1 tanár: Rá a sínre (Bárdos András)

  • Szabó Zoltán
  • 2003. november 6.

Könyv

Pedellus: Ön a MÚOSZ-ban és a Magyar Rádió sportosztályán tanulta az újságírást, most viszont egyetemi oktatóként próbálja átadni a televíziózásról szerzett tapasztalatait.
Villanynarancs

Bárdos András: Nagy tapasztalatom van már a tanításban, 1995 óta oktatok a filmművészeti egyetemen. Az évek során egyre több órát vállaltam el, most már hetente nyolc órát tartok, köztük politikai újságírást, kommunikációt és televíziós műsorvezetést. Az elmúlt évek alatt a diákjaim segítségével kialakítottam egy tanmenetet, sőt tavasszal a feleségemmel közösen letettük a DLA fokozatot, ami tulajdonképpen ugyanazt a szakmai szintet jelöli, mint a PhD, csak nem tudományos, hanem művészeti téren. A cím megszerzéséhez írnunk kellett egy tanulmányt, amit a későbbiekben szeretnénk felhasználni egy, a műsorvezetés gyakorlatát és alapszabályait ismertető tankönyv megírásához.

P: Mi a véleménye a magyar médiaoktatás helyzetéről?

BA: Évente több száz ember végez különböző egyetemeken, kommunikáció szakon, ennyi újságíróra pedig egyszerűen nincs szüksége a magyar médiának. Nem tudom, hogy a színművészeti egyetem oktatása miben tér el más iskolák tantervétől, csak a végeredményt látom. Annyi biztos, hogy sok sikeres újságírót ismerek, aki a színművészetin végzett, és kevesebbet, aki máshol.

P: Sokak szerint egyáltalán nincs szüksége szakmai ismeretekre annak, aki televíziós karrierre vágyik, hiszen manapság már a híradós műsorvezetők is sokkal inkább előadóművészek, mint újságírók. Kell-e egy hírolvasónak értenie, amit beszél?

BA: Ismerek olyan műsorvezetőt, aki egy órával az adás előtt bemegy, át sem nézi a szöveget, leül a kamera elé, és felolvassa a híreket, pedig azt sem tudja, miről beszél. Mégis annyira tehetséges, hogy a nézők elhiszik neki, hogy ő egy jól tájékozott újságíró. Én reggeltől estig a szerkesztőségben ülök, figyelek arra, hogy tudjam, miről szólnak a hírek, mégis lehet, hogy a nézők rajtam kevésbé látják a felkészültséget, mint azon hírolvasón, aki először a súgógépről értesül a világ eseményeiről. A szakmai felkészültség nem érdekli a kereskedelmi televíziók vezetését, kizárólag a nézettségre és a műsorvezető népszerűségére figyelnek, ennek ellenére én mégis újságíróként dolgozom a Tényekben, talán, mert amikor a Magyar Rádió sportosztályán kitanultam ezt a szakmát, azt láttam, hogy keményen meg kell dolgozni a sikerért. Göring mondta, hogy mikor a kultúra szót hallja, a pisztolyához kap. Édesapám ezt megfordította, és azt mondta, hogy mikor a pisztoly szót hallja, mindig a kultúrájához kap. A szakmai tudás és a felhalmozott műveltség a biztosíték számomra, hogy soha ne jusson ordító közhely az eszembe. Nekem muszáj biztosnak lennem magamban, mivel nincs elég önbizalmam. Csak akkor vagyok nyugodt, ha felkészülten és összeszedetten érkezem a stúdióba.

P: Érdemes-e négy-öt évig egy egyetemi előadóban gubbasztva tanulni az újságírást? Nem ér-e többet a gyakorlat?

BA: Véleményem szerint az újságírás és a televíziós szakma kilencvenöt százaléka megtanulható, csak sajnos a maradék öt százalékon múlik az, hogy valaki jó újságíró lesz-e. Teljesen képzetlen emberből is lehet sikeres műsorvezető, de egy képzett újságíró szerintem hosszú távon is meg tudja őrizni a sikerét, mivel a tudására támaszkodva képes lesz állandóan megújulni. Az egyetemen megszerzett tudás és műveltség arra jó, hogy legyen miből elbutulni. Aki húszévesen elkezd dolgozni, nem olvas, nem művelődik, és csak a tehetségére bízza magát, az lehet, hogy pár évig sikeres lesz, de utána menthetetlenül kiég.

