okos politikus persze tudja, hol kell utánaengedni kicsit a kötőféket, bár én igazából egy szép Oroszlánkirályt szerettem volna… az jobban illik az önképemhez. Na, szóval acélajtós-hevederzáras betonkapu, a kapun feliratok: „Magánlakás, lövök!” meg „Vigyázz, a kutya harap és trafikja van!”. Legyen rajta egy jókora nyílás azért, ahol a pénzt be tudják adni. Délre és északra ablak sem kell, húzzon fel egy-egy szép nagy falat, a tetejére meg tegyen szögesdrótot, géppuskafészkeket, vagy mittudomén, üvegszilánkokat. Dél felé diszkrét aknazár is mehet, északot majd még meglátjuk.
– És keletre?
– Na, figyeljen, fiam, mert ez fontos! Kelet felé épít nekem egy bazi nagy, tágas, kényelmes vészkijáratot!