P: Igaz-e, hogy a sajtóban a szakmai tudásnál, sőt a tehetségnél is többet számítanak a kapcsolatok?

BA: Persze vannak személyes kapcsolatok, be lehet nyomni bárkit, de nagyon nehéz bent tartani egy tehetségtelen embert. A kereskedelmi csatornák negyedévente megkapják azt a felmérést, amiből feketén-fehéren kiderül, hogy egy médiaszemélyiséget hány ember utál, és hány ember szeret. Ebben a felmérésben szerepel egy úgynevezett burning out mutató is, ami megmondja, hogy a nézők mit várnak még tőled, hogy akarnak-e még a képernyőn látni. Hiába szeretnek sokan, ha magas ez a mutató, akkor a menedzsment már arra gondol, hogy ennek az embernek már vége, és ha nem nyírom ki, akkor ő nyír ki engem. Persze meg lehet menteni valakit, egy ideig taszigálhatják műsorról műsorra, de előbb-utóbb akkor is nyilvánvaló lesz a bukás.

P: Egyengeti-e a tanítványai karrierjét?

BA: Nagyon tehetséges fiatalok tanulnak a színművészeti egyetemen, ezért természetes, hogy a médiában is dolgozó tanárok szinte szétkapkodják őket. De ez nem csak erre a szakra jellemző, hiszen például a bölcsészkaron is előfordul, hogy egy-egy professzor maga mellett tartja a legtehetségesebb diákjait, a különbség csupán annyi, hogy míg egy angol szakon évente kétszázan végeznek, addig nálunk háromévente mindössze tízen, így mindenkire külön tudunk figyelni. De nem kivételezek velük, nem fogom a kezük munka közben, csak ráteszem őket a sínre, aztán feléjük sem nézek. Énhozzám senki ne jöjjön, ha valami gondja van, senki ne panaszkodjon, hogy valaki bántja!

P: Létezik-e egyáltalán televíziós karrier egy olyan országban, ahol mindössze három csatorna működik?

BA: A generációm a kilencvenes évek közepére eljutott oda, ahova nem szabadott volna ennyire hamar: a csúcsra. Mi uraltuk a médiát, elég, ha csak Pálffy Istvánra, Sváby Andrásra, Geszti Péterre, Friderikusz Sándorra vagy éppen Rókusfalvy Pálra gondolunk. 1998-ban, harmincnégy évesen vezettem az első miniszterelnöki vitát, 2000-ben hírigazgató lettem az RTL Klubnál, és 38 évesen már életem második miniszterelnök-jelölti vitáján voltam moderátor. Hat éve egy helyben járok, mert nem tudok hova előrelépni. A pályakezdőknek ráadásul azt is figyelembe kell venniük, hogy a magyar média annyira gyorsan változik, akkora a fluktuáció, hogy lehetetlen két hétnél hosszabb távra tervezni. Lehet, hogy hosszú képzés helyett jobban megéri fiatalon elmenni egy show-ba, röfögni, hazudni vagy állatságokat beszélni a kamera előtt. De lehet ezt máshogy is.

Szabó Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.

Dél csillagai

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

Ma senki se nyer

Emlékeznek, mikor volt köztársasági elnök Mádl Ferenc? Nos, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején. A díszlet és az időnként felhangzó Ki nyer ma? című rádióműsor szignálja segít behatárolni, hogy a közelmúltban járunk, de az elnök neve az egyetlen konkrét utalás, amelyből kikövetkeztethetjük, milyen évet is írunk (majdnem) pontosan.

Gázlánggal fűtünk

Az év szaván vitatkozhatunk, de korunk szava bizonyosan a nárcisztikus. Ha valaki megbánt minket, vagy akár csak nem hajlandó részt venni az önbecsmérlés társadalmilag elvárt aktusában, máris megkapja, hogy „mekkora nárci”.

Újragondolt fintorok

Szabó Eszter sajátos, jellegzetes figurái középkorú és idősödő nők. Morcosak, egyked­vűek. Nyúzottak és fáradtak. Grimaszolnak, duzzognak. Olykor járókerettel sétálnak, máskor két hatalmas herezacskót vonszolnak maguk után.

Választhat szegény

„Köszönöm, hogy Önökkel tölthettem egy napot!” – írta tavaly februári Facebook-bejegyzésében Novák Katalin, amikor látogatást tett Tiszabőn, a legszegényebbek közé sorolt falvak egyikében.